Lexi & Magazine

Blog

Brick Lane-A Street Art otthona

Nevét a valaha ott működő téglagyárakról kapta. Ma viszont egy igazi multikulti hely, egész utcányi romkocsma, bolhapiac, antik ruha és bútorkereskedés található itt, lemezboltokkal, bizsuval és egyéb érdekességekkel és nem utolsó sorban a világ leghíresebb graffitijaivel. Brick Lane az a hely, ahova művészek és artisták érkeznek a világ minden részéről, hogy kifejezzék művészetüket.

 

Egy kicsit a történetéről
A környéken leginkább a zsidó és bangladesi közösség hagyott maradandó nyomot: A Jamme Masjid Mecset a Brick Lane déli végén, az utca kulturális sokszínűségét jelképezi, ugyanis hugenotta kápolnaként kezdte letét, később zsinagóga működött benne, majd 1976-ban alakították mecsetté. A leghangsúlyosabb viszont a bangladesi hatás volt, a környék a rengeteg itt működő curry étterem miatt is vált híressé és persze a hétvégi piacos forgatagáról.

Szóval már több embertől hallottam, hogy milyen jó kis hely a Brick Lane és hogy érdemes elmenni. Így hát fogtam magam és a bicómat, és az első napos tavaszi hétvégén eltekertem erre, az egyébként a város másik felén lévő helyre. Az interneten jól felkészültem a környékből, hogy melyik irányból érdemes megközelíteni, hogy az összes fontosabb street art-ot és látnivalót megtaláljam. Így most én is ebben a sorrendben mesélek.

A kirándulást az Aldgate East metro (Hammersmith and City Line és District Line) állomástól nem messze lévő White Church Lane-nél kezdtem. Ebben a kisutcában leginkább lehúzott redőnyfestéseket találtam, de volt egy érdekes tévéképernyős ábrázolás is a falon. Fontos megjegyezni, hogy ez nem valami illegális dolog, vagy üzletrongálás, a legtöbbször a művészek a tulajdonossal egyetértésben vagy engedélyével pingálnak.

Ezen a rövid kis részen gyorsan végig értem oda-vissza, szóval folytattam utam felfelé a Brick Lane Market irányába az Osborn Street-en. Innentől már az utcanevek 2 nyelven vannak kiírva és mindig érdemes volt a jobb oldali és a bal oldali kisutcában is egy kis étát tenni, és persze utána visszatérni a fő útvonalra. Szem előtt kell tartani, hogy sok street art folyamatosan cserélődik, ráfestenek a másikra, ráragasztanak, elvesznek belőle, vagy hozzárajzolnak. Éppen ezért az ember sosem tudhatja milyen csodába botlik. Egy-két világhírű falfestmény azonban évek óta őrzi a helyét, amit majd meg is mutatok.

 

A következő megálló a Heneage Street ahol van egy különös kis kocsma a The Pride of Spitalfields, aranyos-barátságos hely a szomjoltásra. Az utcán tovább sétálva a kis játszótérig viszont elkezdtem megérteni, miért szeretik sokan azt a környéket. Egész házfalnyi falfestéseket találtam, amik sokszor magába a környezetbe ágyazódva adnak többletjelentést az alkotásnak.

Tovább haladván a Brick Lane Jamme Masjid mecsetet elhagyva, a következő állomás a Princelet Street. Jobbra és balra is csodákat találtam, ám az egyik leghíresebb, és nagy becsben tartott street art, ami a környék kulturális sokszínűségét jelképezi, az évek óta itt található: Egy fekete ún. burqa-clad-ot viselő nőt ábrázol aki kézen fogva áll egy fehér férfival.

Miután kiámultam és kifotóztam magam visszatértem a Brick Lane-re, következő kisutca és egyben megálló a Hanbury Street volt. Jobbra egy házfal oldalán egy hatalmas darumadarat láttam egy híres belga művésztől, ROA-tól, aki egyébként rendszeresen visszajár Londonba. (Műveiről bővebben itt.) Ez a madár is nagy becsben áll, hisz a londoni olimpia idején a hatóságok megpróbálták eltűntetni, letakarni, de a helyiek megvédték, és a mai napig látható.

(Az interneten talált leírások alapján a környék rengeteg híres művészt megihletett, többek között: Milo Tchais, Bom.K és Liliwen, Otto Schade, Louis Masai és Ben Slow. Ezt azoknak, akik esetleg jobban otthon vannak a témában.)

