Lexi Babasztár játék

Lexi & Magazine

Világ / Portré

„Én így nemezelek, szerelemből...” – Interjú Pál Mariettával

Lexi: Honnan jött az ötlet, hogy belefogj a nemezelésbe?

Pál MariettaPál Marietta: A nemezelés hobbinak indult: minden egy ifjúsági fesztiválon kezdődött még Magyarországon, egy kézműves sátorban, ahol nemezelni lehetett. Ott készítettem el életem legelső nemezelt táskáját. Még őrzöm, tulipánok vannak rajta. Hogy én milyen boldog voltam, amikor elkészült! Az alkotás öröme. Érdekes, sőt, csodás érzés volt, hogy gyapjúból szebbnél szebb, különleges dolgokat lehet lérehozni. Később a vizes nemezelés technikája mellett megismertem a tűnemezelést. Mindig is kreatív voltam, sokszor tartottam kézműves foglalkozásokat is gyerekeknek, de ekkor szó szerint kinyílt a világ. Hogy egyetlen tűvel szinte bármit meg lehet formázni? Eszméletlen. Végtelen a lehetőségek tárháza, ha az ember gyapjúval dolgozik. Azok a csodás színek, az illat és a puhaság, amikor megérinted a kártolt gyapjút. Talán egyetlen dolog szab csak határt: a fantázia.

Lexi: Vagyis szó szerint lelkes lettél tőle. Mióta és hogyan kezdtél neki ennek a „mesterségnek”? Saját fantáziád alapján vagy könyvekből, internetről dolgozol?

P.M.: 2006-ban találkoztam először a gyapjúval és magával a technikával ezen a bizonyos ifjúsági fesztiválon. Először 2009-ben látogattam meg a barátaimat itt, Norvégiában. Elvarázsolt a gyönyörű táj, egyszerűen beleszerettem. Sok különlegessége mellett ez az ország a gyapjú hazája is. Én pedig most már több mint egy éve itt élek, itt dolgozom Voldában, és szeretek szabadidőmben nemezeléssel foglalkozni. Sok barátom bíztatott, hogy alkossak mások örömére is. Szívesen teszem. 2010-ben elhatároztam, hogy Budapesten elmegyek egy híres nemezelő által tartott tanfolyamra, és megtanulom a mesterség csínját-bínját, alapvető technikákat, formázási és rögzítési trükköket. Nagyon szerettem a tanfolyamot, amolyan lelkes stréber voltam, a tanárom azt mondta, hogy lát tehetséget bennem. Emlékszem, hogy „szárnyaló nemezelőnek” hívott. Idő kellett ahhoz, hogy el is higgyem, hogy ügyes vagyok. Mindig is szerény alkat voltam, meg kellett erősödnöm abban, hogy ez a tehetség, mely a kezemben van, ajándék, amit használnom kell. Sok mindent a gyakorlat során magam kísérleteztem ki. Kicsike állatfigurákat készítettünk, emberek/alakok formázásába akkor nem merültünk részletesen bele. De tapasztalás, gyakorlás során megtanultam. Ma már fotó alapján készítek arcokat és emberalakokat gyapjúból. Sok jó ötletet lehet könyvekből szerezni, de én csak a fantáziámat szeretem használni. A legnagyobb „alkotásom” tavaly az a hatalmas betlehem, amelyet a munkám során a gyerekek segítségével csináltunk – ők a bárányokat és a többi figurát végül én, üres kólás üvegekre „építve”. Egy kis újrafelhasználás. Ez volt az ajándékom a Norvég Egyháznak, amiért meghívtak egy évre, hogy cseréljünk tapasztalatokat és módszereket a ifjúsági és gyermekmunka területén. Aztán úgy döntöttem, maradok még Norvégiában.

Betlehem


Lexi: Pár mondatban meg tudnád fogalmazni azoknak, akik még sohasem nemezeltek, hogy hogyan is érdemes elkezdeni? Mi szükséges a nemezeléshez, mit kell beszerezni hozzá?

P.M.: Kisebb figurákkal érdemes elkezdeni, például egy kisegérrel, amellyel gyakorolni lehet az alapvető tömörítési és formázási fogásokat. Nekem is ő volt az első szárnypróbálgatásom. Szükséges még egy speciális nemezelőtű-garnitúra, néhány különböző vastagságú gumi alátét, gyűszű, jó minőségű gyapjú a szivárvány minden árnyalatában és türelem. Rengeteg türelem.

Kisegér és kiscica

Lexi: Milyen minőségű gyapjúval dolgozol? Hol szerzed be?

