Lexi & Magazine

Világ / Portré

Alba Hyseni - Más szerepben

Lexi: Mi újság van Albáéknál?

A.H.: Készül a második szólólemez zenei struktúrája, mely “Amor-Fati” címmel jelenik meg még az idén, én pedig a szövegek létrehozása közben lejátszódó folyamatokat figyelem. Most arról írok, amit igazán tudok, és ezekben a "fogalmazásokban" teljesen saját magamat kell adnom. “Amor-Fati” - külső és belső emberi tulajdonságok leírása, különféle ígéretek és a szavak jelentését értelmező album, valamint “az egyszerű múlt” gyakorlása-azaz felejtése, általános, szokásos emberi cselekvések, események összefoglalása, környezet- és kultúrkompetencia, emberek közti hiányos kommunikáció és gyakran hiányos gondolkodás, véleményalkotás, háttér-információ gyűjtése,a tolerancia hiánya, stb. Minden bizonnyal terjedni fog a mondanivaló, de még valószínűbb, hogy akkor a vágy arányában nő a készség is, hogy az emberek megveszik a lemezt. Összetett gondolati folyamatok kivetülése az új lemez (is). A mű pedig maga az előadó.

Lexi: Hogyan telnek/teltek az ünnepek egy kozmopolita családnál?

A.H.: Édesapám például ateista, de vallásos családból származik, amin gyakorlatilag azt kell érteni, hogy lényegében jóformán semmiféle ismerete nem volt a vallásról. Semmiféle, beleértve azt, hogy nem tudott imádkozni sem, nem ismerte az arab betűket sem. Tudta, hogy szülei muzulmánok, többet nem tudott. Semmit sem, az ünnepeket ismerte, igen: asszimiláns muzulmán család tagja, hiszen aki egy kicsit is ismeri az Albánok történelmét és eredetét, az azt is tudja, hogy nagyrészt keresztények voltunk, ortodoxok is, a török uralom előtt, mely 500 évig gázolt a Balkánon. A mai Albániában és albán területeken élnek katolikusok, muzulmánok és ortodox albánok is, ami azt jelenti, hogy  számunkra soha nem volt kérdéses, hogy ki melyik valláshoz tartozik, mert jól ismerjük a saját történelmünket egyrészt, másrészt egyetlen európai ország vagyunk, ahol vallási megkülönböztetésből származó problémákkal soha nem küzdöttünk, ami igenis tiszteletre méltó. Másfelől házasságot-barátságokat kötünk egymás között vallási hovatartozástól függetlenül. Az én nagyapáim aktív katonatisztek voltak. Na, most világos, hogy melyik aktív katonatiszt jár templomba, és főleg albán katonatiszt? Teljesen hiteltelen lett volna. Úgy gondolom, valamit igenis szét kell tudni választani: a vallást és a tradíciót. A kettő nem ugyanaz. Lehet ódákat zengeni a vallásról, és közben nem imádkozni soha. A tradíció sokszor sokkal erősebb, mint a vallási kötelék. Anyám mindig tanított ezekről a dolgokról, apa pedig nem imádkozott. Nem tudom, anyám mondott-e egy imát, vagy nem, de tradicionálisan megtartott számtalan dolgot. Mit jelent az egyik ünnep, mit a másik? Őszintén szólva nem volt hangsúlya a vallásosságnak, mert nem imádkozásra köteleztek, nem erről volt szó. A többi meg egészen érdekes volt, azt meg lehetett tanulni, azokból lehetett vizsgázni: az ünnepekből, tehát főleg ezen volt a hangsúly a családban, hiszen kommunista rendszerben nőttünk fel. Anyám betartotta a családi szabályokat. A szerelemben hitt, a szeretett férfiban és az öt gyermekében, meg persze a kitartásban, a tudásban. Senki nem járt templomba, és senki nem járt mecsetbe, de minden gyermek az öt közül közelről ismeri a kereszténység, judaizmus és az iszlám alapelveit egyaránt. A tradíció a nagyapáimnak fontos volt. Nem tudok sokat mondani az anyám vallásos érzületéről, de a tradíciót, azt betartotta. Az nem volt probléma, hogy nem katolikusok készítették az ebédet. Nagyon lényeges, hogy a fiamat nem neveltem semmilyen vallásra – de külön történelmet és vallástörténelmet, valamint világirodalmat még az iskolán kívül kezdett tanulni nemrég. Fontosnak tartom, hogy a Magyarországon előírt ünnepeket formailag betartsuk, de a gyermekemet nem kívánom külön egy bizonyos útra téríteni, az az ő személyes döntése lesz, ahogy az az én szüleimnél is fontos volt, hogy majd a gyerekek eldöntik, hogy miben hisznek, és mire irányul a hitük. Alapjában véve  introvertált típusú ember vagyok, de ha ismerősök, barátok jönnek hozzánk, szívesen fogadok mindenkit, emberszerető vagyok, mindig megvannak azonban erre a megfelelő pillanatok, hiszen  meglehetősen elfoglalt ember vagyok, így nagyon odafigyelek, hogy mikor mi történik. Meg tudok lenni magammal ünnepekkor is , mivel teljes egészében a tevékenységeimnek és a folyamatos tanulásnak élek egy jó ideje, és ehhez hozzátartozik az, hogy nem tulajdonítok nagy jelentőséget az ünnepnapoknak. Én szombaton és vasárnap is dolgozom. Istenhívő vagyok, de attól a nagy ünnepeken is dolgozom, tehát nem vagyok extrém módon vallásos. Nem akarok mást az egy hitemen kívül. Ami a legnehezebb volt életem során, mindazt megcsináltam, most meg folytatódik néhány nagyon fontos dolog.

