Lexi Babasztár játék

Lexi & Magazine

Világ / Portré

Amikor az álomból vár épül

Lexi: Hány évesen kezdtél el balettozni?

Felméry LiliFelméry Lili: A tánc 4-5 éves korom óta az életem része. Ekkor kezdődött az a „szerelem”, mely azóta betölti a mindennapjaimat. 9 évesen felvételiztem a Magyar Táncművészeti Főiskolára.

Lexi: Hogyan zajlott a felvételi?

F.L.: Egy évet jártam az intézet előkészítő tanfolyamára. Az egyik órát arra hivatott szakemberek megnézték és értékelték, ez volt a belépő. Alapvetően az alapadottságokat vizsgálták, hiszen ezek eldönthetik, eldöntik a jövőt. Ezen felül zenei képességeinket is felmérték, énekelnünk is kellett, és volt orvosi vizsgálat.  

Lexi: Mi volt a legmaradandóbb élményed az iskolai évek alatt?

F.L.: A tanulmányaim időszaka – és nem csak így utólag – harmonikus és idilli volt, bár rengeteg lemondást, koncentrációt, munkát követelt. Nagyon sokat köszönhetek a mestereimnek: Dvorszky Erzsébetnek, aki megtanította a szakma alapjait, és aki nélkül ma nem lennék balett-táncos, Dózsa Imrének, aki rengeteget foglalkozott velem, hitt bennem és lehetőségeket adott a megmérettetésre, és Solymosi Tamásnak, aki ma a főnököm, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója.

Lexi: Már az iskolás évek alatt főszerepeket táncoltál. Irigykedtek rád ezért a társaid?

F.L.: Ez kivédhetetlen. Sokszor nehéz volt ezért, főleg gyerekfejjel. Előfordult, hogy olyan szerepet osztottak rám, amit más szeretett volna megkapni. Ez mindkét félnek kellemetlen, de meg kell tanulni kezelni az ilyen helyzeteket. Ma már tudom, hogy nem kell mindenkinek megfelelni, csak magamnak, és legfőképp azoknak, akik nekem fontosak. Ez a felismerés egyben egy nagyon felszabadító érzés is.  

Lexi: 2008 telén a szakma egyik legjelentősebb versenyén vettél részt. A Prix de Lausanne női mezőnyének élén végeztél. Milyen tapasztalatokat szereztél a verseny kapcsán?

F.L.: Furcsa mód legmélyebben azt, hogy a balett egy kötött szabályrendszerre épített művészi önkifejezés. A koreográfia szabta keretek között kell megmutatnom, hogy ki is vagyok én valójában. Az igazság az, hogy nem vagyok jó versenyalkat. Életem legelső versenyén, Berlinben, harmadikos koromban, egy Pas de trois-t táncoltunk, és nyertünk. Szép és ígéretes kezdet volt. Lausanne nem csak a szép helyezés miatt volt nagyon pozitív élmény, hanem azért is, mert nagyon élveztem, hogy a verseny egy hétig tartott. Nemcsak a versenydarabokat nézték meg, hanem próbán is láttak a zsűri tagjai, és sok érdekes feladatban vehettem részt. Izgalmas élmény az önmagunkra eszmélés.

Lexi: A főiskolai évek alatt tanultál Angliában és Oroszországban is. Milyen élményekkel tértél haza?

F.L.: Oroszországban egy rövidebb időszakot töltöttem, de hihetetlen élményekkel gazdagodtam. Még a falakból is balett folyt. Rengeteg kinti próbát és előadást megcsodáltam. Alázatosság, céltudatosság, elképzelhetetlen akarat, ami a legjobbat hozza ki a táncosból, ez Szentpétervár. Szentély, amelynek különleges az atmoszférája. A lausanne-i versenyen nyertem a londoni ösztöndíjat. Majd egy évet töltöttem a Royal Ballet Schoolnál. London abszolút multikulturális hely, és pont emiatt mindenki közvetlen és kedves volt, hiszen senki nem volt „otthon”.

Lexi: Az iskola után rögtön felvettek a Magyar Állami Operaházba. Ez pontosan hogyan történt?

F.L.: A Royal Ballet School végzős osztályával amerikai turnéra indultunk, ekkorra nekem már kartáncosi szerződést ajánlottak az Angol Nemzeti Balettnél. Mindezek előtt azonban az istenek már eldöntötték a sorsom. Ösztöndíjat kaptam az Operaházba. Hágai Katalin elintézte, hogy eltáncolhassam a Seregi-féle Rómeó és Júlia címszerepét. 18 éves voltam. Aztán szerződést ajánlottak, elmondták, milyen feladataim lennének, így előre láthattam az elkövetkező egy-két évemet. Álmaim beteljesedtek. Nagyon boldog voltam, és ma is örülök, hogy akkor hazajöttem, és itthon táncolhatok!