Tovább folytattam utam a Brick Lane-en, megtaláltam a sörgyárat, a The Truman Bewery-t. Ez a rész különösen forgalmas a hétvégén, napközben a piac és az utcai kajaárusok, esténként a bárok és a curry házak miatt. Arról nem is beszélve, hogy a kis kapubejárók, és közök szintén tele vannak falfestményekkel. A gyár mellett van egy kis udvar rész, egy yard, ahol galériák és kiállítások szoktak lenni. Itt bukkantam a most nagyon népszerű LEGO kiállításra, ami már csak április 12-ig látható. Le ne maradjatok az ember nagyságú művészeti alkotásokról!

Gyakorlatilag tátott szájjal folytattam a sétát tovább a Brick Lane-en, mert, hogy közben a bicómat persze letettem egy jó kis biztonságos helyre, mert annyira besűrűsödött a tömeg, hogy nem akartam ott tologatni az emberek között miközben fotózkodok meg bámészkodok. Továbbra is benéztem jobbra és balra minden kisutcába, sorban a Quaker Street és a Buxton Street aminek a végén egy kis füves részt, amolyan játszótér félét találtam, ami szintén körül volt véve téglaházakkal, betonfallal, egyúttal rengeteg-rengeteg ámulatba ejtő alkotással. Itt találtam pl a Louis Vuitton paródiát, cipőket fára kötözve, valentin napi köszöntőt, mesefigurákat és egy kreatív bicólezárót is. Legalább 100 képet csináltam a környéken :)

Visszatérvén a Brick Lane-re tovább folytattam utam felfelé kis kitérővel jobbra le a Grimsby Streeten, ami a Chesire Streetbe torkollik és balra visszavezet a Brick Lane-re, majd balra bekukkanttottam még a Sclater Street-re is. Találtam itt Marylin Monroe festményt, különféle állati és színes alkotásokat.

 

Végül ismét visszatértem a Brick Lane-re, ahol most már immáron több, mint 2,5 órája mászkáltam a ragyogó tavaszi napsütésben. Innentől egyre több kocsma, kávézó, és pub keresztezte az utam. Kiváló alkalom a megpihenésre, lazításra.

Belestem még a Bacon Street-be további street art-ok reményében. Aztán végre megtaláltam a híres nevezetes 24 órán át nyitva tartó Beigel Bake Shop-ot, amolyan pékséget. Óriási sózótt marhahúsos bagettje világhírű, bár szerintem inkább briósra hasonlított. Én sem bírtam megállni, hogy ne kóstoljam meg, 3.40-ért tökéletesen megérte, még úgy is, hogy 15 percet kellett érte sorban állni. De erre a helyre biztosan visszamegyek majd még, mert mindenféle jót lehet itt kapni, ami szem-szájnak ingere. Sütiket, sósat, édeset, nutellásat, friss pékárut, mindent.

Rögtön a pékség mellett egy fura nevű pubot/kajáldát találtam, ami talán csak nekünk, magyaroknak vicces a neve miatt: FIKA :) :) Mindenesetre én jót derültem.

 

A túrámat a Benthal Green Road nagykereszteződés körbejárása után rekesztettem be, mert addigra már nagyon elfáradtam, és a sok fényképezés miatt a telefon akksival is hadilábon álltam. Így hát elindultam visszafelé a bicóm irányába. A telefonom persze lemerült közben, bár szerencsém volt, mert még azt épp le tudtam csekkolni, hogy kb merre kell hazatekernem, de útközben már a buszmegálló térképeket kellett figyelnem. Nagyjából azért éreztem merre járok, de a sok lezárás miatt nem volt könnyű. Persze végül sok élménnyel, vagy 200 fotóval, és feltöltődve értem haza. Ez volt az év első kirándulása, már alig várom a következőt, na meg a szép napos jóidőt!

Röviden összefoglalva a Brick Lane: Designer market, mindenféle kézművesekkel, bolhapiaccal, zöldség árusokkal, fűszaggal, éjszakai élettel, garázsbulikkal, meg használtruhával, ékszerekkel, vintage göncökkel, lemezekkel, kacatokkal, poszterekkel. Majdnem vettem Elvis és Sinatra lemezt 2 fontért, csak rájöttem, hogy nem tudnám min meghallgatni. :)

Jajj arról majdnem elfelejtettem írni, hogy sokszor bizony erős üzenetekkel, politikai tartalmakkal, odaszólásokkal, figyelemfelkeltő, vagy épp meghökkentő ábrázolásokkal is találkoztam. De ez gondolom nagyjából már kiderült a képek alapján. 

Faltusz Viki  http://vikiavilagban.blog.hu/

Címkék:      

Hozzászólások