P.M.: Nagyon sok különböző minőséggel találkoztam a hobbim során, de itt Norvégiában is hazai, Magyarországról hozott alapanyagot használok. Tényleg nincs jobb a magyar gyapjúnál, egy gyapjúkészítő, kártoló bácsitól szerzem be már évek óta. Bizonyos színek árnyalatait kíváncsiságból már itt is vásároltam, például az arcok kialakításához használt testszínű gyapjúm norvég. Illetve néhány norvég barátom, akik hobbiszinten birkatartással foglalkoznak, leptek meg már kártolatlan gyapjúval. Hasznos ajándék volt. Ló sörénye és komondor kutyus bundája lett belőle.

Egy kedves lány pónijával

Lexi: Milyen figurákat készítettél már eddig? Van kedvenced közülük? Megrendelésre is készítesz, vagy csak saját magadnak?

P.M.: Szinte határtalan a lehetőségek tárháza. A kisegértől egészen az angyalig, a teljes karácsonyi betlehemtől akár Asterix és Obelixig. Komoly kihívás, amikor olyan karaktereket kell megformázni, amelyek ismertek. Visszaadni gyapjúból tökéletesen ugyanazt nehéz, de annál nagyobb öröm. Volt olyan figurám, amivel 20 órát dolgoztam. Előfordult már olyan, hogy egy barátom kedvenc képregény figurája inspirált arra, hogy nemezeljek. Most decemberben Volda legszínvonalasabb kézimunka üzletében kiállítás nyílt az általam készített figurákból. Nagy boldogság, hogy lépésről lépésre haladok előre. Először csak magamnak, majd ajándékba, most már megrendelésre is dolgozom. A kedvencem az első baglyom, és életem első piros mackója, amit a keresztfiamnak adtam ajándékba.

A kedvenc bagoly

Lexi: Mit jelent számodra a nemezelés?

P.M.: Szabadságot. Az alkotás szabadságát. Nagyszerű átélni azt a folyamatot, ahogyan formálódik, majd elkészül egy-egy figura – és nincs 2 tökéletesen egyforma. Mindegyik egyedi, és mindegyikbe belenemezelődik egy kicsit a szívem egy darabkája is. Mert vannak az életben olyan dolgok, amelyeket szórakozásból csinálunk. Mindaz, amit szerelemből teszünk, minden ráfordított percet megér. Én így nemezelek, szerelemből…

Pál Marietta és alkotása

Lexi: Barátok, ismerősök rendelnek tőled nemezelt tárgyakat?

P.M.: Igen, egészen karácsonyig minden napra megvan a programom, beosztva egy napi lista szerint minden megrendelést és karácsonyi ajándékot a családomnak, barátaimnak, hogy időben elkészüljek. Nem unatkozom. Most leginkább angyalokat és kisméretű betlehemeket készítek. De már születésnapra kért ajándékok is szerepelnek a listámon. Minden figurám sorszámozott, és nyomon követem, hogy kinél lesz a következő otthonuk. Jó tudni, hogy a legjobb helyre kerülnek.

Lexi: Úgy tudom, hogy készül a honlapod. Ezek szerint hobbiból komolyabbá válik számodra ez a tevékenység? Mik a jövőbeni terveid?

P.M.: Igen, büszkén vállalom, hogy a hobbim immáron egyfajta kedvenc munkává nőtte ki magát. Remélem, hogy mások is örömüket lelik majd az általam készített figurákban. Ehhez szükséges egy saját honlap, amely szépen formálódik, folyamatosan töltjük fel a képeket is. Egy grafikus barátnőm és a férje gondoskodnak a dizájnról, egy könnyen kezelhető, felhasználóbarát felület hamarosan tökéletesen készen áll majd arra, hogy a világ bármely pontjáról lehessen körülnézni a HOW termékei között. A honlap és a „márka”, amely a Heart of Wool – HOW nevet kapta, 4 nyelven elérhető: magyarul, angolul, bokmål és nynorsk változatban, hiszen Norvégia adta meg az utolsó bíztató lökést ahhoz, hogy belevágjak az álmom megvalósításába. Olyan figurákat, természetes gyapjúból készült gyerekjátékokat és születésnapi, keresztelői, esküvői ajándékokat szeretnék készíteni, amelyek egyediek, és felcsillan az emberek szeme, ha megpillantják őket. Már felkérés is érkezett, hogy tartsak tanfolyamot itt, Voldában. Nem a „tömeggyártás” a célom, hanem a kézművesség, a különlegesség és a természetesség hangsúlyozása. Inkább készítsek kevesebbet abból a figurából, de az legyen kiváló minőségű. Olyan, amit én is szívesen kapnék vagy adnék a saját gyermekemnek. Fontos, hogy örömet szerezhessek, és boldogságot magamnak is azzal, hogy például egy HOW by MaricART mackó integet vissza nekem a városban sétálva egy babakocsiban ülő kisgyermek kezéből.

Heart of Wool

heartofwool.eu

 

Kapcsolódó galéria :

Címkék:      

Hozzászólások