Lexi & Magazine

Mi is babázunk / Szakértő

Fejlődésben a gyermek

Lexi: Milyen jelei lehetnek annak, ha a kicsi mozgásfejlődése vagy kommunikációs készsége le van maradva?

Gasteiger Nóra: Elsősorban fontosnak tartom megemlíteni a családot körülvevő ún. „jelzőrendszert”, az egészségügyi szakembereket, orvosokat, védőnőket, akik a gyermek születésétől fogva észlelik a lehetséges problémákat.

A mozgásfejlődésben az első gyakori tünet, amelynek jelentőségére a szakemberek is felhívják a figyelmet, az a kúszás, mászás elmaradása. Sokszor előfordul ugyanis, hogy a gyermek, – átlépve ezt a fontos mozgásfejlődési szakaszt –, elkezd járni. Ez pedig később a mozgáskoordinációban, az egyensúlyérzékben és a nagy- és finommotoros mozgások fejlődésében okozhat zavarokat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha a gyermek nem kúszott-mászott csak 1-2 hétig, akkor le fog maradni. A fejlődés ritmusa és üteme mind a mozgást, mind más részképességeket tekintve minden gyermeknél más, nem lehet sablon alapján ítéletet mondani. Vannak azonban olyan határértékek, amelyek kiváló viszonyítási alapot adhatnak, és nagyjából behatárolják, hogy általában mikor szokott az adott fejlődés végbemenni, mi az az időpont, amikortól már problémáról, lemaradásról beszélünk.

A kommunikációs készség fejlődésénél fontos állomások például a gügyögés, gagyogás megjelenése, az akaratlan és akaratlagos hangadások, a kölcsönösség a kommunikációban.

Ha a szülőnek kételyei vannak, úgy érzi, valami nem a „papírforma szerint” zajlik a gyermekével, érdemes elvinni egy gyógypedagógiai vizsgálatra, mivel vannak olyan problémák, amelyeket a korai életkorban sokkal könnyebb fejleszteni, illetve korrigálni, mint később.

Lexi: Hogyan fejleszthetők a részképességek?

G.N.: A gyógypedagógus fő szakirányától, kreativitásától, eszközparkjától és lehetőségeitől függ, hogyan fejleszti a gyermekek lemaradását, és rengeteg alternatíva létezik.

Lexi: A lemaradás vezethet-e magatartás és/vagy viselkedészavarhoz?

G.N.: A részképességek elmaradása több úton is elvezethet a magatartás- és viselkedészavarokhoz. Ha egy gyereket az iskolában folyamatos kudarcélmény ér, mert pl. lemarad a feladatokban, nem érti az instrukciókat, írás-olvasás kivitelezése nehézkes vagy hibás, ráadásul a pedagógus – legyen akármilyen megértő is – visszajelzései is súlyosbítják sikertelenségérzését, akkor ezek a gyerekek sokkal érzékenyebben reagálnak a nonverbális vagy verbális jelekre, befelé fordulókká válhatnak. A többi gyerek előszeretettel közösíti ki a „problémás” társat, elhatárolódnak tőle, csúfolják. A mellőzött gyerek pedig figyelemfelkeltésként elkezd „rosszalkodni”, bohóckodni órán, zavarja társait, vagy akár visszabeszél a pedagógusnak, veri a környezetében lévő gyerekeket.

Rengeteg úton juthat el  a részképességekben lemaradó gyermek a tanulási nehézségekig, ami nem megfelelően kezelve akár magatartás- és viselkedészavarrá is fajulhat.

Lexi: Mi vezet el ilyesfajta zavarokhoz?

G.N.: A gyermek adottságain túl a harmonikus anya-gyermek kapcsolat játszik kiemelkedő szerepet a gyermek egészséges pszichés fejlődésében. A sok játék, a kortársközösségben eltöltött megfelelő mennyiségű idő, az aktív foglalkozás a gyermekkel, a rá irányuló figyelem, a megfelelő érzelmi töltet biztosítása mind olyan tényező, amely megvédi a gyermeket a pszichés zavarok kialakulásától.

Magatartászavarokhoz vezethet viszont a korai anya–gyermek kapcsolat diszharmóniája, az olyan károsító élethelyzetek, mint az állami gondozás, elhúzódó kórházi ápolás, korai bölcsődei nevelés, a gondozók folyamatos változása, bántalmazás – akár verbális, akár fizikális –, a hibás nevelési módszerek, a megfélemlítésen vagy éppen a túlzott engedékenységen alapuló nevelési stílus.

Lexi: Mi a különbség a viselkedés és magatartás között?

G.N.: A viselkedés egy adott viszonyrendszerben van jelen, a magatartás pedig egy olyan alapattitűd, amivel általában a dolgokhoz viszonyulunk. A magatartás befolyásolja egy adott helyzetben megnyilvánuló viselkedésünket.

Lexi: Hogyan viselkedjen a szülő, ha problémát észlel?

G.N.: A problémák nagyon különböző módokon, formában jelenhetnek meg, a gyermekek életkorától, habitusától, körülményeitől függően. Minden életszakaszban fontos, hogy gyermekünket a maga teljességében, túlzott aggódás nélkül figyeljük, segítsük fejlődésében, de ne elemezzük minden egyes tettét és ne gyártsunk elméleteket!

Lexi: Milyen kezelési alternatívákat ajánlasz?

G.N.: Ha probléma merül fel, érdemes szakemberhez fordulni, gyógypedagógiai fejlesztést választani vagy konzultálni egy pszichopedagógussal. A szakember, a gyermek vizsgálata után, vagy saját maga vagy egy másik szakember bevonásával képes lesz a gyermeknek megfelelő terápiát kiválasztani, valamint a szülők számára tanácsot adni.

 

A képek forrása:
heatrick.com
www.sanilachealth.com

Címkék:        

Hozzászólások