Lexi & Magazine

Mi is babázunk / Babyshower

Szeparációs szorongás: csak apával szép az élet!

Második gyermekemmel a terhesség 29. hetében járunk. Már néha érzem, hogy fáradok, de tartom magam. Szerencsés vagyok, mert bár Gergő fiam csak 16 hónapos, mégis azt veszem észre, mindent érez. Mióta megtudtuk, hogy jön a kistesó, sok minden megváltozott.

Már nem emelgetem annyit Gergőt (12kg), nem ugrál rajtam egész nap, és nem a birkózás a legjobb játékunk. Eleinte lelkiismeret-furdalásom volt, amiért az eddig annyira kedvelt elfoglaltságokat mellőzni kényszerülünk, de úgy vettem észre, engem jobban megvisel ez a helyzet, mint őt.

Új elfoglaltságokat talált Gergő és új partnert, akivel birkózhat. Ez a személy Apa lett. Imádják egymást, és ezt nagyon jó látni, de nem egyszerű a helyzet. Apa sok mindent nem úgy csinál, ahogy én. Az elején mindig mondtam, mit hogyan csináljon szegény, és folyamatosan használati utasítást adtam a saját gyerekéhez. Ez persze neki nem tetszett, és rá kellett jönnöm, igaza van. Hisz az ő fia is, és ő is tudja pontosan, mi a jó a gyereknek.

Egy jó tanács: az anya hagyja az apát érvényesülni. Sok konfliktus elkerülhető, és a gyerek se lesz feszült a szülei feszültségétől. Persze ez se ment zökkenőmentesen. Már kb. 4 hónapja megy a harc apa és fia között, de ezeket meg kell vívniuk a kötődés és szeretet jegyében. Össze kell csiszolódunk.

Nálunk a fő nehézség most az Apával való indulás, jövés-menés. Én nem veszem fel, nem cipelem a fiam, hisz van lába, és nagyon ügyesen tud sétálni, amíg átérünk a boltba vagy a játszótérre, vagy a postára. De amikor Apa itthon van, és velünk jönne, akkor Gergő nem sétál. Követeli, hogy Apa cipelje, vegye fel. Kínos, de a minap is 15 percig álltunk a kapu előtt, és próbáltuk rávenni a kis rosszaságot, hogy ne üvöltsön, és jöjjön a saját lábán. Ilyenkor minden szülő (mi is) elköveti a hibát, és inkább felveszi a gyereket. Mi is eddig ezt tettük, de rájöttünk, ez sajnos nem megoldás. Így most marad a pár perces hiszti, aztán gyors terelés és a reménykedés, hogy hamar megszokja az új helyzetet. Persze kellemetlen, amikor lenézően pillantanak ránk a járókelők, de hosszú távon tudom, hogy ez a legjobb mindenkinek. Sajnos meg kell tanulnia Gergőnek is, Apa nem hordár.

A másik problémánk az „Apa a szobából se mehet ki” játék. Minden gyerek életében van egy időszak, mikor rájön, hogy anyja és ő nem egy ember. Ilyenkor kezdődik a szeparációs szorongás. Mikor az anya kimegy a szobából, a baba ordít, amíg anyja vissza nem jön, vagy mászik utána mindenhova. Mi ezen túlestünk 9 hónaposan. Sok türelem kellett hozzá, de elmúlt. Sokat segített, hogy tudott jönni utánam mindenhova, így egy idő után tudta, bármikor kijöhet a konyhába, ott vagyok. Viszont most ezt a szeparációs szorongást átvezette Apára. És valahogy hiába tud Apa után menni, ez nem elégíti ki. Folyamatosan veszekszik és sír, ha apja eltűnik a látóteréből. Ezt Apa nehezen viseli, de már látunk pici javulást. Úgy gondolom, ez is normális, és kifejezetten örülök annak, hogy nem csak hozzám ragaszkodik Gergő.

Nagyon sok türelmet igényel ez a helyzet mindkét szülőtől. Ha van még hasonló helyzetben lévő család, azoknak azt javasolom, várjanak türelmesen, és alakítsanak ki új napirendet. Az anyák úgy tudnak ilyenkor a legtöbbet segíteni, ha elmagyarázzák az apának ezt a helyzetet. Rávilágítanak, milyen jó, hogy a gyerek hozzájuk is így kötődik, és hagyják, hogy ketten vívják meg a harcot. Nehéz ilyenkor a háttérbe húzódni, és nem beleszólni, de muszáj, hisz velünk, anyákkal is harcol a gyerek, mire kialakul a végleges napirend, a megszokott rutin. De velünk könnyebb, mert mi a nap 24 órájában a gyermekünkkel vagyunk.

Egy biztos, a most kilátástalan helyzet is hamar változni fog, és ahogy nő a gyerek, egyre könnyebb vele. Megtanulja kifejezni magát, így mi, szülők, egyre könnyebben megértjük őket. De ehhez - véleményem szerint - át kell esnünk minden életszakaszon. A szükséglet miatti sírástól a mutogatós, még nem beszélős korszakon át a kamaszkorig. Ezekhez a szakaszokhoz két ember kell, és ha ilyen helyzetben az apával is megküzd a kisember, sokkal erősebb és tudatosabb lesz.

A kép forrása: www.wallpaperdev.com

Címkék:      


Kapcsolódó cikkek:

Hozzászólások