Lexi: Mit vársz ettől az évtől?

A.H.: Az biztos, hogy nem vagyok egyszerű ember, és úgy látom, hogy nagyon rossz kilátásokkal indultunk ennek az évnek országos szinten. Abszolúte semmi új nem történik a szcénán. Nem tartom alkalmasnak a jelenlegi menedzselést. A televízió szegényes műsortartalmat ad, de a rádiók is 88%-ban értelmetlen dalokat játszanak. Ennek ellenére nem mondok le az igenis elismert művészi tisztemről, mert nem akarom megkönnyíteni kevéssé áldásos napjaikat az úgynevezett szakértőknek. Az MR2 Petőfi rádió is egy pár tv-csatorna folytonos ígéreteket tett, hogy játsszák majd, megjelenítik majd Alba Hyseni számait, de mivel Alba nem volt hajlandó lógni a nyakukon, úgy nem tartották meg ígéretüket, és a "rádiós"számaimat már nem nagyon hallom. Nem hiszek többé nekik. Jól meggondolom ezentúl, hogy kinek adok interjút egyáltalán. Pedig ha valakiről, akkor rólam  hű de sokat írtak, és elismertek mindannyian, és nemcsak a zene "szakértői", hanem a film és a színház szakértői is. Nos, én mindig azt mondom , hogy hiszek nekik, ha látom a folyamatokat, most meg nem hiszek, mert nem hallom a rádióban a dalaimat, és ezt nem tudom megbocsátani, mert a inkorrektséget nem lehet megbocsátani. Ígérek neked valamit, sőt én teszem fel az ötletet, utána meg hónapokon át semmi, majd leadom a nótáidat 100 alkalommal két év alatt, és akkor hú de nagy dolgot tettem  a művészeted érdekében! Nem azért, mert nem játszottak -  mert játszottak,  egy időben jobb rádió is játszotta,  DE mivel nincsenek fizetett haverjaim a rádióállomásokon, nyilvánvaló én sem vagyok egy ember aki fizet a tehetségemért  nem is vagyok hajlandó , akkor egy idő után elavult a dolog ismeretlen körülmények között. Egy dolgot tegyük azért tisztába, aki tudatánál van annak, hogy mit es mennyit ér , az ne váljék média és "ismert emberek" szajhájává csak azért mert szerepelni lehessen többet   hanem menjen tovább az útján úgy hogy tiszta sorok és feltételek között dolgozzon és maradjon meg sokáig ott ahol biztosan tudja hogy megvan a helye. Ebben az évben azonban megpróbálok mindent megtenni, ahhoz hogy nyugati országok menedzsmentjével felvegyem a kapcsolatot. Külföldi médiának és portáloknak szeretnék többnyire nyilatkozni arról, hogy mi történik velem, mi az, amit én képviselek, és amit szívemből és teljes énemből csinálok. Nem érdekel mások “ jóindulata” és még kevésbé érdekel az, hogy olyan körökbe mozogjak ahol csak a rágcsálás és a piálás dominál és semmi effektje se eleje sem vége a dolgoknak, továbbra sem fogok nyalni senkinek ahhoz, hogy több koncertem, legyen és, hogy többet legyek a rádióban vagy a Tv-ben itthon. Szilárd meggyőződésem, hogy a fiataloknak és egyáltalán a zene kedvelőknek  nem kell csak a” gumi pop és a bulis zene”, valakinek igen is kell érzelmeket átadni nekik, valakinek igen is kell hogy nyisson más ajtókat előttük, én azonban nem akarom szégyellni magam, mert bohóc dalokat írok csak azért mert 40.000 ember meghallgat majd, és én? , én meg majd otthon sírok kínomban hogy hú de gáz lettél mert azt hitted, hogy ugyan abba a cirkuszba  kell besorolnod magad amiben 600 másik zenekar benne van . NEM. Nem működik.  Sem nevem sem a szívem nem árulhatom el, nem leszek saját magam árulója mert ez vagy az a trendi meg a divat meg folyik a csapból című okok miatt. Júliusban már Svédországban tervezek 1 hónapot tölteni, majd az után jön két hét Svájc. Minden bosszankodás mellett óriási tisztelettel vagyok viszont továbbra is a saját projekt tagjaim iránt, ahogy néhány Budapesti klubnak vezetője iránt is. Ők azok, akik nem felejtik ki Alba Hysenit már effektíve hatodik éve, mióta saját koncertjeimet szervezem, a műsorlistájukból nem hagynak ki, ők, akik nyitottak voltak mindig is támogatni engem. Azonban nem kopogok senki ajtaján soha ezen túl sem, ahogy eddig sem azzal, hogy “figyelj XY-nak az ismerőse vagyok, és így meg úgy vagyok jóban azzal meg ezzel “, nem, ez nem az Alba stílusa és ennél sokkal többnek tartom a művészetem. Fontos nekem a KI VAGYOK kérdés! A választ azt mindig is én inspirálom. A kultúrvezetőink a piti dolgokra rengeteg időt, pénzt és energiát fordítanak, de a lényeges dolgokra, célokra, tervekre, stratégiákra, azokra nem nagyon.

A.H.: Lexi: Hol láthatunk legközelebb?

Május 3, péntek 20.00 óra A38 tetőteraszkoncert lesz, amelynek a következő a Facebook oldala.
Esemény : http://www.facebook.com/events/142648132580482/

 

Címkék:          

Hozzászólások