Lexi & Magazine

Világ / Portré

Katonafeleségek – szolgálat az otthoni fronton

A missziós családok élete sosem volt könnyű. Van, aki egy-kettő, de olyan is, aki három gyermekkel marad otthon 6-9 hónapra vagy akár egy egész évre. A feleségek/férjek ez idő alatt egyedül gondoskodnak gyermekeikről, és tartják a lelket a kint szolgáló katonáikban. Interjúm során több feleségtől, anyától kérdeztem meg, milyen nehézségekkel küzdenek, milyen segítséget kapnak, valamint hogy hogyan viselik el azt a terhet, mely akkor nehezedik rájuk, mikor párjuk fél évre teljes mértékben hivatásának szenteli az életet.

A misszió szó hallatán a könnyek, web kamera és a fél év magány jut leginkább eszükbe a katonafeleségeknek. Amíg párjuk a külszolgálatban tartózkodik, addig ők otthon nőként, férfiként, feleségként, férjként egyaránt telejésítenek. A szerencsésebbek nagyszülők és rokonok segítségét élvezik a hosszú hónapok alatt, de olyanok is akadnak akik teljesen egyedül csinálják a ház körüli munkát a több száz kilométeres távolságok miatt. A kérdésemre, hogy hogy lehet túlélni egy ilyen kiküldetést, több frappáns választ is kaptam: sírós videókkal, pár üveg borral, a gyermekek szeretetével. A lurkókkal nehezebb, mert a saját testi-lelki egészségeden túl az övékre is oda kell figyelned, viszont könnyít a helyzeten, hogy rengeteg szeretetet, ölelést, kedvességet adnak, valamint unatkozni szinte lehetetlen mellettük, így az idő is gyorsabban elrepül.

„A missziót szó szerint túl kell élni, van, hogy az aggodalom, a szeretethiány, a félelem érzése felváltva kínoznak, de minden percben erősnek kell lenned, hiszen elhagyni magad nem lehet, vagyis missziót átvészelni csak biztos alapokon nyugvó érzelmekkel, valamint kölcsönös bizalommal és megbecsüléssel lehet.”

Egy átlagos embernek fél év alatt sok problémája, kérdése adódhat, ezt általában otthon egy pohár vörösbor mellett párjukkal meg is tudják beszélni. Viszont azok a katonák, akik kint szolgálnak, nem igazán terhelhetők, hiszen bármilyen személyes probléma elvonhatja figyelmüket, és ez akár tragédiához is vezethet. A katonafeleségek ezért igyekszenek apróbb-cseprőbb problémáikkal nem terhelni párjaikat, viszont azt sem akarják, hogy a távol lévő fél teljes mértékben kimaradjon a család életéből, ezért a fontos döntéseket mindig együtt hozzák meg párjukkal. A katonák ezekkel a közös beszélgetésekkel is közelebb érezhetik magukat az otthonukhoz. Amit pedig meg kell szokni, hogy a misszió alatt 

„az addig teljes értékű párom most egy villogó, tehetetlen, támogatásra szoruló zöld pötty a neten.”

Tapasztalataim szerint a mai emberek nagy többsége nincs tisztában azzal, mit jelent ma Magyarországon katonának lenni, ezért van, hogy sok támadás éri a hadseregben szolgálókat és családjaikat. A legnagyobb probléma, hogy a civilek a külföldi filmek alapján alkotnak véleményt, ám itthon korántsem ugyanaz a helyzet. Az pedig eszükbe sem jut, hogy sokan nem a pénzért vállalnak külföldi szolgálatot, hanem azért, mert ez a hivatásuk. A magyarok manapság két fajta katonát látnak: azt, aki az irodájában ül, és „valamit csinál", vagy pedig azt, aki Afganisztánban teljesít szolgálatot. Ilyenkor pedig jönnek a tipikus kérdések, hogy: „Ahhoz meg mi közünk van? Miért vannak ők egyáltalán ott?” Ám ne feledjük el, hogy tavasszal, árvíz idején ők pakolnak zsákokat a bajbajutottak házai köré, télen pedig ők ásnak utakat a hólepte falvakhoz. A tévhitekkel ellentétben katonáinkra nem csak a háborúk idején van szükség, hiszen rengeteg rendvédelmi feladatot látnak el, és természeti katasztrófa esetén is részt vesznek az életmentésben. Mivel ezt sokan nem tudják, vagy nem látják be, a missziózó családtagoknak a lelki támasz helyett csak az üres frázisok, és a rosszindulatú megjegyzések jutnak:

„Úgyis megcsal a párod. A férjed zsoldos. Ti vállaltátok… Amúgy meg nem rossz pénz az nektek. Minek hagyja itt a családját? Hogy lehet így élni?”

Arra a kérdésre, hogy megváltozik-e az ember fél év alatt, már előre tudtam a választ. Hát hogyne. Hiszen az együttélés, házasság során is folyamatosan csiszolódunk, formáljuk egymást. A misszióból hazatért emberek sokkal megfontoltabbá vállnak, van idejük végiggondolni az életüket. A család összes tagja rádöbben, mit veszíthetnek. Az itthon maradt nők sokkal keményebbek lesznek, hiszen minden problémát meg kell oldaniuk. Szerelem terén pedig:

„Bennünket még inkább összekovácsol egy-egy missziós időszak, olyan szerelmesek leszünk ismét, mint a megismerkedésünk idején, olyan szép dolgokat mondunk egymásnak, amit már régen.”

Persze, az éremnek két oldala van, akad olyan is, kinek kapcsolata nem bírja ki a távolságot, és házassága darabokra hullik.

A karácsony a szeretetről, összetartozásról szól, így ilyenkor sokkal nehezebbek a szétválasztott családok napjai. Persze az ajándékokból a kint tartózkodó felek sem maradhatnak ki. Feleségeik, gyermekeik gondosan összekészített csomagokat küldhetnek a kinti bázisokra.
Az itthon ünneplő család pedig igyekszik a rokonokkal tölteni a sok szabadidőt, de bárhol vannak, internet mindig van, hiszen az esti bejelentkezéskor egy videókapcsolat is sokat segít az ünnepeket szeretteitől távol töltő félnek.

Tehát a pletyka nem igaz. Az itthon maradt feleségek nem otthon ülnek a zsák pénzükön, miközben gyermekeik maguktól felnőnek, a hivatali dolgok maguktól elintéződnek, az ebéd megfőződik, a tűzifa pedig felvágódik. A rosszindulatúaknak üzenem, hogy ezek a nők erősebbek, mint gondolnák, hiszen saját munkájuk mellett nevelik csemetéiket, támogatják távolban lévő férjeiket. Elmondásaik alapján a katonafeleségek kalapot emelnek az elvált nők előtt, hiszen fél éven keresztül ők is belekóstolnak, milyen egyedül:

„mosógépet, kazánt szerelni, öt szatyorral, három gyerekkel hazabuszozni, kereket cserélni, lefolyót kidugítani, babakocsit szervizelni, hivatalba szaladgálni, és mindezek mellett megfelelni saját munkahelyükön.”

A misszió alatt pedig az állandó rettegés, félelem, harag, elveszettség érzése kínozza őket, de biztosan mondhatom, hogy ugyanakkor ők a legbüszkébb nők a világon.

Ha valamit pedig kérhetnének a missziózó családok a hadseregtől, az az lenne, hogy állítsák vissza a szabadságot, és engedjék haza katonáikat egy kis időre a fél év alatt, hogy gyerek, férj, feleség egyaránt feltöltődhessen az újabb hónapok megpróbáltatásaira.

 

Címkék:        

Hozzászólások