Lexi & Magazine

Blog

QPR-Newcastle kiesési rangadó berohanó szurkolókkal

Most már akár rutinos QPR meccsre járónak is mondhatnám magamat, hiszen ismét megadatott a lehetőség, hogy élőben nézhessek egy angol bajnoki meccset. A sztori röviden annyi, hogy a munkahelyemtől megkaptam 2 db éves bérletet a gold tribünre, egyfajta elismerésként, hogy milyen jól végzem a munkám. 

Szóval az már a mérkőzés előtt biztos volt, hogy az idei utolsó hazai meccsét játszó Queens Park Rangers búcsúzik az élvonaltól, a kérdés csak az volt, hogy meg tudják-e mindezt tenni emelt fővel. Tétje valójában csak a Newcastle United számára volt, hisz 2 fordulóval a bajnokság vége előtt még mindig nem érezhette magát biztonságban a bennmaradást illetően. 

QPR: Green, Onuoha, Dunne, Caulker, Hill, Phillips, Barton, Henry, Hoilett, Austin, Fer.

NUFC: Krul, Coloccini, Taylor, Taylor, Sissoko, Colback, Guttierrez, Perez, Cabella, Janmaat, Riviere, Dummett

A mérkőzést ennek megfelelően a Newcastle kezdte jobban, akiket egyébként kb 3000 fanatikus szurkoló kísért el Londonba, és simán túlharsogták a hazai 15ezret. A szarkák uralták a játékot, helyzeteket próbáltak kialakítani, aminek végül a 24. percben lett meg az eredménye. Egy felívelést követően elaludtak a hazai védők, akik között Riviere simán átvette a labdát, majd a kirontó Green kapus mellett a kapuba lőtt 0-1. Különösebb esemény nem is történt az első félidőben, azt is mondhatnám, hogy unalmas volt, semmi focira emlékeztető momentum nem történt. Én is csak a társaság miatt, és azért éreztem jól magam, mert a stadionban a Newcastle szurkolók fantasztikus hangulatot varázsoltak és persze azért mert most a megszokott kapu mögötti hely helyett a középső tribünön ültem, és így mindent jól láttam és hallottam. Eddig a korábbi meccseken sosem tapasztaltam ilyen szintű szurkolást a vendég fanatikusoktól.

Aztán a 34. percben egy kapu előtti keveredést követően Green kapus maradt a földön, és azonnal mutatták, hogy nagy a baj, csere lesz. 5 percig állt a játék, a hazai közönség rögtön elkezdte a kapus nevét skandálni. Már a hordágyat is bevitték, de Rob Green végül még is a saját lábán hagyta el a pályát. Az EGÉSZ stadion álló vastapssal tisztelgett a kapus előtt. Számomra ez is valami olyasmi volt, amit ritkán tapasztal az ember. A helyére Alex McCarthy érkezett.

 

Aztán a második félidőre látszik, hogy más felfogásban érkezett ki a hazai csapat. Végre elkezdtek hajtani, futni, harcolni a labdáért, aminek gyorsan meg is lett az eredménye. Az 54. percben Charlie Austin jobb oldali beívelését Matt Phillips fejelte a kapuba 1-1. Innentől aztán robbant a hangulat a stadionban, a hazai szurkolók felébredtek álmukból és hatalmas éneklésekbe kezdtek, amibe egy-egy szópárbaj is belefért a még mindig lelkesen szurkoló Gordiekkal szemben. A játék is felélénkült, átvette a kezdeményezést a QPR, érezni lehetett, hogy nagyon akarnak. Hat perccel később meg is szerezték a vezetést. Krul kapus rövid felszabadító rúgását a Newcastle saját térfelének közepén az első gólt szerző M. Phillips becsúszva szerezte meg, és a mellette érkező Leroy Fer elé tolta, aki jó 20 méterről hatalmas gólt ragasztott a felső sarokba 2-1. Mondanom sem kell, a stadion ekkor szinte felrobbant a hangorkántól, az ugrálástól, és őrjöngéstől...El sem tudom képzelni, mi lett volna ha ez a gól éppen a bennmaradást jelenti a QPR-nak. Óriási érzés volt, hidegrázós élmény!

Az utolsó tíz perben volt azért még miért izgulni, a hazai védők majdnem kétszer is összehoztak egy gólt...A Newcastle kétségbe esetten próbálkozott az utolsó pillanatig, de a cserekapus biztos kézzel hárított. Így az eredmény 2-1 maradt, amivel a szarkák nem lehetnek boldogok és nyugodtak, hisz így az utolsó fordulóra maradt a döntés a maradék két kiesőt illetően. Szóval még simán megeshet az is, hogy a patinás Newcastle búcsúzik az első osztálytól.

A meccs összefoglalója:

 

Itt van egy szurkolói felvétel a meccsről és a hangulatról, meg a berohanásról. Én is csináltam sok-sok videót, de a mérete miatt nem tudom ide feltölteni... :S

 

A lefújást követően a hazai szurkolók berohantak a pályára. Mi meg csak néztünk tágra nyílt szemekkel, hogy most akkor mi van, és mi történik. Aztán leesett, hogy csak ünnepelni akarták a játékosokat és megköszönni az éves munkát és persze be akartak gyűjteni mezdarabokat, relikviákat a játékosoktól. Gyerekek, családok rohantak be, fotózkodtak, próbálták megörökíteni az utolsó Premier League pillanatokat. És akkor hirtelen egy ponton a két szurkolótábor elkezdte hergelni egymást, ha jól emlékszem a bosszús vendég szurkolók kezdték. Szóval a pályán lévő hazaiak a vendég lelátó elé orientálódtak. Aztán a következő pillanatban már flakonokkal, pénzérmékkel dobálták, illetve a pálya szélén lévő labdákkal célozták egymást. A szervezők, pályabiztosítók (nem berohanó lovasrendőrök, gránátokkal, és füstbombákkal!!) gyorsan próbálták lecsillapítani a kedélyeket szép szóval, és kiszorítani a pályán lévő szurkolókat vissza a helyükre. Igazából csak egy durvább dolog volt, hogy az erkélyen ülő kamerament lerúgták, aki mérgében letörte az őt körülvevő műanyag korlátot. Mindeközben a hangosbemondó végig arra kérte a szurkolókat, hogy amíg nem mennek le a pályáról, addig nem tud kijönni a csapat, és nem tudja megköszönni az egész éves szurkolást, és támogatást. 

 

Végül is kb 15 perccel a lefújást követően újra kijött a QPR a gyepre, többen már gyerekeikkel a karukon, és tettek egy tiszteletkör a stadionban. Igazi, napsütéses, családi délután volt, egyszerre bánat és örömkönnyekkel, és persze fanatikus szurkolókkal.

(Egyik-másik fényképet az új sport kamerámmal készítettem, elég frankó kis találmány!) :)

Jajj, és a legjobb, hogy minden szombat este van a BBC-n összefoglaló, és a stúdióban a szakértő, pont két korábbi Newcastle játékos volt, Alan Shearer és Jermaine Jenas. Alig jutottak szóhoz, mikor a műsorvezető a kiesést kezdte pedzegetni a QPR elleni gólösszefoglaló után :D :D :D

Faltusz Viki

http://vikiavilagban.blog.hu/

Címkék:      

Hozzászólások