Lexi & Magazine

Blog / Verajuska - Tóth Vera rovata

Tóth Vera tollából: A Testvér

Gyermekkorunk gyakori harcai a testvérünkkel.

Szerintem akinek megadta sors, hogy lehessen tesója, mind megélte ezeket a „komoly”, indulattal teli történeteket a húgával, nővérével, öccsével, bátyjával...

Jaj, de véresen komolyan vettük, mintha az életünk függött volna attól, kinek lesz igaza valami csacsi sztoriban. Azt mondom, azon a tudatszinten ezeknek hatalmas súlya volt.

A nővér szerepe pont ugyanolyan nehéz, mint a húgé, és a fiúknál is így van, csak ott szerintem kicsit lazább ez a dolog. A nők nagyon csúnyán tudják „ölni” egymást, miközben a pasik azért nem pulykáskodnak annyira, bár manapság... Ah, na mindegy...

Aztán, ahogy telik az idő, ez enyhül, nődögél befele a fejünk lágya, és más lesz a fontos. Egyre jobb barátok leszünk, akik mindig érzik, épp mit akar a másik, vagy mire gondolt. Talán még a szülővel sincs olyan mély, közeli kapcsolat, mint velük.

Minden titkukat, gyengéjüket, mondatukat, reakciójukat ismerjük, érezzük minden rezdülésüket, és mikor nincsenek velünk, még akkor is tudjuk, mikor gondolnak ránk. Egy testvér nem tud átverni, hazudni az érzelmeiről neked úgy, hogy ne tudjad, valami nincs rendben vele.
Vannak dolgok, melyeket csak ti értetek a tesóddal, egy külön nyelv, mely speciális és rátok szabott. Annyi mindent megéltetek már együtt, és már csak ha egymásra néztek, kitör belőletek a nevetés, mert felidéződnek a múlt dolgai, a csínytevések, a jelek, melyeket csak ti tudtatok, mikor „gazemberkedni” kellett. Eszméletlen mély kapcsolat ez, melyet semmi nem tud pótolni.

Ha valami olyan történik, ami miatt nem álltok szóba egymással, az azzal járó súly soha nem lesz könnyebb addig, amíg nem tisztázzátok.
Soha nem gyógyul be az a seb, amit ejtetek egymáson, és mindig nyitva marad, és mindig lesz rajtad egy általános levertség, mert olyan, mintha a szíved másik felét tépnék ki. Persze mikor eltereled a figyelmed, és azt gondolod, hogy jó, akkor a semmiből fog előjönni egy „valaki most mintha meghalt volna, és nagyon fáj” érzés, a tesód hiánya miatt.

Nekem rettenetesen rossz, ha valami miatt nem beszélek a testvéremmel, mert ő a másik felem, a szívem egyik fő lakója, a hangulatom, a napom függ
tőle, mindig tudatni akarom vele a sikereimet, ő az elsők közé tartozik, és ez így lesz, míg élünk.

Test-vér

Remélem, te is így érzel, kedves olvasó, ha van testvéred, sosem leszel egyedül. Mert bárhol jártok, a lelketek összeér. Nincs az a gond, melyet ne tudnál vele megbeszélni. Ő mindig ott lesz neked, ahogy nekem is az én testvérem. Ő a kis tesóm marad akkor is, ha majd vén csirkék leszünk.

"...Olykor veled a hallgatás bármely szónál sokkal többet ér.
Néha nem kell semmi más, csak órákig tartó beszélgetés.
A szív egy furcsa szerkezet, nem értem én, de hidd el, neked bármit
megbocsát..."

Tóth Vera és Tóth Gabi: Mint a porcelán c. dalának részlete
Szöveg: Lombos Márton

Youtube:

 

Kép forrása: femcafe.hu

Címkék:        

Hozzászólások