Lexi Babasztár játék

Lexi & Magazine

Mi is babázunk / Szakértő

Apasági nyilatkozat megtétele – Vannak dolgok, amiket ki kell érdemelni...

Első lépésként az anyuka elmegy az okmányirodába, ahol kap hajadonságáról egy igazolást, ezt is csatolni kell a kérelemhez, melyet az önkormányzathoz kell benyújtani. (Okmányiroda és önkormányzat: 2 külön intézmény, külön helyen.)  

Gyámügy, időpontkérés, megjelenés. Az ügyintéző úr első kérése a terhességi kiskönyv átadása, melyben, mint mondja, szerepelnie kell az utolsó menstruáció időpontjának (???) és a szülés várható időpontjának, a szakorvos aláírásával. Megtalálja, felolvassa az adatokat. A hangerőnek és a kis helységnek köszönhetően most már a szobában tartózkodó másik 2 ügyintéző és egy nem hivatali dolgozó is tudja utolsó havi vérzésem dátumát. Közérdekű adat ezek szerint, pláne ha az apasági nyilatkozathoz is szükséges.

„Itt a bejegyzését le kell pecsételnie a védőnőnek, anélkül az anyakönyvvezető visszadobja a kérelmet.” Vajon tényleg nem elég a következő oldalon fellelhető 2 ugyanolyan pecsét, mint amit arról az oldalról hiányol? Nem. De ő csak egy dolgozó, nem ő találja ki az előírásokat, továbbíthatja így is, csak nem fogják elfogadni – hangzik el a Jolly Joker mondat.

– Ezen kívül egy szakorvosi nyilatkozatra van szükség az utolsó menstruáció időpontjával és a terhesség várható dátumával. – Megint, hangosan, ekkor egyik férfi kollégája átható tekintetével is találkoztam. Azt hiszem, őt nem érdekelte ez az időpont.

– Ott van, most olvasta fel! 

– Igen, de egy külön nyilatkozat kell.

– Amit kér, ott van a kiskönyvben. Valóban arra van szükség, hogy kérjek az orvosomtól egy pont ugyanilyen nyilatkozatot, de mondjuk egy A4-es papírra nyomtatva, nem pedig ebben a könyvben?

– Higgye el, nem én találom ki ezeket a szabályokat, az anyakönyvvezető vissza fogja dobni a kérelmet.

– Ha kifénymásolom ezt az oldalt egy másik papírra akkor az különálló igazolásnak tekinthető?

Az a 8-10 orvosi bejegyzés a kiskönyvben, a vizsgálati eredmények nem bizonyítanak semmit. Még az se, ha ránéz a hasamra, ami mondjuk egy Espumisan-reklámnak is elmegy, de ilyen problémák miatt biztos nem kezdeményez az ember apasági kérelmet.

Innentől kezdve ugyanazok a kérdések és válaszok hangzottak el. Tudom, ő „csak” egy dolgozó, aki feladatot hajt végre. Anélkül, hogy gondolkodna, értelmezne új helyzeteket. Mondanám, hogy nem rá haragszom, de igen, rá is. Nem azért, mert számomra teljesen irracionális igazolások kellenek ahhoz, hogy egy gyerek megkaphassa az apja nevét. Hanem mert például felhívhatná az anyakönyvvezetőt, és megkérdezhetné, hogy „Te, most komolyan vissza kell jönniük ezeknek a hülyéknek egy pecsét miatt, ami még kétszer szerepel a könyvben, és egy nyilatkozat miatt, ami valójában benne van?” Így most vissza kell mennünk, igen. Munkaidőben, amikor az apukák általában a munkahelyükön kéne hogy legyenek, de persze elkéredzkednek, különben nem lehetne többszörös apuka belőlük. Legalábbis a saját nevükön.

A történet vége, hogy nem voltam rest végighívogatni az illetékeseket, és végül kiderítettem, hogy valóban egy eredeti, szakorvosi igazolást kell mellékelni a kormányhivatalnoknak, különben nem kap majd anyakönyvet a gyerekem. Újabb kérdésem: ennyire bízik meg alkalmazottaiban a rendszer? Nem elég, ha az önkormányzati dolgozó saját szemével lát pecsétet, aláírást, és úgy továbbítja a dokumentumokat, hogy onnantól kezdve az ő szava adja a hitelességet? Úgy látom, ebben az országban hemzsegnek a nem megbízható emberek: a kérvényezőktől a saját alkalmazottakig bezárólag senkiben és semmiben nem lehet biztos az ember. Abban meg pláne nem, hogy ki egy gyerek apja. Csodálkozom, hogy még nem kötelezik DNS-vizsgálatra az ilyen fertő kapcsolatba és nem házasságba született zabigyerekek állítólagos szüleit.

Köszönjük, ígért, egyablakos, ügyfélbarát ügyintézés! Igaz, van, ami olyan jól működik, hogy csak rontana rajta a változás…

Címkék:          

Hozzászólások