Lexi & Magazine

Szellem

A székelykapuk varázsa

Azt tartották, hogy akkor lesz egy kapu szép és arányaiban is megfelelő, ha 2 öl széles és 2 öl magas. Az úgynevezett „faragómolnár” volt hivatott arra, hogy az erdőben kiválassza a legsudárabb fát. Ami a fajtát illeti, a leggyakrabban a tölgy és a cserfa szolgált ennek az alapjául, mivel a korhadásnak ezek álltak a legjobban ellen. De miután a fa kiválasztása és kivágása megtörtént, nem kezdtek rögtön neki a munkának, hanem egy évig szárítgatták, s majd miután félszáraz volt, jöhetett a kapu alapjának faragása, a „zábé”, mely 3 függőleges, téglalap alapú oszlop volt. Ebből hármat készítettek, s mindegyik felfelé kicsit vékonyodott. Olyan vastagak voltak, mint a „kontyfa” vagy más néven felső zárógerenda. Faszeggel rögzítették ezeket egymáshoz, s sarkaira erősítéseket, kötéseket tettek. A gerendaközbe zsilipszerűen odarögzítették a kaputükröt, majd ezt követte a díszítés, faragás.  A székelykapuk elkészítése is egyfajta művészet, így nem lelni 2 egyformát. Azonban a kapu koronájára, tehát a fő helyre faragták ki Erdély címerét, amely egyetlen közös faragvány. Mint díszítőelem, fellelhető az égitestek közül a Nap, mely a székely hiedelemvilágban az áldás jelképe, de madarak is helyet kaptak. Az oszlopokra általában levél vagy rózsafüzérek voltak végigfuttatva, a legfelső részen pedig egy különálló virágzat került kifaragásra. A kereten szintén virágokat, csillagokat, leveleket, kelyheket, gyertyákat figyelhet meg a szemlélő. A kapu teste azonban minden esetben mentes volt a díszítéstől. A hónaljkötésekben találhatóak a feliratok, melyek elsődlegesen az elkészítés évét, a gazda nevét tartalmazzák, de ezek mellett jókívánságokat is a portára betérő ember számára, mint pl.: „Béke a bejövőre, áldás a kimenőre!” vagy „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez – testvér – ne légy hűtlen soha!”

A székelykapukat egyfajta családtagként kezelték, és az együtt élt a családdal. A gazda sokszor kísérte ki vendégét egész a kapuig, s ott folytatták a beszélgetést, de ünnepek alkalmával nyír vagy fenyőággal díszítették, azaz felsőágazták.

Szépségük mellett még az összekovácsoló hatása is, úgy gondolom, hogy szót érdemel, hiszen csupán a felállításukhoz majd 12 ember együttes erejére is szükség volt.

A Székely Nemzeti Múzeumban a mai napig fellelhető a legrégebbi székelykapu, mely a marosszéki mikházi ferencrendi kolostor előtt állt hajdanán.

 

A kép forrása: www.nyiragongo.hu

 

Hozzászólások