Lexi & Magazine

Szórakozás / Film

Mutánsok, egyesüljetek! – X-men: Az eljövendő múlt napjai

Már akkor hatalmas izgalom lett úrrá rajtam, mikor annak idején még csak szivárogtak az új résszel kapcsolatos információk, hogy miről fog szólni, és ki mindenki fog szerepelni benne. Amúgy is nagy kedvencem a széria (a régebbi és friss részek egyaránt), tehát a hír, hogy az eddig vásznon látott majdnem mindegyik mutáns egy filmben jelenik meg, a vérnyomásomat az egekbe röpítette. Ráadásul újra az a Bryan Singer dirigált a forgatáson, akinek a kezdeti trilógiát (és az eddigi legjobb részeket) köszönhetjük. Az eredmény pedig lenyűgöző lett. De kezdjük inkább a sztorival!

A nem is olyan távoli jövőben a mutánsok és az emberek között kitört a háború, melyben az emberiség már olyan robotokat fejlesztett ki, amik képesek átvenni a mutánsok képességeit, és így veszik fel a harcot ellenük. Professor Xavier (Patrick Stewart) és Magneto (Ian McKellen) kénytelenek összefogni, és hogy megakadályozzák a tragikus jelen létrejöttét, ezért visszaküldik Farkast/Logant (Hugh Jackman) a múltba, hogy keresse meg Ravent/Mistique-et (Jennifer Lawrence), nehogy elkövesse élete legnagyobb hibáját. Az ügyet persze nehezíti, hogy a '60-as években maga mellé kell állítania az akkor még fiatal, megkeseredett, alkoholista Charles Xaviert (James McAvoy), a  börtönben sínylődő Erik Lehnsherrt (Michael Fassbender), a jelenben pedig bármikor áttörhetik a robotok az erőd falait, és akkor az egész tervnek befellegzett.

Ez az a film, amin egy másodpercig sem lehet unatkozni. Sőt az elején eléggé kell koncentrálni, hogy agyban is fel tudjunk pörögni az eseményekhez, és be tudjunk kapcsolódni a cselekménybe, főleg ha egyáltalán nem ismerjük a képregény fonalát. Bár az tény, hogy ezzel a résszel Bryan Singer rendesen összekuszált minden eddig lefektetett történetszálat. Nagyon kíváncsi leszek rá, hogyan fogják majd tovább folytatni. A látványra, mint általában egy Marvel-mozinál, most sem lehet panasz. A készítők rendesen felhúzták a filmet, a 2 személyes kedvencem a fiatal Magneto (Michael Fassbender) stadionemelgetése és Quicksilver (Evan Peters) börtönőrökkel való szuperbelassítós kalandja voltak. Ami pedig a színészeket illeti, a moziban feltört belőlem a tizenéves képregényrajongó kislány énem, és legszívesebben hangos visítással örvendeztem volna az egyes szereplők vásznon való megjelenésének. De mivel társaságban moderálnia kell magát az embernek, ezért ezt most erősen elfojtva, megelégedtem kisebb nyüsszögésekkel. Sir Ian McKellen és Sir Patrick Stewart zseniálisak, Peter Dinklage pedig imádnivaló. Valamint (mivel én is csak nőből vagyok) nem mehetek el szó nélkül Hugh Jackman – még mindig észbontóan formás – meztelen teste mellett sem. Természetesen, mint minden mozgóképen, itt is lehet hibákat találni. Leginkább a történetvezetésben, hiszen maga az X-men-univerzum is annyira komplex, hogy minimum egy agytrösztnek kéne lennie annak, aki tökéletes forgatókönyvet akar írni, minden kis mozzanatra odafigyelve. Ráadásul a sztori elbírt volna még minimum egy Gambit-et is. (Bár neki mostanában egy egész estés külön mozit emlegetnek, Channing Tatummal a főszerepben.) Ezért ezekbe most inkább nem is kötnék bele, inkább kíváncsian várom a folytatást. A fotelekből pedig (ismét hangoztatom, mivel Marvelről van szó) ne tessenek felállni, mert aki nem üli végig a teljes stáblistát, az megint jó dolgokból marad ki.

Egy szó, mint száz: irány a moziba be! Kicsiknek, nagyoknak (annyira kicsiknek azért mégse), fiúknak, lányoknak, képregényeseknek vagy csak kikapcsolódni vágyóknak erősen ajánlott. A nyári filmes felhozatal eddigi legerősebb darabja.

 

 

Fotók: Collider

Címkék:          

Hozzászólások