Lexi & Magazine

Szellem

A hit arcai

Jómagam el sem tudnék képzelni egy hitmentes életet. Nem azért, mert buzgón vallásos volnék, hanem, mert a hit annyi nehézségen átsegítheti az embert, általa erősebben tud küzdeni céljaiért, és könnyebben elviseli a fájdalmat is. Szokták mondani, „hinni a templomban kell” – de hogy stílszerű legyek: azt hiszem, ez a mondat nem állja meg a helyét, hiszen nem szükséges templomba járnunk ahhoz, hogy higgyünk. Sőt, úgy gondolom – ha a kereszténységről beszélünk –, hogy őszintébb Istenhit lehet „csendben” hinni, s egyfajta „intimebb” kapcsolatot ápolni Istennel. Tisztelem azokat az embereket persze, akik nem megszokásból, hanem mély hittel és őszinte imákkal látogatják a templomokat, de sajnos akadnak olyanok is, akik eljárnak ugyan a misékre, de életüket nem feltétlenül keresztény módjára élik.

Ha a fentieket vesszük alapul, a hit fontosabb sok esetben, mint maga a vallás gyakorlása. Egy „spirituális”, belső kapcsolat kialakítása Istennel – ez talán elegendő, nincs szükség feltétlenül templomra, mivel Istent annak falain kívül is megtaláljuk, és mindig elmondhatjuk felé imáinkat, anélkül, hogy bárki más tanúja lenne mindennek.

Az Istenhithez – vagy bármilyen más filozófia, vallás követéséhez – nem elég, véleményem szerint, ha az életünket teljes mértékben az istenségre bízzuk, úgy értem, nekünk is helyesen kell élnünk, őszintén, hitelesen, s cselekednünk kell. Azt hiszem, erre mondják, „segíts magadon, és az Isten is megsegít”.

A hit szó korántsem csak a kereszténységgel áll összefüggésben, megannyi más irányzat is akad, mint például a buddhizmus, ahol szintén nagy szerepet játszik a hit – de ez már másfajta, mint a keresztényeknél. A buddhisták önmagukban tanulnak meg hinni, tudatosan változtatni életükön – tiszteletreméltó az önfegyelmük.

Istenségben, filozófiában is hihet az ember, de létezik egy másfajta hit is. A hit például, hogy a dolgok képesek jobbra fordulni, netán az önmagunkba és másokba vetett hit. Annyi mindenben hihetünk… A lényeg mindig ugyanaz: a hittel segítjük szellemünket, elménket a teremtésben, a pozitívumok kialakításában, a gondok leküzdésében.

Ami a konkrét irányzatokat illeti, légy katolikus, református, buddhista, vagy valld bármely más hitrendszer eszméit, ha objektív módon vizsgáljuk, ezek a filozófiák, vallások hasonlót kommunikálnak felénk, csak más-más eszközökkel. Azonban szinte mindegyikben megfogalmazták valamiképp, hogy a mások tisztelete, a szeretet az egyik legfőbb „használati útmutató” az élethez, s hogy mindig úgy próbáljunk meg cselekedni, ne ártsunk vele másoknak, hiszen azzal önmagunknak sem teszünk jót. Akár azt valljuk, létezik menny és pokol, akár azt, hogy létezik reinkarnáció – mindegyik esetében bizonyára számít, mit és hogyan teszünk most.

 

Kép forrása: www.prayingmentis.blogspot.hu/

 

Címkék:        

Hozzászólások