Lexi & Magazine

Szellem

Egy asszony védelmében - egy laikus gondolatai

Élni, és szeretni egy olyan embert, kinek veszélyes szakmája van, nem könnyű, viszont el lehet fogadni. Emberek milliói élnek a földön, de közülük kevés az olyan, aki tudat alatt ugyan, de magában hordozza a gondolatot: „Lehet, hogy ez volt az utolsó, amikor megölelt.” Erre persze senki nem gondol, hiszen emberből vagyunk, szeretjük a másikat, és hinni akarjuk, hogy nem lesz vele semmi baj. Nem gondolunk rá, és nem beszélünk róla, de akár akarjuk, akár nem, a lelkünk hamar megerősödik és felkészül. A hosszú együtt töltött hónapok és évek alatt lelkünk páncélba öltözik, és úgy érezzük, bármit elvisel. Erről egy laikus ember mit sem tudhat. Kényelmes életének általában nincs is B terve, mert a mai világ nem is arról szól, hogy a földön tisztességes, szeretetben gazdag életet éljünk, hogy így készüljünk fel a túlvilági létünkre. Most az a divat, hogy mindent megkaparintunk maguknak, és ha kell, embertársainkat földbe taposva is elérjük a céljainkat. Persze egy ilyen életbe nem mindig fér bele az emberség, és nem is látjuk az út végét, pedig egyszer mindenki elérkezik oda. Gondolataimmal arra próbálnám felhívni a figyelmet, hogy minden élet elvesztése valakinek fájdalommal jár. Mindenki szeret valakit, és mindenkit szeret valaki. Amikor jó dolgunkban már nem tudjuk, mit csinálunk, és unalmunkban érző emberek viselkedését vitatjuk, mindig jusson eszünkbe az, hogy csak emberek vagyunk. Nem ítélkezhetünk, és főleg nem bánthatunk meg valakit, akit ekkora tragédia ért. Az elhunytakra gondoljunk őszinte szeretettel, családjukat pedig támogassuk, ahogy csak lehet.

Erőss Zsolt, Kiss Péter nyugodjatok békében!

Fotó: termeszetcsoda.blogspot.com

Címkék:        

Hozzászólások