Lexi & Magazine

Szórakozás / Film

Szerelmi négyszög

Lehet szeretni egyszerre három férfit? Bizonyára vannak nők, akiknek ez nem okoz különösebb gondot, fejfájást, álmatlan éjszakákat, lelkiismeret-furdalást. Én azonban úgy gondolom, mai, modern világunkban még mindig a monogámia az, amire (többé-kevésbé) törekszünk, vagy legalábbis mindenképpen vágyunk. Ez a film szembemegy ezzel az elmélettel, és azt boncolgatja, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha egyszerre, egy térben és időben három férfi van az életünkben.

JC (François Damiens – Nathalie második élete) a szabályokat messzemenően betartó, gátlásos, szerencsétlen és nagyon magányos börtönőr. Hétköznapi figura, aki eseménytelen, sivár életet él, már ha lehet ezt egyáltalán életnek nevezni. A mindennapi rutin határozza meg napjait, s nincs benne semmiféle izgalom, öröm, cél. Egyetlen társa egy tizenöt éves, mozdulatlan aranyhal. Egy argentintangó-tanfolyam és az ott megismert nő, Alice (Anne Paulicevich) viszont egy csapásra megváltoztatja és felforgatja az életét.

Még élénken él főhősünkben az előző esti tánc emléke, amikor másnap váratlanul újra találkozik a nővel, de rendhagyó körülmények között: a börtön látogatótermében. Alice két bentlakóhoz jött: Fernand-hoz (Sergi Lopez – A faun labirintusa) és Dominichez (Jan Hamenecker), akik régi barátok és bűntársak. Az egyikük Alice férje, a másikuk a szeretője.

A gyors párbeszédekből derül ki, hogy férj és szerető igazi jó cimborák még mindig. A múlt emlékei, a közös cella-lét és a szeretett nő is összeköti őket. Csupa groteszk jelenet a kissé nehezen, lassan kibontakozó események láncolatában. Nálam a cérna akkor szakadt el, amikor a nő – aki egyébként nagyon meggyőzően és hitelesen alakítja a csapodár asszonyt – mindkét férfit ugyanúgy kezelve, szájon csókolva üdvözölte.

JC-t teljesen lenyűgözi a vágyait ész nélkül követő nő, és annak ellenére, hogy a börtön szabályai szerint tilos a bentlakók családjával ismerkedni, képtelen ellenállni a kísértésnek. Ami ártatlan tangónak indult, most fenekestől felforgatja az életét, és egy abszolút, minden értelemben szokatlan édes négyeshez vezet.

A férfiakban egy valami közös azonkívül, hogy mindhárman ugyanazt a nőt szeretik, ez pedig nem más, mint a tánchoz való viszonyuk, tangószeretetük. A tangó belülről, mélyről jövő dolog, mely tele van szenvedéllyel, tűzzel, dühvel – épp olyan, mint négyük kapcsolata. Kint, a szabad életben és bent, a börtön falain belül is átjárja őket a tangó szellemisége, életérzése.

A tangó tényleg ennyire szabaddá tesz? – merült fel bennem a kérdés számtalanszor a film közben. Az elgondolkodtató, megannyi kérdéssel teli befejezés végképp kétségek között hagyja a nézőt, de azt hiszem, ez így van jól.

A szenvedéllyel teli, táncban és humorban egyaránt bővelkedő film, melyet Frédéric Fonteyne rendezett, a 2012-es Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon különdíjban részesült, és elnyerte a Varsói Filmfesztivál fődíját is.

Fotók: www.mozinet.hu

Címkék:            

Hozzászólások