Lexi & Magazine

Gyermek

Így neveld a sárkányodat! 1. rész

Sok szülő afféle kézzelfogható receptre vágyik, amiben pontról pontra le van írva, hogy milyen helyzetben mit kell tennie a gyermekével ahhoz, hogy később boldog felnőtt legyen belőle. Éjszakákat töltenek azzal, hogy elemzik saját reakcióikat: „Helyesen tettem, hogy elengedtem arra a szülinapi bulira?” „Talán mégsem kellett volna úgy rákiabálnom az utcán?” „Lehet, hogy túl erőszakos voltam vele a reggeli készülődésnél?”, és még sok ehhez hasonló kérdéssel gyötrik magukat ahelyett, hogy bíznának  saját nevelési elveikben.

Az alábbiakban kísérletet teszek egy olyan recept megírására, amit a legtöbb szülő hiányol a neveléssel foglakozó szakirodalmakból. Az általános és nagykönyvszerű elvek helyett igyekszem olyan konkrétumokat leírni, amelyek valóban használhatók lesznek a mindennapi gyermeknevelés során.

Mindazonáltal előrebocsátom, hogy az alább felsorolt tételek és praktikák akkor fejtik majd ki hatásukat, ha azokat a család a saját életstílusához és normáihoz igazítja.

1. A  szabályok kialakítása, azok következetes betartása és betartatása

Sokan vallják a szabadelvű nevelés, ill. a gyermek egyenrangú félként való kezelésének elvét. Mindez valóban működőképes lehet, ha a szabadságnak világosan átlátható kereteket adunk. Amennyiben ezt a - látszólag ambivalens - lépést nem tesszük meg, akkor a gyermek rövid időn belül a fejünkre fog nőni, a családban pedig káosz fog elhatalmasodni arról nem is beszélve, hogy a gyermeknek a szabályok megléte adja meg a teljes biztonságot, így ennek hiánya állandó félelmet, feszültséget okozhat benne.

     

 No de kézzelfogható praktikákat ígértem, s ezt igyekszem is betartani.

Már a méhen belüli időszakban arra készítik fel a szülőket a védőnők, hogy milyen fontos a napirend kialakítása és betartása. Az elején meglehetősen nehéz ehhez igazítani az életünket, de hosszú távon nagyon megéri! Például ha már a kezdetekkor kialakul az, hogy 7-kor fürdés, nyolckor alvás, akkor a későbbiekben sem lesz gond, hogy még este 10-kor sem tud elaludni a gyerek. A szülők már egyre inkább kezdik elveszíteni a türelmüket, egyre csak fogy az idő, amit kettesben tölthetnének, vagy amit saját magukra fordíthatnának. Mindezt meg tudjuk előzni azzal, ha következetesen tartjuk magunkat a lefekvési időhöz.

Természetesen azt azért nem szabad megengedni, hogy egész életünket a felállított szabályok  betartása és megkövetelése határozza meg. Ezeket tudni kell rugalmasan kezelni, hiszen egy gyermeknél bármikor bármi előfordulhat, amire azonnal tudnunk kell reagálni, egyetlen pillanat alatt újratervezni. Vagyis nagyon fontos, hogy ha valamit megtiltunk, akkor mindig kínáljunk fel helyette egy másik opciót. Például: „Most nem mehetsz el a játszótérre a barátaiddal, mert esik az eső, de megkérdezheted őket, hogy szeretnének-e  átjönni hozzád legózni.”

A fent leírt példából az is kiolvasható, hogy a tiltást hogyan közvetítsük a gyermeknek. A legjobb és legfejlettebb kommunikációs forma az, ha magyarázatot adunk neki: „Ne nyúlj a konnektorba, mert megráz az áram.” „Most nem tudok rád figyelni, mert dolgozom, de ha befejeztem, akkor megmutathatod a babaházadat.”

Ugye, milyen más így, mintha csak azt mondanám neki:

„Ne csináld, mert azt mondtam!”

Persze a gyerekek imádják azon törni a kis fejüket, hogy hogyan tudnák mégis megszegni a szabályokat. Mindent bevetve próbálják feszegetni a határokat. Éppen ezért egy-egy szabály kialakításánál akkor is türelmesnek kell lennünk, ha már kétszáznegyvenhatodszorra csinálja a kérésünk ellenkezőjét. Háromszázadjára viszont már az új szabályunk bensővé válni, interiorizálódni fog, vagyis nagy valószínűséggel már nem kell még egyszer elmondanunk neki ugyanazt a tiltást.

Higgyük el, hogy hosszú távon nagyon megéri következetesnek és kitartónak lenni, mert így később egy sokkal kezelhetőbb és kiegyensúlyozottabb kamasszal lesz dolgunk… 

A következő részben az önállóságra neveléshez és a felelősségvállalás kialakításához adunk ötleteket olvasóinknak.  

Hozzászólások