Lexi & Magazine

Mi is babázunk / Babyshower

Második terhesség kis korkülönbségnél

2012 márciusában adtam életet kisfiamnak, Gergőnek. Csodálatos 41 hetet töltöttünk együtt. Első terhességem lévén az egész életem és minden gondolatom csak körülötte forgott. Sajnos magas vérnyomásom és toxémiám lett a végére, de ez semmiben nem befolyásolt, csak a leleteimen látszott. Miután elfolyt a magzatvíz, Gergő nem akart kijönni, így császármetszéssel hoztam a világra. Bevallom nőiesen,  az egész műtétet végigsírtam, és mikor megpillantottam kisbabámat, minden érzelem kitört belőlem, annyira boldog voltam, hogy végre a kezemben tarthatom és egészséges. 60 centivel és 3980 grammal született.

A mostani terhességemnél minden más! Hihetetlen boldogságot érzek, amikor a kislányom mocorog a pocakomban. Isteni a tudat, hogy ismét egy kis jövevény növekszik bennem. De mégis más ez az érzés. Persze a második terhesség könnyebb, legalábbis én így érzem, de nem csak erről van szó. Most itt a lelkiismeret-furdalás, amit azért érzek, mert nem tudok teljes odafigyeléssel terhes lenni. Van egy 15 hónapos totyogóm, aki hihetetlen örökmozgó, egy percre se áll meg. Ez csodálatos, hiszen így minden nap egy új boldog élmény, de ilyenkor nem lehet befelé fordulni teljesen és csak a terhességre figyelni. Hiába csináltam már egyszer végig, sokkal több a kérdés és aggódás. Hiszen Gergővel rengeteget pihentem, nem éltem rohanó életet, és a stresszt is amennyire lehet, hanyagoltam. Ám most nincs megállás, még nem nagyon alszunk át egy teljes éjszakát, bár már haladunk. Nem pihenhetek, amikor kedvem tartja. Sokszor több a stressz, amíg kialakítom a napunkat úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Ezzel együtt mégis hihetetlen boldog időszakot élek.

Sokan kérdezik jó-e ez a kis korkülönbség, hisz Gergő még csak 15 hónapos. Még nem igazán beszél, nem szobatiszta, és az evéshez is segítséget kér. De ez szerintem nem baj, nekem így természetes. Megvallom őszintén, az elején én is féltem tőle, de most így, az eltelt idő alapján azt vallom, tökéletes időben jön a kistesó. Például egy perc időm sincs a terhesség negatív tüneteire. Nincs hányingerem, nincs hátfájásom, nincs fáradtság. Gergő is érzi, hogy már nem csak ő van. Nem hiszem, hogy érti még, mi történik pontosan, de tudja, hogy már nem ugrálhat rajtam, nem cipelem a séták alatt, mert 12 kg, már nem könnyű. De találtunk más módszereket, más játékokat, amivel a teljes figyelmemet megkapja és tudja: szeretem.

Úgy érzem, talán most többet aggódom picit, pont azért, mert nem jut idő minden percét élvezni a terhességnek, de erre jó az orvosi vizsgálat. Minden alkalommal ugyanúgy izgulok a vizsgálatoknál, mint az elején, és még nagyobb boldogsággal tölt el, amikor látom, minden rendben. Leleteink jók és Pöttöm Pannánk is szépen fejlődik. Talán igaz a mondás, miszerint a második baba megérzi, hogy nem ő az első. Hercegnőnk nem nehezíti meg az életem. Nyugodtabb baba már most, mint a bátyja. Mindennap érezteti, hogy itt van, de mindig megvárja, amíg elalszik a tesója, vagy leülök pár percre. Olyankor érzi, most tudok és akarok rá figyelni, és produkál is hihetetlen rúgásokat. Ezek a percek teljesen feltöltenek, mert miközben nézem a fiam, aki épp újabb és újabb dolgokat fedez fel az világból, addig érzem a Kislányom erőteljes jeleit és várom már, hogy láthassam őt is, és a kezemben tartsam.  

Persze azért itt vannak a hormonok is. Lehet, azért mert most kislányt várok, lehet azért, mert egyszerre több felé akarok szakadni, de most sokkal ingerültebb és sokkal feszültebb vagyok. A bolhából is képes vagyok elefántot csinálni, vagy bármin elsírni magam. Egy szép vers, egy cuki fotó, egy szomorú sztori és már el is tört a mécses. Talán ez az, amit nagyon nehezen kezelek. Ott vannak még az indulataim... Ha a napomban valami félrecsúszik már kész is a baj, és órákig puffogok magamban. Például tegnap végre elfárasztottam Hercegemet, és az ebéd utáni alvást kezdtük. Nem akart aludni, de tudom, ha később alszik, később kel, így csúszik az egész napunk. Persze nem sokkal, és fél óra nem a világ. Nem is vagyok az az igazi napirendhez kötődő anyuka. De mikor végre rávettem Gergőt az alvásra, és már 10 perce aludt, a postás vadul csöngetni és dörömbölni kezdett. Persze a gyerek kis mocorgás után vígan aludt, de én úgy téptem fel az ajtót, mintha égne a ház. Dühösen rá is ripakodtam a postásra, akit régóta ismerek, és sose volt bajunk egymással. Mindig kedves, udvarias. Persze visszafogtam magam, és csak annyit mondtam félreérthetetlen hangsúllyal, hogy alszik a gyerek! Ő pedig nem győzött bocsánatot kérni. Pedig épp nekem kellett volna megköszönni, hogy jött, mert a kislányom névvel ellátott első babatakaróját hozta, amit úgy vártam már. 

Néha elviselhetetlennek érzem magam, és a férjem is megerősít, hogy néha valóban az vagyok. Furcsa ez az állapot, de mégis a tudat, hogy ezt a terhesség váltja ki belőlem, boldoggá tesz. Sose voltam szelíd kislány, elég indulatos vagyok, de most aztán igazi sárkány lettem. De higgyétek el, még ez is jó valamire, ugyanis önkontrollra sarkall és arra, hogy megtanuljam még jobban uralni a felszabaduló indulataim. Sokat fejlődtem önismeretből, mióta anya lettem, és talán így jobb ember; és a lényeg: jobb anya lehetek.

A kép forrása: www.arnohoogwerf.nl

Rettegsz a légzésfigyelő hangjától? Elvesztetted kisbabádat? Meg tudtad bárkivel beszélni érzéseidet? A Lexi oldala olyan szerzőket, kismamákat vár, akik szeretnének segíteni másoknak írásaikkal, gondolataikkal. Jelentkezz most és legyél te Baba rovatunk írója! Jelentkezz a szabados.melinda@lexi.hu-n egy próbaírással!

Címkék:    


Kapcsolódó cikkek:

Hozzászólások