Lexi: Az eddig eltáncolt karakterek közül melyik az, amelyik a legközelebb áll hozzád?

F.L.: Ez nehéz kérdés. Tényleg mindegyik közel áll. Még akkor is, ha nem főszerepről van szó. De talán Júlia szerepe az, amely mindig a szívem csücske marad.

Lexi: Elmesélnéd, hogyan zajlik egy próbafolyamat?

Felméry LiliF.L.: Mindegyik darabbal hosszú és bonyolult az egymásra találás. Először megpróbálok képbe kerülni a szereppel; ha a történet alapja egy regény, akkor elolvasom. Ha filmadaptációja is van, megnézem, majd betanulom a lépéseket. Csak ezután jön a karakter felépítése. Általában a koreográfus előre küld egy betanító mestert, aki megtanítja a lépéseket, majd dolgozunk magával a koreográfussal is, hiszen ő tudja a legjobban, hogy mit és hogyan szeretne látni a színpadon. Majd szép lassan összeáll az egész darab.        

Lexi: Azt mondják, a színpadra lépés előtti percekben mindenki izgul, ezt nem lehet megúszni, bármennyire is gyakorlott az illető. Ez a Te esetedben is igaz? Vagy van valamilyen bevált trükköd, hogy ezt elkerüld?

F.L.: Nem kell elkerülni! Ezen az idő segít. Emlékszem, amikor először volt házi verseny a főiskolán. Hányingerem volt, forgott velem a világ. Mára már inkább pozitív energiák szabadulnak fel bennem színpadra lépés előtt. Az adrenalinra szükség van az előadások előtt, hogy felpörögjek.

Lexi: Egy balett-táncos életében nagyon fontos az egészség megőrzése. Te mennyire tartod magad az egészséges életmódhoz?

F.L.: Szerintem ez nagyon fontos, az esztétika miatt is. Évad közben, amikor sok a munka, nem kell annyira odafigyelnem. Nyáron viszont fontos számon tartani, hogy miből mennyit eszem. Ilyenkor nem mozgok annyit.  

Lexi: Az évad felénél járunk az Operában. Milyen szerepekben láthat még a közönség?

F.L.: A víg özvegy balett változatát még soha nem játszották Magyarországon. Az Erkel Színházban mutatjuk be február 22-én. De nemcsak magamat ajánlom – az Erkel ezer színnel várja a látogatókat a következő időszakban, modern koreográfiákból is adunk ízelítőt, játszunk olyat, ami látványával nyűgözi le a nézőt, de olyat is, amin könnyesre neveti magát a közönség. Nem kell félni a balettól, nem feltétlenül a mélyfilozófia jellemez minden alkotást.

Lexi: Milyen tanácsot adnál annak, aki úgy dönt, hogy felvételizni szeretne a Táncművészeti Főiskolára?

F.L.: Mindenképpen rendelkezzen türelemmel, alázattal, szorgalommal és szeretettel a szakmája iránt.

Felméry Lili

Lexi: A rengeteg fellépés és a próbák mellett mennyi szabadideje van egy táncosnak? Mennyi idő jut a családra, barátokra, kikapcsolódásra?

F.L.: Változó. Egy-egy szabadnapnak nagyon tudunk örülni. Nem csak a testünk, a lelkünk is. Előfordul, hogy a hétköznap és a hétvége egybefolyik, mert hétvégén előadás van. Nincs 2 egyforma napunk. A kedvesemre, a barátaimra, a családomra azért marad idő, ha néha kevés is. Nagyon családcentrikus vagyok, ezért erre szükségem is van.

Lexi: Milyen hosszú távú terveid vannak? Esetleg tervezed, hogy valaha külföldön is kipróbálod magad?

F.L.: Az istenek egyszer már eldöntötték a sorsom. A továbbiakról is ők döntenek. Most nagyon boldog vagyok. Egyelőre biztos, hogy itthon maradok.

 

Szerző: Karácsony Nikolett

 

Felméry Lili legközelebb márciusban látható A víg özvegy című balettben, az Erkel Színház színpadán.

Bővebb információ: opera.hu

 

Képek forrása: Karácsony Nikolett, ujeuropaalapitvany.hu, photo.merlo.hu

 

 

 

Címkék:      

Hozzászólások