Lexi Babasztár játék

Lexi & Magazine

Világ / Portré

A legfontosabb a pozitív gondolkodás! – Interjú Fias Eszterrel

Fias Eszti Simivel, a VB kabalaállatávalFias Eszter győri lány, nyár végén tölti be a 23-at. Ideje nagy részét a tanulás és az edzések teszik ki. Nyáron, amikor nincs edzés és tanítás sem, a Balatonon tölti az idejét, szeret vitorlázni, úszni. Télen pedig a snowboardozni szokott. Szülei azt szerették volna, ha sportos ember válna belőle, így kisgyermekkora óta mindig mozgott valamit: gyerektornára járt, majd úszni. 7 évesen kezdte a balettiskolát, ahol a rendes tanrend mellett napi dupla balettóra, akrobatika, modern tánc és néptánc is volt. Külön járt latin táncedzésre is. 8 év után azonban ott kellett hagynia az iskolát, mert a bokáját kétszer is kellett műteni. Mivel táncos jövő szerepelt a tervei között, elkeseredett, hogy hogyan tovább, de új célokat talált. Mindenképpen sportolni szeretett volna, így kipróbálta a karatét, de az edzője közölte vele, hogy a műtött bokája hátrányt jelent a versenyeken, nem fog nagy sikereket elérni. Eszti nem adta fel, a sérülése nem állította meg, és tovább keresgélt. Közben pedig leérettségizett a Waldorf Gimnáziumban. Akkor jött a sárkányhajózás, majd a várva várt sikerek közepette az újabb kihívás, a rák. Ki gondolta volna, hogy ilyen sportos, egészséges előélettel ez előfordulhat… Eszti már jól van, egyetemre jár, és újra sárkányhajózik.

Olvassátok szeretettel a Fias Eszterrel készített interjút!

Lexi: Hogyan került az életedbe a sárkányhajózás, miért pont ezt a sportágat választottad?

Fias Eszter: Én nemcsak sportolgatni akartam, hanem eredményeket felmutatni! Anyuék egy kedves barátja ajánlotta a sárkányhajózást. Kipróbáltam, megtetszett. Azóta, már 5 éve vagyok tagja a győri Rába Sárkányhajó Klubnak, Sziklenka László edző irányítása alatt próbálunk mindent megtenni, hogy minél jobb eredményt érjünk el a hazai és a nemzetközi versenyeken. Bekerülhettem többször is a magyar válogatott csapatba, EB-ken, VB-n vehettem részt, és nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor különböző érmeket akasztottak a nyakamba, s persze csapattársaim nyakába. Az nagyon jó érzés, amikor magyar címeres mezben vagy melegítőben kell bizonyítani. És a mi klubunk nagyon jó! Jó a közösség, igazi barátságok alakultak ki. Amúgy nagyon jó vízen lenni, együtt hajtani a hajót, senki nem lazsálhat!

Eszti sárkányhajózás közben

Lexi: Mikor derült ki a betegséged? Mi volt a pontos diagnózis?

F.E.: A betegségem tavaly nyáron, a sárkányhajó-VB előtt pár nappal derült ki. Erre mondják, hogy derült égből villámcsapás. Nagyon meglepődtem, már csakFias Eszti már betegen azért is, mert előtte egy évvel volt egy teljes kivizsgálás az egyetemen, ahová járok. Teljesen feltérképezték testünk állapotát, s nagyon jó eredményem lett, ami ritka. Tehát teljesen nyugodt voltam egészségi állapotom felől… Első tüneteim a nyakamon és a hónalj alatti részen kitapintható csomók voltak. Különböző vizsgálatok után aztán dr. Hamed közölte velem, hogy Hodgkin-limfómám van.

Lexi: Mi volt az első gondolatod, amikor közölték az eredményt?

F.E.: Hogy mit gondoltam először? Semmit. Nekem ez a 2 szó semmit nem jelentett. De amikor szóba került a kemoterápia, megfordult velem a világ. Micsoda? Meg fogok halni? Rákos vagyok? Szörnyű érzés volt, nem tagadom. Elmagyarázta a főorvos úr, hogy ez egy nyirokrendszeri daganat, elég jól kezelhető, kb. 80% esélyem van a gyógyulásra.

Lexi: Kik segítettek neked a gyógyulásban?

F.E.: Természetesen elsősorban dr. Hamed segített, hiszen meggyógyított. A szüleim, testvéreim is mindenben mellettem álltak. Éreztem a barátok, rokonok, sporttársak támogató szeretetét is, nagyon sok erőt merítettem abból, hogy ennyien drukkoltak nekem. Mindenkinek köszönöm így utólag is, hogy hívásaikkal, üzeneteikkel bátorítottak, de szeretném név szerint külön megköszönni Sziklenka Andinak, edzőm feleségének, hogy időt, fáradságot nem sajnálva ült a betegágyam mellett, s tartotta bennem a lelket!

