Lexi & Magazine

Gyerekkel vagy anélkül?

A köztévé Család-barát magazinjában Pongrátz Tiborné, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese szájából – többek között – a következő mondat hangzott el.

„Aki tudatosan nem akar gyereket, olyan, hát lehet, hogy pszichológusnál van, de meg is érdemli, hogy pszichológushoz vagy pszichiáterhez menjen. Tudatosan nem nagyon van ilyen.”

Ezen kívül azt is tudni véli, hogy Magyarországon a fő probléma a szinglik és a gyerektelenség növekedése. Ez pedig az individualizmus, az önzés és a hedonizmus irányába tolja el a társadalmat.

Szóval tudatosan nincs ilyen, de akkor is megérdemli, és menjen orvoshoz. Szakértői véleményt hallhattunk a köztévében, riporteri reakció nélkül.

Mit lehetne itt a gyakorlatban tenni? Á, megvan! Mondjuk vegyük át az új spanyol abortusztörvény-tervezetet, akkor majd növekszik a születésszám. Az életkörülmények, az anya életkora és végzettsége nem fontos, legyen sok gyerek, gyarapodjon a haza. Minőségi élet? Ugyan már, a mennyiség a fontos! Megmondta a tervezet mellett kiálló magyar Alfa csoport vezetője, a magát abortusztúlélőként megnevező 10 gyermekes apa is. Jó, nem pont ezt mondta, hanem hogy ők még szigorúbb törvényt vezetnének be.

Spanyolországban az előző, liberális abortusztörvény bevezetésekor 2010-ben a lakosság nagy része ellenezte azt. A mostani kormány a másik végletre váltott, az akkor a 22. hétig engedélyezett terhességmegszakítást jelentősen korlátozná, gyakorlatilag kizárólag akkor kaphat engedélyt egy nő a beavatkozásra, ha a terhesség nemi erőszak következménye, vagy ha a magzat károsodását 2 orvos 2 külön vizsgálattal megerősíti. Fiatalkorúak esetében szülői engedélyre is szükség van.

Mit venne még ki ebből az Alfa csoport? A 14 éven aluliakat vagy a beteg anya/baba esetén lehetséges beavatkozást?

Csupa-csupa ítélet, az individum lábbal tiprása, erővel befolyásolás. A magzatnak nem csak az életben maradáshoz, de a minőségi élethez is joga kéne hogy legyen. Miért nem feltételezi a társadalom, hogy tagjai felnőttek? Az a nem kívánt gyermek, aki kénytelenségből megszületik, nagy eséllyel árvaházban végzi. Megszaporodnak az illegális abortuszklinikák. Nem biztos, hogy előrefelé haladunk.

A szingliség fogalmáról külön oldalakat lehetne írni. Az egykor divatos, gondtalan, karrierista nagyvárosi fiatal képéről már rég lehullott a csillámpor. Ez a szó manapság minősít – és nem pozitívan. Ha szinonimát keresünk rá, akkor az egyedülálló, magányos, szabad és hasonló találatokat kapjuk. Mind más képet vetít elénk, mint a szingli, akiről az terjedt el, hogy tudatosan van egyedül, nem akar gyereket, éli a világát, vagyis egy önző alak. Azon túl, hogy ez se lenne elítélendő, mégis a legtöbb egyedülálló, aki hirtelen eszünkbe jut a baráti körünkből, nem direkt folytat magányos életmódot, legtöbbször ő is más életet szeretne, csak valamiért nem megy neki.

Összegezve tehát a napokban „szakértőktől” tanultakat: nálunk a nők vagy pszichológushoz járnak amiért nem akarnak gyereket, akarnak, de valamilyen oknál fogva még nem sikerült a teherbeesés, vagy sikerült, de meg akarják szakítani a terhességet, ezt pedig tiltsuk be. Páran persze szülnek is, velük semmi baj nincs, ők adják a társadalom gerincét. Mert ugye a nőnek otthon a helye, szüljön csak gyerekeket, akkor még verést sem kap… 

Sajnos nagyon sok családba nem kellett volna gyerek, legközelebbi példa erre a szigetszentmiklósi bántalmazás színtere. Vannak ugyan enyhébb fokozatai is azoknak az eseteknek, amikor szerencsétlen sorsú kiskorúakat lát az ember – de még szerencse, ha látja bárki. Esetenként valaki beleavatkozik, de az otthoni terror általában titokban marad, éveken át szerzi a gyermek a láthatatlan sebeket, mert szülei nem voltak alkalmasak a gyereknevelésre.

Kutyát se tart mindenki, gyereket milyen megfontolásból képes akkor mindenki vállalni? Az akvárium bebüdösödik, a papagáj 10 évig is elrikácsolgat, a macskának folyton almot kell cserélni, a kutyát meg sétáltatni kell. Ezt se mindenki mérlegeli előre, aztán ott a sok kidobott állat.

Ki tudja előre, mivel jár egy gyerek? Mert, urambocsá, elkészíteni és még megszülni is, semmi ahhoz a cirka 20 évhez képest, amíg el kell majd látni, gondoskodni róla, szeretni. Sokan sajnos rosszul mérik fel magukat előre, illetve nem ismerik a védekezés módját. Talán ez utóbbira kellene nagyobb hangsúlyt fektetni. Ezt hívják megelőzésnek, manapság kevés területen használjuk. Nem olyan látványos és radikális megoldás, inkább csendes és sok pénzt igénylő, hülye is lenne bármelyik kormány ilyen programba befektetni. Hiába tudjuk, hogy hosszú távon a megelőzés mindig kifizetődőbb, az ilyesmi bevállalása ritka, mint a fehér holló.   

Nem mindenki alkalmas gyermeknevelésre. Egyszerűen nem való neki, nem olyan életet él, nincs türelme, nincs megfelelő kapcsolata, ezer ok állhat fenn. Mindenkinek van az ismeretségi körében gyermektelen pár vagy egyedülálló, aki már túl van azon a koron, amikor még vállalhatna gyereket. Idősek, akik nem bánták meg, hogy nincs, aki gondoskodjon róluk, hiszen annyira nem is lehet önző az ember, hogy ezért gyártson utódokat. Ők ugyanolyan emberek, mint akiknek családjuk van. Azt hiszem, ha megkérdeznénk néhány pszichológust, mi az arány páciensei körében azok közt, akik azért járnak hozzá, mert nem érzik normálisnak magukat, amiért nem akarnak gyereket vállalni, és akiknek saját, meglévő családjával kapcsolatban vannak problémáik, az idézett igazgatóhelyettes asszony meglepődne.

A szinglizés, ideális családmodell-állítás, az egyedülállók, ne adj’ isten nem is heteroszexuálisak lenézése olyan súlyos diszkrimináció, ami egy átlagembernek sem elnézhető, de a média cinkossága ilyen „hozzáértő” meghallgatásával, a tőle nem elhatárolódás minősíti a Magyar Televíziót is, ami így a továbbiakban sem érdemli meg, hogy többen nézzék…  

 

Fotó: http://en.wikipedia.org/