Lexi Babasztár játék

Lexi & Magazine

Világ

Egészségnap a prevencióért

A hétvégén újra a Bolyai Gyermekotthon Breznó közi egységében jártam, ahol immáron második alkalommal szerveztek egészségnapot az otthonban élőknek. A rendezvényen, csak úgy, mint a legelsőn, a dolgozók mellett számos szakember is részt vett, akikkel folyamatos a munkakapcsolat. Fontosnak tartották, hogy megismételjék az őszi programokat és megerősítsék a fiatalokat/gyermekeket, hogy az egészséges és helyes életmód elsajátítása, kialakítása elengedhetetlen. A rendezvényről most is az otthon megbízott vezetőjével, Fekete-Buzás Eszterrel beszélgettem.

 

Lexi: Milyen célból rendeztétek meg másodszor is az egészségnapot?

Fekete-Buzás Eszter: A legfőbb célunk továbbra is az volt, hogy lássák és megtanulják a gyermekek, hogy mennyire fontos az egészségünk, mi minden szükséges ahhoz, hogy fenntartsuk fizikai és lelki egyensúlyunkat. A prevenció mellett a szemléletváltásra is nagy hangsúlyt fektettünk.

A prevenció a szakellátásba bekerülő gyermekeknél, fiataloknál elengedhetetlen. Nagyon kevés információval rendelkeznek az egészséges és helyes életmód elsajátításáról, kialakításáról, a jólét fenntartásáról. Sok esetben az iskola sem tudja ezeket a hiányosságokat pótolni, és sajnos az is kevés, amit a kollégák személyes példamutatásukkal közvetítenek. Mivel nagyon jól sikerült az őszi rendezvény, ezért úgy gondoltuk, hasznos lenne, ha többször is alkalmat találnánk a közös együttlétre, tapasztalatcserére, információk megosztására, egy-egy új dolog bemutatására. Egy ilyen rendezvény alkalmával mi, felnőttek is jutunk új információhoz, mert ez a nap a kollégákért is van. Hiszem azt, ha ők jól vannak, akkor a gyerekekkel való foglakozás nevelés is könnyebben megy. Én is örömmel vettem részt a hangterápiás foglalkozáson és a ketészkedésben.

Lexi: Van-e valami eltérés a mostani és a legelső egészségnap koncepciójában?

F.-B. E.: A foglalkozások ugyanazok, de igyekeztem úgy koordinálni, hogy akik a legelsőnél már itt voltak, ne ugyanazokon vegyenek részt, hanem olyanokon, amelyekre az ősszel idő szűke miatt nem sikerült bejutniuk. Az időjárás kegyes volt hozzánk, ezért kiemelt projektünk, a konyhakert révén egy kis kertészkedést, gyógynövényismeretet is tanulhattak a fiatalok. Dr. Németh Adrienn ifjúsági és gyermekpszichiáter a kamaszoknak bemutatta a  PREDI-NU pszichoedukációs honlapot és internetes önsegítő eszközt. Ezen a Magyarországon egyedülálló honlapon szakmailag megalapozott hasznos információkat olvashatnak a fiatalok, valamint felhasználó névvel és jelszóval anonim módon jelentkezhetnek be és kérhetnek tanácsot, illetve teszt formájában kapnak visszajelzést jelenlegi állapotukról, hangulati ingadozásaikról.

Lexi: Mennyivel lettek nyitottabbak a programokra az otthonban élők?

F.-B. E.: A kisebbek izgalommal várták most is az eseményt. A kamaszok mindig szkeptikusak. A végén azért mindig halljuk tőlük, hogy jó volt. Biztos vagyok abban, hogy a mai napon is találtak olyan elfoglaltságot, ami igazán felkeltette érdeklődésüket, ahol hasznos tanáccsal látták el őket, ahol sikerült kikapcsolódniuk. Tudom, hogy a fiúk nagyon várták a sportfoglalkozást, hiszen hónapokig tartó fociedzésen vettek részt. Felkészítő edzőjüket nagyon szeretik, igazán jó példát mutat nekik életmódjával, értékeivel, fegyelmezettségével.

