Lexi & Magazine

Gyermek / Kamaszodó

A jó tanár – diákszemmel

Első, tanárral kapcsolatos élményünket elsősként gyűjtjük be, ezért nagyon lényeges, ha éppen választás előtt állunk, hogy gyermekünk alaptermészetét, motivációit figyelembe véve válasszunk, elsősorban nem iskolát, hanem tanító nénit. Az első benyomások, tapasztalatok hatással vannak a tanuláshoz való későbbi viszonyunkra, önbecsülésünkre, nyitottságunkra és kreativitásunkra.

„Hatévesen egy kifejezetten gyerekgyűlölő tanítónő miatt éjszakánként bepisiltem, és szabályos hallucinációim voltak. Szerencsére a szüleim átírattak másik osztályba, „a tyúkanyóhoz”. Középiskolában a testnevelést tanító tanártól féltem, minden igyekezetem ellenére állandóan 3-ast kaptam, ami nem mutatott túl jól a kitűnő bizonyítványomban. Főiskolára kerülve pedig az ének tanszék egyik tanárának vívtam ki – máig nem tudom, hogyan és mivel – az ellenszenvét, emiatt másik főiskolán szereztem meg az ének szakos diplomámat. Mindhárom pedagógusról nyugodt szívvel merem mondani, hogy messzire el kellett volna kerülniük ezt a pályát. ’ (Irén, tanár)

Természetesen nem csak a negatív élmények lehetnek hatással életünk alakulására. Sok gyerek pályaválasztása már általános iskolában elindul valamilyen irányba, mert a kedvelt tanár által tanított tantárgyhoz pozitív élményeket társít.

„Nekem az általános iskolai testnevelő tanárom volt a kedvencem. Szerettem a humorát, mindig jókedvűen oktatott. Ha kellett, szigorú is volt, és természetesen szakmailag jól felkészült. Éreztük, hogy szeretett bennünket. Neki köszönhetem, hogy elvégeztem a testnevelési egyetemet, és sportoló vált belőlem.” (Attila, tanár)

A jó tanár öt ismérve

 „Mindenkinek a saját szerencséjén múlik, hogy milyen pedagógusokat kap. Biztosan minden iskolában más a helyzet. Sajnos a gyerekek nem maguknak választják meg a tanáraikat. Lehet, hogy valakinek pont az lenne a jó, aki a másiknak rossz. Egyre többször érzem – és egészen biztosan más is érzi –, hogy néhányan nem igazán akarják átadni a tudásukat, éppen ezért egyre nagyobb kincs az olyan tanár, aki szereti, amit csinál.” (Kinga, diák, 16 éves)

1. Hitelesség és szaktudás

Az igazán jó tanár hitelét szakmai felkészültsége teremti meg. Nemcsak a tanított tárgyaival összefüggő ismereteket tudja, és nemcsak ezen ismeretek fejlesztését vállalja, hanem a különböző tudományterületek, tantárgyak közötti összefüggéseket is átlátja.

„A gimiben a fizikatanárom szülési szabadságra ment, s a helyettesítője egy fiatal tanárnő lett, aki pár óra után teljesen elveszítette a tekintélyét az osztályunk előtt, mert rájöttünk, hogy ha belekérdezünk a magyarázatába, belezavarodik. Nagyon lelombozó volt, amikor magyarázkodni kezdett, hogy még párszor neki is el kell olvasnia a tananyagot, és amit kérdeztünk, az két leckével később következik, ő pedig még nem tart ott.” (Márk, diák, 15 éves)

A jó tanár iránytűt ad a diák kezébe azzal, hogy az ismeretek lényegét emeli ki. Van ereje és mersze szelektálni és rámutatni, hogy mely ismeretek azok, amelyek kevéssé fontosak. A jó tanár az ismerethálózat felépítésével nemcsak a tudományok megtanulását és alkalmazását segíti, hanem egy hasznos eszközt ad a diák kezébe annak az eldöntésére, hogy melyik új ismeret a hiteles.

2. Következetesség és kiszámíthatóság

Amikor iskolás gyerekeknek feltettem a kérdést, szerintük milyen egy jó tanár, a legtöbben a következetességet említették. A jó tanár következetes és kiszámítható, aki döntéseit is e két vezérelv mentén hozza meg. A diákok tudják, mire számíthatnak, mert mindig ugyanazokat a szabályokat kell betartaniuk, nincsen kettős mérce, mindenkivel szemben ugyanazok az elvárások, s ez kiváló igazodási pontot ad, ami egy elbizonytalanodott világban különösen nagy érték.  Hasonlóan fontos elvárás a jó tanárral szemben, hogy képes legyen tekintélyt parancsolni.

