Lexi & Magazine

Mi is babázunk

A nevelésről – ha nem burokban tesszük...

Anyuka: „A k… anyád!”. Nagymama: „Mennél neki, b… meg!”. Szemrebbenés nincs, az egyik gyerek molyol tovább a mama hajával, a másik a kilátással.

Én meg nevelném a sajátom. Mi ott tartunk, hogy az „ühüm” az csúnya szó, és ez olyannyira beleivódott, hogy naponta tízszer rám is szól már, ő pedig még véletlenül se fut bele a durva vétekbe. Nálunk egyelőre efajta kiküszöbölendők vannak, és az ilyen helyzetekben döbbenek le, hogy mégis mi lesz később. Az „ühüm” nevetségessé válik, fényévekre kerül a napi durvaság, káromkodás, rossz viselkedési minta mellett.

Én csak azt szeretném, ha a lányomnak olyan erős példát tudnánk mutatni mi, a családja, hogy az majd erős bástya legyen akkor is, amikor a külső hatások már a falakat ostromolják. Hogy kitartsanak az alapok. De mégis mit tehetek? Most kezdi az óvodát, kezdődik a szocializáció, az őt érő külső ingerek legtöbbjéről nem is fogok tudni. Láthatatlanul formálják majd, és nagyon nehéz lesz visszafordítani a káros folyamatokat. Meg kell majd tanulnia, hogy ne legyen olyan kedves mindenkihez, mert nem minden bácsi kedves igazából is. Nem mindig kell igazat mondani, mert ha valaki csúnya, és odavetjük neki, az nem szép dolog. Hogy osztja majd be azt, hogy hazudni nem szabad, de azért néha mégis, verekedni is tilos, de ha téged bántanak, akkor azért ne hagyd magad, fiam! Így válik a gyerek ártatlanul őszintéből kiműveltté erre a világra.

Aztán jönnek a szélsőségek. Piercing, tetoválás, te jó ég! Ezek távol állnak az én szépérzékemtől, de a saját ízlésemet se erőltethetem rá a gyerekre; legyen önálló gondolatvilága. De akkor is: átszúrva az a szép kis szája? Vagy a nyelve? Már megint én… Legyen nagyon sikeres és okos! De nem, nem akarom, hogy az én álmaimat váltsa valóra, hogy Kicsi Én legyen. Vagy mégis? Olyan nehéz ez…

Példamutatás, terelgetés, hit egy jó világban, nem meglátva, hogy valójában nem az. Legyél jó, még ha mások nem is azok, és eltipornak mocskos eszközökkel. Te majd erkölcsösen ne kerülj a ranglétrán egy fokkal sem előrébb. Mert a tudás és a becsületesség kifizetődő. Aha… Frázisok, demagóg világ, az ember beleszédül a ringlispílbe, és naponta százszor bizonytalanodik el, jól döntött-e, és hogy mit tegyen.

Erre kell felkészíteni egy gyereket. Mire is? Már magam se tudom. Állja meg a helyét minden helyzetben, ne mások kárán gazdagodjon! Ha sikerül, akkor ne vegye fel az irigyek kesztyűjét, mert az szinte nem is hihető manapság, hogy valaki önmagát megvalósítva teljesedik ki. Én mégis ezt kívánom, Lillám, érj el mindent, amit csak szeretnél, és azt hiszem, leginkább ne foglalkozz a külvilággal, akkor nem bánthatnak. És ne beszélj csúnyán, kérlek!

Kép forrása: joshgigs.blog.com

Címkék:      

Hozzászólások