Lexi & Magazine

Szellem

Hová rohanunk?

Egyfolytában rohanunk, de hova? Tudja valaki? Minek sietünk? Miért nem tudjuk megélni a pillanatot?

Sajnos nem tudjuk, legalábbis nem mindenki képes rá. Rengeteg inger ér minket nap mint nap. Számos elvárásnak kell megfelelünk, és rengeteg kötelezettségnek kell eleget tennünk, miközben túlhajszoljuk magunkat, gyermekeinket, a kapcsolatainkat. Nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is. Mindig kell valaminek történnie, mindig kell valamit tenni, hogy ne legyenek üresek a napjaink. Eközben pedig fáradunk, merül az elem, és mi észre sem vesszük, hogy valami elmúlt, valamit elszalasztottunk, mert nem figyeltünk oda, vagy épp elmentünk egymás mellett.

Persze nem csak mi sietünk, a világ is. A fogyasztói társadalom is magasabb fokozatra kapcsolt, mert nem elég, ami van, mindig újabb és újabb kell. Csak le ne maradjon senki. Az ember meg győzze megvenni és megérteni ezt a sok technikai kütyüt, mely a piacra kerül. „Legyél fitt, legyél menő! Ez mind a tied lehet, ha ezt vagy azt megveszed!” A XXI. században tényleg ez lenne az összetartozás státuszszimbóluma?

A mai gyerekek elfelejtenek gyereknek lenni, nem tudnak játszani, nem tudják önfeledten élvezni a gyermekkort. Fel akarnak nőni hamar, és senki nem akadályozza meg ebben őket. Ma a női és férfi szerepek még inkább összemosódtak. A nőknek még több helyen kell bizonyítani rátermettségüket, emiatt a férfiaknak még inkább kell igyekezniük, hogy bizonyítsák, hogy ők a férfiak!

Ma már a szórakozás, a kikapcsolódás többsége nem csupán az önfeledt közös élményekről, emlékekről szól, hanem az élvezetek állandó hajszolásáról, a felelőtlenségről és ennek beláthatatlan következményeiről.

Ma az emberek nem akarják egymást megérteni, nem akarják egymást elfogadni. Más nemzethez tartozik, más a bőrszíne, más a vallása, más a véleménye, valamilyen fogyatékkal él… Nehezen tudjuk elfogadni, mert nem értjük és nem is akarjuk megérteni őt, nincs időnk.

Mindent akarunk, most és azonnal. Miközben sietünk, lemaradunk valamiről, egymásról. Persze aki nem akar, nem áll meg, de talán mégis érdemes egy kicsit lelassítai. Tegyük ki a STOP-táblát, csak egy időre, hogy élvezzük azt, amink van, és ne vágyakozzunk újabb és újabb dolgokra, melyeket ha megkapunk, máris újakat akarunk. Figyeljünk oda egymásra, magunkra, és élvezzük a pillanatot, az együtt töltött időt!

Ha mi nem tesszük, ki fogja?

 

 

Kép forrása: www.danoah.com

Címkék:      

Hozzászólások