Lexi Babasztár játék

Lexi & Magazine

Életmód / Életstílus

Útinapló - Az újdonság ereje, mert utazni jó

 

Egri Kalandok az én szememmel.

 

Az éjjeli órákban írom ezt a bejegyzést, azért, hogy nehogy véletlenül valami kimaradjon. Az első benyomás mindig sokat számít, még akkor is, ha téves kép alakul ki egy adott első pillanatban egy emberről, egy helyzetről, egy tárgyról, vagy éppen egy helyszínről. 

Szeretem a szép helyeket, talán ez nem meglepő. Nem véletlenül Norina Utazásai ennek a blognak a címe, már jó néhány éve. Az utazások lehetnek olyan emlékek, amik akkor is az ember szívében maradnak, amikor már minden más elveszett. Elszállnak a napok, néha a képek, ha épp egy meghajtó azt mondja, hogy ő most leáll, elszállnak vele együtt a videók, az írások, fizikai kötödések. De, nem, egyvalami nem száll el soha, mégpedig az emlék. Az bizony örökre a miénk marad. No meg a felhő! :) Ide lehet menteni, ami fontos, hogy az ember később is visszakereshesse az adott utazás fényképeit. Kellenek a kézzel megfogható emlékek, akkor, amikor már eltelik rengeteg idő és újabb és újabb utazásokba vágunk bele. 

Ahogy most én is tettem. Idén ez már a második köröm, hiszen Ausztria-Németország kisebb körtúrával indítottam ezt az évet. Jelenleg is úton vagyok. Mivelhogy teljesen egyértelműen ez az én  „munkám‟. Igen, az utazás és az írás. No meg nem utolsósorban az emlékgyártás. Szerencsés vagyok, hogy ez az álmom is teljesülhetett. Nemsokára pedig folytatom egy újabb magyarországi helyszínnel. De most inkább mesélek, arról, ahol eltölthetek egy kellemes, nyugodt, harmonikus hosszú hétvégét. Természetesen nem vagyok egyedül, még mielőtt valaki azt hinné, hogy magányos farkas vagyok. Nem, nem így van. A férjem minden utazásomon jelen van, hiszen ketten vagyunk egy kerek egész, ő egészít ki engem és én őt. De azt, ami itt megjelent a múltban és megjelenik majd a jövőben, azaz én személyes tapasztalataimat tükrözi, ahogy én megéltem és megélem, ahogy velem viselkednek, amit én gondolok. Éppen ezért marad az egyes szám első személy. 


Szóval, Helló Eger!

Írtam több bejegyzést, azok a tények alapján, amiket az internet nyújtott nekem. Most viszont meg tudom írni az első benyomás hatásait is.

Utazás: Szekszárd - Eger 300 km. Nem kevés. Nem is sok. Pont tűrhető. Nagyjából 1,5 órára tenném autópályán a Szekszárd - Gödöllő szakaszt, sima, kényelmes, normál tempóban. Ugyanis egy kicsit itt megálltunk pihenni. Gödöllőn a kastélyt illetve a parkot néztük meg. Az időnk ennyit engedett. Tovább haladva Eger felé  hirtelen Gyöngyösön majd a Kékestetőn találtuk magunkat. 4 óra magasságában pedig megérkeztünk a célállomásunkhoz, Egerhez.

Eger: A porta nagyon gördülékeny, kedvesek, mosolygósak, készségesek. Jó azt látni, ha valaki nem feszeng a munkahelyén, hanem megpróbálja a lehető legjobbat kihozni az adott helyzetből.

Parkolás: Beálltunk a Hotel udvarába, nem a legjobb a ráfordulás lehetősége, és a parkoló jegy kiváltása, mert nem tudsz olyan közel állni, hogy az ablakból kinyújtva a kezed elérd a kártyát. De ennyi bosszankodás beleférhet még mindenkinek. Akinek pedig nem megy, egész egyszerűen tanuljon meg vezetni! :D 

Szoba: A szoba, mint a képeken. Remek környezet egy kis munkához. Kilátás az Egri-várra plusz pont.

Vacsora: A napfénypontja, hogy élőzene szólt a vacsora alatt. Ez egy hatalmas nagy piros pont a szállodának!

 

Wellness: Szegény wellness részlegnél dolgozó éppen ügyeletes fiú. Negyed tízkor a vacsi után mi még elkértük a törülközőinket és megkérdeztük, hogy picit lejöhetünk-e. A válasz: jöjjenek nyugodtan. Pedig összesen volt fél óra vissza zárásig, mi pedig még fölmentünk a szobánkba átöltözni. Nem irigyeltem, de természetesen mondtuk neki, hogy így elsőre nekünk negyed óra bőven elég. Így is lett. 9:40-kor kiszálltunk és visszatértünk a mi kis szobánkba. 

Egy kis személyes emlék: Ha jobban belegondolok ki örül annak, ha fél órával zárás előtt még belépsz. Nagyjából senki és még te érzed magad kellemetlenül, hogy ott vagy. Többnyire éreztetni is szokták veled, hogy na menjél már, hát zárunk. Nem? Vagy veletek nem? Csak velem. Nagyon jól esett, hogy ezt most nem tapasztaltam. Egyébként eszem be se jutott volna az utolsó pillanatig maradni. Hiszen mindenkinek joga van időben hazamenni és jól megérdemelten pihenni egy nagyot. És a zárási időt illik tiszteletben tartani a vendég részről is. Legalábbis szerintem.

Egy másik apróság a mai napból. Üzletlánc parkoló, cipekedés. Egyedül. (A férjem máshol volt épp.) Meglát egy idősebb úr odatolta a kocsiját, hogy ne kelljen cipekednem az autóig. Nagyon figyelmes volt tőle és nagyon jól is esett. Több ilyen apróságot kellene csempészni és észrevenni a mindennapokban. 

No de! Irány az ágy. Jó éjszakát.

Különösebb negatív értelembe vett csalódás eddig nem ért. Gyakorlatilag itt azt kapja az ember, amit kér. 

 

Norina

http://norinautazasai.blogspot.hu

Címkék:        

Hozzászólások