Lexi Babasztár játék

Lexi & Magazine

Blog / Marjai Judit blogja

Marjai: Imádva gyűlöllek

Vágyom rád, hogy vágyjál rám.

De közben persze kéjesen gyűlöllek, mert tudom, hogy a szemembe vakítva szórod a valótlanság homokszemeit.

Szerelmem, Glamour.

A mindenáron való elkendőzés tudománya.

A glamour, mely eredetileg fényképészeti műfajt jelentett, arra hivatott, hogy a modell szépségét kiemelje, felfényezze, és egy illuzórikus piedesztálra emelje. A stílushoz természetesen szorosan kapcsolódik a fodrász, sminkesm valamint a stylist állhatatos munkája, és mai korunk istenként imádott technikája: a Photoshop.

Itt nem lehetsz pöttyös, foltos, mitesszeres, striás, narancsbőrös vagy (ó, mi borzalom!) ráncos.

A kor sohasem foghat ki rajtad!

Legalábbis azon a tündöklő képen, ami a címlapra kerül, biztosan nem.

A mai modell: sportos, vékony, makulátlan bőrű és minimum 180 cm magas. A fény hátulról borul dúsan zilált hajára, telt ajkát kissé suttogásra nyitja. Ruhái a legújabb trend szerint fedik hibátlan, karcsú alakját. Bájosan vonaglik, mindig szexre éhesnek tűnik, de közben bájosan ártatlan és elomlóan vad.

Azt hiszed, hogy mindenből a legújabbat veszi a Glamour-napokon, amikor a Glamour-magazinokból kivágott kuponjaival példátlan áresésben jut hozzá akár egy teljesen járásképtelen, de fűzős magas sarkú csizmához.

Mert bizony, ő is mint, mi, a glamour istenét imádja.

Nem létező csodákra várunk, és közben észre sem vesszük, hogy a glamour csodái elkendőzik előlünk az életben meglévő varázslatos dolgok teljes hiányát.

Ámulatra vágyunk, miközben elmerengünk saját testünk leplezésre vágyó hibáin.

Mert a glamournak 2 fő aspektusa van. Az egyik az égető, hihetetlenül kínzó érzés tested ocsmánysága miatt. A másik pedig az a bosszúszomjas rosszindulat, melyet akkor érzünk, ha ezt a nyomorúságos nyamvadtságodat nem sikerül mások elöl elrejteni.

Kéjes kínban fetrengve minden nap szembesülünk egy magazinból ránk mosolygó, valószínűleg gondtalan, luxuséletet élő szuperszépséggel. Gyűlöljük a celebeket, mert azt hisszük, hogy nekik megadatott, ami nekünk oly fájdalmasan hiányzik: szépség, gazdagság, izmos, jómódú pasi, bomba nő, luxusutazások, pálmafák és a NAV-mentes élet. Roma álmok, Frizbiben szereplés, azaz: élet-mozaik-pillanat hazugságok, szívbeteg diéták, kockahas-döbbenetek, szerelemdelíriumok, vágy nélküli házasságok, gyerekpiedesztálok, álvicces, szomorú bohócok. A glamour árnyékhadserege, a szórakoztató tévé megviselt, álnok napi celebjei.

A szépség koldusai.

Aztán a sárga csekkek befizetése után rohanunk, hogy kis pénzünkből tovább finanszírozzuk a színes bulvárlapok habkönnyű hirdetéseit. A celebhírek és a glamour gyalázatos csúfságokká varázsol minket, mert feltérképezi azt a végtelen hosszú hidat, mely köztünk és a szépséges fotók között feszül.

A híd másik vége mindig túl messze van – és marad is.

Mi teremtettük a glamourt, és ezzel örök vezeklésre kényszerítettük magunkat.

Hiszen mi más lenne a glamour célja, ha nem az, hogy  az ember élete szégyenben és teljes önmegvetésben teljen?

Igen, minden hiába, tudjuk, hogy a glamour idiotizmusba és szegénységbe taszítja a vágyakozóit, de legalább közben szenvedve élvezzük azt.

Mi, a szegény szerencsétlen fogyasztói társadalom mártírjai.

(Felvilágosított egy vámpír – Pelevin: Empire-V)

 

 

Címkék:        

Hozzászólások