„Ez első hallásra egy rossz tanár tulajdonsága is lehetne, de igazából nem az. Ha rossz tanárokra gondolunk, gyorsan rájövünk, hogy valamilyen szinten mindegyikük elveszítette a tekintélyét, az is, akitől mindenki fél. Egy tekintélyt parancsoló tanárra mindenki felnéz. Ő az, aki mindent tud a tárgyáról, és mindenben segít is. Magyarázatai benne ragadnak az ember elméjében, és nem kell kétszer megtanulni őket. Ha beszél, mindenki figyel, amennyire csak tud, mert neki minden szava értékes információ. Általában sok érdekes példát hoz fel az óráján a tananyaggal kapcsolatban, így még jobban érthető, amit mond. Egy ilyen tanárnál nincs helye a humornak, de nem is hiányzik. Ő nem úgy kezel már, mint egy gyereket, hanem úgy, mint egy felnőtt embert. A legtöbb diáknak sokat jelent, ha így állnak hozzá – ez főként a középiskolásokra jellemző.” (Szabolcs, diák, 16 éves)

3. Pozitív, vidám személyiség és humor

Carl Rogers amerikai pszichológus szerint az empátia, a bizalom és az elfogadás légkörében minden személyiség alkalmassá válik a fejlődésre. A jó pedagógusnak számtalan olyan képességre van szüksége, ami nem mindenkiben található meg, főleg nem egyszerre. A jó tanárnak szeretnie kell a gyermeket, és a gyermek fejlődését elősegítő munkát kell végeznie. Minden erre a két tulajdonságra tud felépülni.

A jó tanár nyitott, érdeklik tanítványai problémái, legyenek azok a tananyaggal kapcsolatosak vagy akár iskolán kívüliek.  Az a pedagógus, aki időt és figyelmet szentel tanítványainak, meghallgatja őket, és őszinte érdeklődéssel, segítőkészséggel fogadja élményeiket, panaszaikat, sokkal hitelesebb lesz, elsősorban nem tanárként, hanem emberként.

„Tapasztalataim szerint az osztályfőnökök szoktak leginkább törődni a saját osztályukkal, de persze vannak kivételek. Mivel a tanárok ismerik egymást, így tudnak is segíteni a gyerekeknek a konfliktusok megoldásában. A diákok szeretik elmondani problémáikat más pedagógusokkal kapcsolatban, és egy bizonyos idő után ez természetessé válik. Egy ilyen tanár órája kellemes időtöltés. A tanulók felszabadultak, de mégsem zavarják meg az óra menetét. Megvan a felek között a kölcsönös tisztelet. Az órán gyakran helyet kap a humor, ami nagyon üdítő tud lenni. A tanár is érzékelhetően jól érzi magát, ami talán a legfontosabb, mert ez mindenre hatással van.” (Zsolt, diák, 16 éves)

A rátermett pedagógus mindenben a jót, a pozitívat, az értéket keresi. A jó tanár legalább ötször annyit dicsér, mint amennyit szid. Nem azt emeli ki, amit a diák nem tud, hanem azt, amit tud.  A jó tanár egyszerre az állandóság és a változás egysége. E kettősség egyidejű betöltésével válik olyan kulturálisan domináns személyiséggé, aki formálja a köré szerveződők közösségét.

„Az igazi pedagógusok remekül fegyelmeznek, de senkit sem aláznak meg. Érdekesen tanítanak, így az óra nem a túlélésről szól. Kiegyensúlyozottnak látszanak, és végül, de nem utolsósorban, nem vezetik le rajtunk a feszültségüket. Azokat a tantárgyakat, amiket ők tanítanak, mindenki szívesen tanulja, és általában tudja is. Az ilyen pedagógusból persze alig van, és ez elég szomorú. Lelombozó, amikor arra gondolok, hogy pillanatnyilag csupán a tantárgyak töredékét tanítják ilyen tanárok.” (Zsombor, diák, 12 éves)

4. Személyre szabott bánásmód, tehetséggondozás

A legtöbb megkérdezett pedagógus megemlítette, hogy a jó tanárnak érzéke van a különlegesre. Nem zavaró, elfojtandó jelenségnek tartja a tehetséget, hanem megfigyelésre, fejlesztésre váró kivételes csodának. A jó tanárnak a tehetség növeli a kreativitását, és mindig nyitott arra, hogy az egyediségnek olyan programot találjon ki, ami kifejezetten rá van szabva.

5. Önfejlesztés

Minden kisdiák úgy képzeli el a tanítóját, mint aki kedves, aranyos, megértő, mindig lehet rá számítani, segítőkész, tájékozott, okos és mindentudó. Természetesen a tanár sem tudhat mindent (más kérdés, hogy ezt kell sugároznia), viszont tisztában kell lennie azzal, hogy bizonyos információkra hogyan, hol bukkanhat rá, és nem utolsósorban folyamatosan fejlesztenie kell magát.

Kép forrása: http://www.flickr.com/photos/george_eastman_house/3333259091/sizes/z/in/photostream/

Címkék:        

Hozzászólások