Lexi & Magazine

Gyermek / Cseperedő

A képzelet szivárványszárnyai – Gyermekek fantáziavilága 2. rész

Fantázia vagy hazugság?

Kislányom óvodájában szülői értekezleten visszanézhettük a róluk készült videókat. Az egyik felvételen az óvó nénik arra kérdeztek rá, ki mit csinált a hétvégén. Az én kislányom állítása szerint síelni volt, és egy szép történetet kerekített síelős kalandjairól. Egy másik alkalommal egy Barbie nevű lovon „pacigolt", akit a szülinapjára kapott.

Ha te is azt tapasztalod, hogy gyermeked hasonló történeteket talál ki, ne ijedj meg, legfőképp ne szidd le miatta! Ez egy teljesen természetes jelenség, amelynek vágyfantázia a neve. A gyerekek hisznek ezekben a történetekben, nem céljuk a félrevezetés. Leginkább a játék közben átélt önfeledt állapot hasonlítható ehhez, amikor úgy érzik, bármi lehetséges. Fontos, hogy lehetőséget adj csemetédnek fantáziavágya kiélésére, amellyel csökkenthető a valóság és a vágy közötti távolság. Én például a kislányomat beírattam síoktatásra, és elvittem egy lovas farmra, ahol valóban nyeregbe pattanhatott, és megetethetett egy kis pónit, akit azonnal a szívébe is zárt.

A fantázia egy nagyon fontos adottság, amelynek jelentős szerepe van a kreativitás kialakulásában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy valóságosan csak akkor hazudnak a gyerekek, ha félnek. Bár a fantázia-történetek nem felelnek meg az igazságnak, de mégsem hazugságok, mert hiányzik belőlük a tudatosság. A kisgyermekek sokszor annyira beleélik magukat történeteikbe, hogy nem tudják megkülönböztetni a valóságot a fantáziától, a határok összemosódnak.

De akkor mi a hazugság és a fantázia közötti különbség? A hazugság – a fantázia-történetekkel ellentétben – tudatos cselekvés, olyan állítás, amely nem felel meg az igazságnak, valamilyen érdek fűződik hozzá, mások félrevezetését szolgálja, a felelősség előli menekülést célozza. A felnőtt feladata, hogy szilárd értékrendet tanítson gyermekének, saját jó példájával járjon elöl. Ha a gyerekek azt látják, hogy a szülők sem az „igazmondás bajnokai”, akkor ezt a példát, mintát fogják követni. Ha őszinték vagytok, és a problémákat megfelelően kezelitek, mindig meghallgatjátok gyermeketeket, elejét vehetitek az igazi notórius hazudozás kialakulásának, amely a figyelemfelhívás egyik eszköze.

Fantáziabarátok

„A pszichológusok egy része máig úgy gondolja, hogy a képzelt barát hiányos valóságérzést, sőt neurózist jelez. Egy pár éve készült felmérés azonban azt bizonyítja, hogy a gyerekek 65 százalékának van képzelt barátja, csak éppen nem biztos, hogy a felnőttek orrára köti a létezését. Az ovisoknál sokszor valódi játékszer kap személyiséget. Az iskolásokat inkább láthatatlan barátok kísérik, kiskamaszok akár egész országokat, világokat találnak ki, térképpel, lakókkal, uralkodókkal, csatákkal. A felmérés során nem találtak arra utaló jeleket, hogy a képzelt társak által körülvett gyerekek bárhogyan kilógnának a sorból. Ezek a gyerekek általában kedvelik a társaságot, szó sincs arról, hogy folyamatosan visszavonulnának fantáziavilágukba” – mondja Sződy Judit, pszichológus.

Személyesen is átélhettem, milyen az, ha egy láthatatlan lénnyel kell megosztani a  mindennapjainkat: Jaki egy „helókittis", rózsaszín dobozban lakott, és olaszországi nyaralásunk egyik estéjén jelent meg először. Éppen vacsorázni készültünk, amikor a kislányom, Jázmin megkérdezte, hogy Jaki is velünk ehet-e. Akkor azt hittem, valamelyik olasz kisgyereket szeretné meghívni, akivel délután játszott. Mint kiderült, Jaki láthatatlan kiscica, éppen olyan, mint Hello Kitty, csak kicsit maszatosabb, virgoncabb, és persze olyan, akire minden turpisságot rá lehet kenni. Jaki ettől kezdve törzshelyen ült az asztalunknál, és rózsaszín dobozkát kapott, amiben alhatott. Jázmin több órát is képes volt azzal tölteni, hogy Jakival rajzolgatott, vagy éppen mesélt neki. Számtalanszor váltam fültanújává, amint Jakit oktatgatta, mit szabad, és mit nem egy magafajta bátor kiscicának. Természetesen Jakit mindenhová magunkkal kellett vinnünk, nemegyszer el is késtünk miatta, mert állítólag nehezen vagy éppen bal lábbal kelt fel.

Jaki és a többiek éppen olyan érzelmeket váltanak ki a kis gazdájukból, mint az igazi barátok. A gyerekek pontosan tudják, hogy képzeletbeli társakról van szó, de amikor velük játszanak, tökéletesen beleélik magukat a helyzetbe – úgy, ahogy mi egy izgalmas film alatt borzongunk, vagy éppen könnyeket ejtünk egy megható regény lapjai fölött. A kicsiknek a képzelt barát remek lehetőséget ad arra, hogy gyakorolják a számukra érdekes, ismeretlen helyzeteket. „A gyerekek két- és hatéves koruk között alkotják meg elméletüket arról, „hogyan működik" a többi ember gondolkodása, milyenek lehetnek mások vágyai, érzései. Képzelt társak segítségével a kicsi biztonságos közegben gyakorolhatja a társas helyzeteket, kísérletezhet, és saját magát is jobban megismeri. Akinek képzelt barátja van, jobb érzékkel ki tudja találni, hogy mit gondolnak, mit éreznek az igazi világban, és ennek hatására mit tesznek az emberek. Vagyis nem a neurózis kerülgeti ezeket a gyerekeket, hanem éppen ellenkezőleg: az átlagosnál jobban tájékozódnak a valódi világban, az emberi viszonyokban” – állítja a szakember.

Egyszer aztán eltűnt Jaki alvós doboza, hiába kerestük kétségbeesetten apával. Rettegve vártuk, mikor veszi észre Jázmin, s már azon gondolkodtunk, honnan szerezhetnénk be egy új alvóhelyet, ami kiköpött mása az előzőnek, amikor gyermekem angyali mosollyal az arcán megszólalt: „Anya, Jaki elment haza, azt mondta, majd néha eljön, és meglátogat. Nekiadtam a dobozkáját, ugye nem baj?" Jaki fél éve költözött el tőlünk, s azóta se híre, se hamva...

A cikk megírásában közreműködött Sződy Judit pszichológus, tanácsadó.

Címkék:      

Hozzászólások