EsztiLexi: Hogyan élted meg a betegséget ilyen fiatalon?

F.E.: Ha az ember fiatalon megbetegedik, kétségbeesik: mi lesz most?! Az első sokk után végiggondoltam a helyzetet, tudtam, nehéz kezelések várnak rám, a kemoterápia nem egy leányálom. De van más választásom? Nincs. Tehát mindig csak a következő lépésre gondoltam, mit kell megtennem. Nem kezdtem nyafogni, hogy mikor lesz ennek vége. Minden egyes lépéssel közelebb kerültem a gyógyuláshoz. Feltétel nélkül bíztunk az orvosokban. Ez nagyon fontos volt. És én tudtam, hogy meg fogok gyógyulni. Mert meg kell gyógyulnom. Nagyon sok idős nénit és bácsit láttam ott feküdni reménytelenül… Igen, nekik sokkal nehezebb egy súlyos betegséggel megküzdeni. Szégyelltem volna magam, ha én ott panaszkodtam vagy nyafogtam volna…

Lexi: Hogy vagy most, és mik a terveid?

F.E.: Mivel januárban a PET-CT kimutatta, hogy jól reagáltam a kezelésre, s nincs szükségem több kemoterápiára, azonnal visszamentem az egyetemre, folytatni a tanulmányaimat. Terveim között szerepel lediplomázni, a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Kar rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakán tanulok. Természetesen a sporthoz is visszatértem, már egészen jól felerősítettem magam. Remélem, kijutok nyár végén a ravennai VB-re, szeretnék a csapat tagja lenni.

Lexi: Milyen tanácsot tudnál adni a hasonló betegséggel küzdő fiataloknak?

F.E.: Mik a tanácsaim? Ha valaki hasonló helyzetbe kerül, gondoljon arra, hogy már a XXI. században élünk, folyamatosan fejlődik az orvostudomány. Ha meghalljuk azt a szót, hogy daganat, rák, ne rögtön a halál vagy egy temetési menet jusson eszünkbe, hanem bízzunk orvosainkban, magunkban, higgyünk gyógyulásunkban! Az sem túl jó ötlet, ha rávetjük magunkat az internetre, s minden létező dolgot elolvasunk betegségünkről. Nagyon sok szélsőséges, extrém esetről lehet olvasni a neten, ezek csak megijesztenek, elbizonytalanítanak, s ezzel csak megnehezítjük saját helyzetünket. Higgyük el, az orvosok értenek a szakmájukhoz, minden kellő információt, jó tanácsot megkapunk tőlük, ne akarjunk okosabbak lenni! Vigyázzunk az alternatív gyógymódokkal, ezek leginkább arra jók, hogy az utolsó forintot is kiszedjék a reménykedő betegek zsebéből. Nem kellett diétáznom, teljesen normálisan kellett táplálkoznom. Természetesen a kemoterápiát követő napokban nem igazán tudtam enni, ilyenkor 3-4 kg-ot fogytam, s aztán igyekeztem a következő kezelésig visszahízni, hogy legyen erőm. Kényes dolognak tűnik a haj elvesztésének kérdése. Nekem ugyan hosszú frizurám volt, de az első kezelés után anyukám kopaszra nyírt, hogy ne kelljen átélnem azt, hogy csomókban hullik a hajam. Nem kell ezt sem túldramatizálni, mi rengeteget poénkodtunk ezen! Parókán is gondolkodtunk, de úgy éreztem, nem lenne az egyéniségemhez illő. Olyan klassz kendőket, sapkákat lehet viselni! Én a kopasz fejemet sem szégyelltem. Most már van egy kis rövid hajam. A legfontosabb a pozitív gondolkodás. Én szerencsésnek éreztem magam, mert nem valami sokkal szörnyűségesebb betegség támadott meg. Szép kórházban kedves orvosok és nővérek kezeltek. Minden pici dologban megláttam a jót… Minden betegséggel küzdő embernek türelmet, kitartást, gyógyulást kívánok!

Fias Eszti

 

Eszter sárkányhajós eredményei: amszterdami EB: 3 ezüst- és 1 bronzérem; nottinhgami EB: 3 arany- és 1 bronzérem; szegedi VB: 3 ezüstérem.

Egészséget és további sok sikert kívánunk Esztinek!

 

Képek forrása: Fias Eszter

Kapcsolódó galéria :

Címkék:        

Hozzászólások