Lexi Babasztár játék

Lexi & Magazine

Életmód

Mi a siker?

Több életutat is figyelembe véve 7 jellemző kapcsolati formát találtam a szakaszok között.

Az első az, amikor a 2 szakasz párhuzamos, így soha nem találkozik egymással (a matematika egyik értelmezése szerint). Ez alapvetően egy „sikertelenül” leélt földi élet (ha létezik ilyen).

A második, amikor merőleges a két szakasz egymásra. Tökéletesen illusztrálja a ki nem használt lehetőséget, a ki nem használt potenciált.

A harmadik, amikor a sikerszakasz valahol középtájon, távol az életszakasz kezdetétől és végétől helyezkedik el. „Volt nekem jól menő vállalkozásom valamikor a '90-es években, de az is bebukott, inkább bemegyek dolgozni, csak az idő ne álljon meg!” 

Aztán kezdődnek az érdekességek. A negyediknél a két szakasz a kezdetektől fedi egymást, ám valahol az életszakasz egy részénél véget ér a sikerszakasz. Sportolóknál, színészeknél látom ezt leginkább, ami nagyon lehangoló: egykoron tündöklő csillagok a porba hullanak.

Az ötödik találkozás már kevésbé jellemző. Ez úgy néz ki, hogy a kezdetekben indul az életszakasz, de csak az egyharmadánál, felénél kezdjük el rámérni a sikerszakaszt. Ismerünk erre is példát: ilyen Szabó Péter, az Állj félre a saját utadból című könyv szerzője; az óriások közül kiemelhetjük a bizniszvilág egyik legismertebb alakját, Brian Tracyt, a tudomány egyik úttörőjét, Albert Einsteint vagy a média felé nyitva, Jennifer Lopezt. Számtalan sikertörténet indult a semmiből vagy a semminél egy kicsit kevesebből, ahogy a felsorolt példák is mutatják, rávilágítva arra, hogy bármi is legyen a célunk, azt elérhetjük.

Térjünk most vissza a hatodik szakaszhoz. Ez már sokaknak egy kevésbé szimpatikus ábrázolás, az életszakasz legvégén vagy közvetlen az életszakaszt lezáró vessző után indul a sikerszakasz. Leginkább írókra és költőkre jellemző ez. A posztumusz díjat pont ezért találták ki. Néhány zenész is az ötödik kategóriába sorolható, kivéve azt a néhány tehetséget, akikről a huszonhetesek klubja című nagyszerű írásban olvashattatok.

Az utolsó metszet, a hetedik szakasz, az igazán ritka tehetségeké, a legeké! Gondolom, ezek után könnyen kitaláljátok, itt a sikerszakasz már hosszabb az életszakasznál. Ritka példa; aki sikeres volt egész életében és még halála után is. Azért erre is tudunk néhány példát. Persze megoszlanak a vélemények, hogy ebbe a kategóriába kit sorolhatunk. Van, aki valamelyik pápát, egyházvezetőt, a dalai lámát ültetné ebbe a székbe, van, aki beéri a popzene egykori fenegyerekével, Michael Jacksonnal is. Ez utóbbiakhoz tartozom én is.

Ezek a szakaszok nem vonalzó mellett, mértani pontossággal meghúzott, behatárolt vonalak. Életszagú, tanulással, fejlődéssel, olykor néhány bukással kijárt, kézzel húzott vagy inkább rajzolt vonalak. Egy dolog most biztosnak látszik: minden ember életében jelen van a siker, legfeljebb karnyújtásnyira. Mindegy, hogy pénz, tudás vagy lelki béke megszerzésére irányuljon, csak ki kell nyúlni érte, megsimogatni, szeretni, és az jön magától. Nem megragadni és szorítani ész nélkül, az nem működik! Ahogy a szerelem, úgy a siker is akkor marad vagy áll szóba velünk, ha kellő szeretettel, tisztelettel és megbecsüléssel (hálával) tekintünk rá.

Szeretném megosztani most az egyik titkomat is. Nagyon sok sikeres embert ismerek, mivel mindannyian sikeresek vagyunk így vagy úgy. Ti is, kedves olvasók – és magamat is közéjük sorolom. Minden nap feldob az a tudat, hogy sikeres vagyok, mert szenvedélybetegként józanul élhetek, holott erre a legközelebbinek hitt barátaim sem tettek volna egy lyukas fabatkát sem! Sikeresnek gondolom magam, mert a korábbihoz képest jelentősen jobban menedzselem az életem. Írok, dolgozom, sportolok, jókat eszem, nevetek a barátaimmal, és a legfontosabb: képes vagyok pozitívan tekinteni a jövőbe – és ezeket én teszem bele a mindennapjaimba. Nincs más választásom: be kell látnom, hogy sikeres vagyok! Ha már mindenképp hasonlítani akarom magam valakihez, akkor saját magamhoz: alig egy éve lebénult jobb lábbal, beállva rettegtem az utcára kerüléstől, és naponta 15-ször gondoltam az öngyilkosságra, ma pedig tudom, hogy az életem a legjobb irányba halad! Tulajdonképpen semmi mást nem kellett tennem, mint hinni saját önmagamban, elhajítani a magammal kapcsolatos előítéleteimet. Szerintem mindenkinek van előítélete. Ha másokkal szemben, akkor magunkkal szemben is! De ez szerintem természetes. A lényeg az, hogy sikeres vagy, ha észreveszed!  

Csaplár Balázs

Címkék:      

Hozzászólások