Lexi & Magazine

Mi is babázunk / Babyshower

Harcos kislánykák - élet a koraszülöttosztályon

A 29. héten szültem meg egypetéjű ikerlányaimat, akik a koraszülöttosztályon vannak 5 hete, és ez a történet még nem fejeződött be...

Sajnos egyik lányomnál agykárosodás lépett fel, ezért próbálunk megoldást találni a helyzetére. Őssejtterápiával szeretnénk gyógyíttatni, ami reményeink szerint segítene az  állapotán.

Elkezdtem írni egy blogot, mivel egyrészt a gondolataim kiírásával egy idő után sokkal könnyebb lett, már azt is mondanám, hogy sikerült feldolgozni ezt a helyzetet; másrészt nagyon sokan kíváncsiak a sorsunkra, ezért így volt a legegyszerűbb, hogy leírom a történéseket.

Úgy gondolom, nagyon nehéz egy anyának elfogadni, hogy a gyermekei túl hamar jöttek a világra, és csak egy kis dobozban láthatja őket nagyon sokáig gépek és csövek között. Még nehezít a helyzeten, ha valamilyen komplikáció is felmerül. Sikerült nekem is a gondolkodásmódomon változtatni, optimista vagyok, és nem szomorkodom, próbálok ezzel is erőt adni a gyermekeimnek. Mert ugye ők megérzik...

Internetes naplóm elérhető a hedi-lena.blog.hu címen. Az írással a hasonló helyzetben lévő, elkeseredett anyukáknak szeretnék erőt és reményt adni, mert hiszem, hogy az márpedig van!

Idézetek a blogból:

„Kézmosásra állunk sorba, mikor már benn vagyunk, de közben mindenki tekinget a saját kis ,,dobozára", hogy megvan-e még. Fertőtlenítés és már nyúlunk is be a picikhez. Az idő be van osztva nálunk, fél óra Kisbéka és fél óra Kisszívecske. Nincsenek egy inkubátorban, ezért mondjuk is nekik, ne haragudjanak, de a tesó vár minket.”

„Ma egy hónapja, hogy megszülettek ezek az apró angyalok. Szinte hihetetlen, hogy ennyi idő eltelt már. És ezek a pindurik már nem is annyira pindurkák, Szívecske 1670 gramm, Kisbéka 1270 gramm. Szépen gyarapodnak, csak jó valamire ez az anyatej!”

„Legszívesebben kiszaladnék a kórházból és futnék... Egy olyan helyet keresnék, ahol csend és nyugalom van, egy rétre vagy egy erdőbe... Ha ott lennék, akkor felkiáltanék az égre, és ezt kérdezném: ,,Miért teszed ezt velünk? Miért okozol nekünk ennyi fájdalmat?"

„Hédi ultrahangvizsgálata után a főorvossal leültünk beszélgetni... Elmondta a tényeket, hogy az eredményei romlottak, és a keringési, légzési funkciókon kívül a többi agyrésze károsodott. Ezen nincs mit ragoznom tovább...”

„A nővérke ragaszkodott hozzá, hogy most apuka mellkasára kerüljön kicsi lányunk, Hédike, mivel Lénust én már megdajkálhattam. Először tiltakozott Gábor, de ragaszkodtam én is hozzá, hogy megtapasztalja ő is ezt a csodálatos érzést. Nagyon meghatódott...”

„Nem látok bele a dolgokba, hogy milyen harc mehet most a pici szervezetükben. Ha lehetne, akkor csókokkal borítanám el őket, és minden egyes csókkal kiszívnám a fertőzéseket, gyulladásokat és hasonló mumus dolgokat, amik bántják őket. Néha arra gondolok, hogy érintésem varázserejű, ami erőt ad nekik, és ahányszor simogatom őket, annyiszor lesznek majd jobban.”

Forrás:  hedi-lena.blog.hu

Rettegsz a légzésfigyelő hangjától? Elvesztetted kisbabádat? Meg tudtad bárkivel beszélni érzéseidet? A Lexi oldala olyan szerzőket, kismamákat vár, akik szeretnének segíteni másoknak írásaikkal, gondolataikkal. Jelentkezz most és legyél te Baba rovatunk írója! Jelentkezz a szabados.melinda@lexi.hu-n egy próbaírással!

Címkék:                


Kapcsolódó cikkek:

Hozzászólások