Lexi Babasztár játék

Lexi & Magazine

Blog / Marjai Judit blogja

Marjai: A hajléktalannak jár a pezsgő?

Belém bújik a kisördög, és bár arra már rájöttem, hogy Nem Lehet Más a Politika, mindig kísérletet teszek arra, hogy a reklámokban keressek némi humort.

A sajátoméiban mindig meg is találom.

Biztosan észrevettétek néhányan már, hogy gyakran lógók a neten. 1998 óta vagyok függő... Bevallom: a közösségi hálón is van vagy 7 oldal a nevemen. Azt is töredelmesen elárulom, hogy mind én vagyok. Nyilván ez is valami perverzió, és ha nem fotóban mesélhetném el álmaimat, akkor sokba lennék magamnak, valami procc analitikus heverőjén.

A Facebookon hirdették a fotópályázatot.

Természetesen semennyire se vonzottak az olyan képek, ahol gondtalan pezsgőzős fiatalokkal hirdetik a nedűt. A zsűri döntnökei természetesen olyan képet készítettek felhívásként, amely pont azt a felhőtlen örömöt sugározta, amely belőlem és bizonyára még sok magyar honfitársamból is tökéletesen hiányzik mostanság.

A kamerám, mint mindig, most is megremegett a kezemben, éreztem, hogy már megint ingyen fogom magam strapálni, legfeljebb hűséges követőim, lájkolóim és kedvelőim megveregetik képzeletbeli vállamat a világhálón.

De nem bírtam magammal.

Hiába.

Felháborítanak a gondolattalan, sima tárgyfotók, és kiver a víz az ötlettelenségtől. Csak úgy, a magam szórakoztatására gyártottam néhány fotót, mert azért bevallom, pezsgőzni szeretek. Még ha alternatív módokon is.

Zoli asszisztensem természetesen megint rosszul járt, és 20 méteres műanyag cső segítségével volt kénytelen a Ginger szörpöt inni a palackból.

 

Marjai Judit

Jaj, persze rosszul olvastam a pályázatot, és Hungária helyett először Törleyt vettem. Le is kellett vágni a képről.

Végre jó palackot szereztem, és eszembe is jutott a Hűtve jó! cím, és voilá! Az esélytelenek teljes nyugalmával már fel se töltöm idén a képet, hiszen még a közönségdíjra se számítok: az oldal generátorainak biztosan több haverja van a neten, mint nekem.

A következő képre se kellett sokáig várnom.

Az én drága, vidám kis travi csapatom, Jeanette, Petra és Viki boldogan asszisztáltak hozzá, az ő nővé válásuk fináléjában készítettem a „Van, aki forrón szereti” című képet. Amit vagy kétszer is vissza kellett küldenem retusálni, mert Petra szoknyája nem takarta illedelmesen azt, amit hason fekve, egy régi iskolapadon takarni illett volna. Hja, így jár az ember, ha travikkal kezd, akik nem transzszexuálisokkal...

 

Marjai Judit

 

Egy szatyor fotózásról maradt konfettivel és papírtrombitával cserkésztem be 2 hajléktalant, akik egy kis dugi keserű italért cserébe, kézbe vették az általuk már régen nem ismert Hungária pezsgőt. Így született a „Pezsgő Hungária” című, erősen szociális hangvételű képem.

Továbbra se voltam feldobódva az ünnepek miatt, így 3 régi jó barátomat hívtam segítségül.

Esti magányomban jutott eszembe az „Esti kérdés”. A fényképezőgép fallikus szimbólum, az üveg nem kevésbé, így már csak a tuti didaktikusság kedvéért egy szép áttetsző vibrátorral le is kaptam, és az öröklétbe zártam.

Most éppen ülök, és várom, hogy a pezsgős cég jelezze, sokat fizetne azért, hogy ne pályázzak többé!

Címkék:        

Hozzászólások