Konyhakert programunk is egyre bővül, örömmel tapasztalom, hogy szívesen dolgoznak a gyerekek, viszonylag rövid idő alatt jutnak sikerhez, öröm számukra, hogy munkájuknak látják eredményét, és csak egy plusz örömforrás, hogy azt még meg is ehetik, hogy a fűszernövényekből teát készíthetnek, hogy gyógyulnak tőle…

Lexi: Mi a legnagyobb probléma, amivel küzdenek a gyermekotthonba élők?

F.-B. E.: A szakellátásba bekerült gyermekek, fiatalok rendkívül érzékenyek a változásokra, ezért rengeteg odafigyelést, törődést igényelnek, melyet korábbi életükből adódóan nem kaptak meg szüleiktől; nagyfokú traumatizáltsággal, érzelmi/fizikális sérülésekkel érkeznek. A felnőttekhez nem minden esetben mernek bizalommal fordulni, zárkózottak, kortárs kapcsolatokban keresik a kötődést. Ezeket a falakat kell legyőznünk, elérni azt, hogy itt biztonságban érezzék magukat.

Lexi: Mennyire tudjátok pótolni egy ilyen rendezvénnyel azokat a hiányosságokat (képességeket, készségeket), amelyeket a gyerekeknek otthon kellett volna megtanulnia? Pl. mindennapi higiénia, sport stb.

F.-B. E.: Igyekszünk megfelelő példát mutatni, igényes környezetet teremteni, ahol jól érezhetik magukat. Elfogadjuk őket hibáikkal, nehézségeikkel, és nem mondunk le róluk, még akkor sem, ha nagyon nagy a baj. Talán ez a legfontosabb a munkánkban, és ez lehet a sikeres munka titka. Támogatóink, szakembereink, önkéntes segítőink révén pedig az egyéni figyelmet, személyre szabott törődést, odafigyelést célozzuk meg, mert a mindennapokban sajnos erre jut a legkevesebb idő.

Lexi: Mennyire van jelen nálatok a drog- és alkoholfogyasztás, és hogyan próbáltok tenni ellene?

F.-B. E.: Minden erőfeszítésünk ellenére beszivárog az intézménybe, különösen a kamaszokat érinti. Ennek megelőzésére, megakadályozására igyekszünk az összes eszközt bevetni, amit csak lehet. Több terápiás jellegű szabadidős elfoglaltság is jelen van intézményünkben, melyek nem titkolt célja a tehetséggondozás, és olyan élmény nyújtása, ami akár egy életen keresztül kapaszkodót jelenthet. Kortól függetlenül egy szoros napirendet állítunk fel a gyermekek elé, melyet folyamatosan kontrollálunk. Már néhányan tudják, értik, ez nem ellenük, hanem értük van.

Lexi: Egy ilyen rendezvény mennyire tudja összekötni a gyerekeket/fiatalokat?

F.-B. E.: Én bízom benne, hogy még nyitottabbak, elfogadóbbak lesznek egymás iránt. A foglalkozásokra is korosztály szerint osztottuk be őket. Minden ilyen program során az egymással való kommunikációt erősítik, sajátítják el és tanulhatnak egymástól különféle viselkedésmintákat is. Mivel együtt élnek nap mint nap, elengedhetetlen, hogy igazi összetartó közösségé váljanak.

Lexi: Szerinted mi lenne az a változás, amely ha megvalósulna most, akkor sokkal könnyebb lenne az itt lakóknak?

F.-B. E.: Nyilván az, hogy családba kerülhessenek vissza, és ott teljes értékű életet tudjanak élni.

Ha az otthont nézzük, a legfontosabb az lenne, ha mindegyikük megérezné, megértené, hogy a javukat szolgáljuk, féltjük őket, mert fontosak nekünk. Szeretném, ha éreznék, hogy itt biztonságban vannak, és bármikor, bármilyen kérdéssel bizalommal fordulhatnak hozzánk. Bár az intézményi forma nem működhet szabályok nélkül, mégis, ha meg van az egymás iránti kölcsönös bizalom, akkor ez élhetőbbé teszi a mindennapokat. Fontosnak tartanám még azt hangsúlyozni, hogy a pici változásnak is tudni kell örülni, az apró dolgokat észrevenni, megköszönni felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt… Mint ezt a mai napot. „Köszönöm, jól éreztem magam!”

 

Kép forrása:forum.tis.edu.mo

 

 

 

Címkék:      

Hozzászólások