Lexi Babasztár játék

Lexi & Magazine

Szellem

Híres boszorkányok nyomában II. rész

A hétköznapi ábrázolás szerint rútak, tudnak repülni és varázsolni. Negatív külső megjelenítésük a régi Samhain fesztiválhoz köthető (a betakarítás végét ünnepelték ezzel). A helyi boszorkányok úgy gondolták, hogy ezen fesztiválon ők is megjelenhetnek, ha álcázzák magukat, ezért bebalzsamozták a bőrüket, amivel nagyon fényessé és selymessé váltak. A tervük rosszul sült el, mivel ezzel csak kilógtak a tömegből, és felhívták magukra a figyelmet. Az embereket a fényes bőrük taszította, és mivel ragyogtak, azt képzelték, hogy olyanok, mint a levegő, ezért biztosan repülni is tudnak.

A seprű mint a boszorkányok elsődleges ismertetőjegye eredetileg a szeánszokhoz szükséges eszköz volt. Ennek segítségével tisztították meg a helyet, söpörték ki a rosszat és a nem odavalót az adott területről. Az emberek hittek abban, hogy Halloween éjszakáján a boszorkányok a halott lelkekkel együtt repkednek a seprűiken körbe-körbe a városban. A valóság azonban az volt, hogy a spirituális szertartásokat tartották Halloweenkor, mivel ezen az éjszakán van a holt és az élő világ a legközelebb egymáshoz. Ha már seprűknél és repülésnél tartunk, kihagyhatatlan ismertetőjegyük a fekete macska, amelyre több magyarázat is létezik. Az egyik szerint a fekete macskák a boszorkányok állati megjelenítődései voltak, mások véleménye szerint ők voltak a boszorkányok segítői, akik révén sikerült áthozni a fekete mágiát a túlvilágról. Akármi is legyen az igazság, a boszorkányok valódi szereplők lettek az életünkben, jelen vannak a mesékben, múzeumokban, az irodalomban, filmekben, ahol lehet, hogy nem a boszorkányok valódi arcát mutatják, de hozzájárulnak e gazdag mitológia életben tartásához. Előző heti cikkünk folytatásaként további híres nőket szeretnénk bemutatni, akiket boszorkánynak bélyegeztek.

 

Karin Svensdotter

Svédország erdőkkel borított kis falujában élt egy szobalány, Karin, aki azt állította, hogy 7 gyermekének apja maga a Tündérek Királya. Ez azt eredményezte, hogy 1656-ban bíróság elé állították, mivel Svédországban tilos volt a tündérekkel való érintkezés. Svensdotter esete volt az első, ahol a bíró nem ítélt büntetést, mert együttérzést tanúsított az őrült lány iránt. Az egyháznak nem tetszett a kivételezés, közbenjárva a bírónál elérték, hogy kiűzhessék a Sátánt a lányból. Az ördögűzés után Karin soha többé nem látott tündéreket.

Kael Merrie

Roermond városában 1581-ben Kael Merrie-t azzal vádolták, hogy megbabonázott egy malacot, valamint a tejet, hogy ne lehessen belőle vajat köpülni, azért, hogy a városban élő gyermekek betegek legyenek. Akkoriban a városban nagy volt a szegénység, mert a gazdag földesurak és a spanyol zsoldosok kifosztottak mindent, így alig maradt élelem. Kael esete kapóra jött, hogy az emberi kapzsiságot véka alá rejtsék. A nőt végül száműzték, de utána nem sokkal a Maas folyóban találták meg megfojtott holttestét.

Entjen Gellis

Entjen Gellis holland bába volt, aki bevallotta, hogy megölte a magzatokat és az újszülötteket. Az 1613-as év a boszorkányoknak kikiáltott nők tömeges halálát jelentette Hollandiában, ekkor zajlott a roermondi boszorkányper. Az elöljárók sorra járták a házakat, gyanús tárgyakat keresve. Entjent és többi társát azzal vádolták, hogy fekete mágiájukkal vetélést és halált idéznek elő. Igazából a városban kórság vonult végig, amely főleg a terhes nőket és az újszülötteket támadta, de az akkori orvosok nem tudták, milyen betegség okozza a sorozatos tragédiát, ezért ráfogták a boszorkányokra.

Maret Jonsdotter

Maretet a helyi pásztor lánya, Gertrud Svensdotter vádolta meg először, akinek édesapja sikertelenül ostromolta a nőt évek óta. Gertrud okosan védte magát, mert többször is felmerült a gyanú, hogy boszorkány: az ítélőszéken azt vallotta, hogy Maret volt az, aki tanította, és kényszerítette, hogy a fekete mágiához forduljon. Maretet elítélték, lefejezték, majd pedig elégették.

 

A kép forrása: www.egolpion.com

 

 

 

 

Címkék:  


Kapcsolódó cikkek:

Hozzászólások