Lexi & Magazine

Szellem

Köztetek élünk!

Az utcán egy lélek sincs. Még a narkósok is visszavonultak. Lakik egy díler a mellettünk lévő házban. Az ablakunkból jól rálátni az épületre. Szürke 4 emeletes – valaha fehér volt. Lepukkant panellakások. Lepukkant az egész környék, mint sok esetben a nagyvárosok vasútállomásai körül. A környező játszóterek és parkok padjai alatt marékszámra csigák, CP-maradványok és egyéb játékszerek. Az utcán ácsorgó kapucnis, zsebre dugott kezű, izzadt, türelmetlen „felnőttek”, kamaszok, gyerekek ácsorognak. Feszültek, gyanakvóak. Láttad, ha próbáltad már tartani a pillantásukat.

Egyesek annyira „élik” ezt a világot – vagy szubkultúrát –, hogy divatot találtak benne. Egy hete láttam leparkolni a házunk mögött egy autóban 2 férfit, a húszas éveik végén. Negyvennek néztek ki, akkora májfoltokkal a szemük alatt, hogy Magnum szemüvege nem fedné. Kapkodott a tekintetük. Mindent és mindenkit gyanúsnak láttak. A semmiből egy harmadik fickó jelent meg a színen, a volánnál ülőhöz sietett, kezet fogtak, ÉS ZSEBRE TETTE A KÉZFOGÁST. Még körül is nézett, mint a filmekben, aztán elköszöntek, és szublimált. Ez annyira „levágós”, hogy a fél telep észrevette, csak inkább nem vesznek róla tudomást. Mindenkinek egyszerűbb így. A gyermek pedig boldogan játszik tovább a játszótéren?

Látom őket innen az ablakomból is. Látjuk őket mindannyian, akik itt lakunk a félutas házban. Mi is szenvedélybetegek vagyunk, akik leálltunk. A függő bizonyos értelemben kifinomult érzékekkel sétál el mellettünk az utcán. Mert elsétál. Ezeket az érzékeket kialakította magának. Más dolgokkal szemben pedig épp ilyen tompa. Az elméje erősen korlátolt: ma megszerezni, ma használni – és nem lebukni. A betegségtől függően kb. ennyi a filozófiája. Minden mással szemben kevésbé lényeglátó, szinte már esetlennek tetszik. Mi már mások vagyunk. Kinyíltunk a világra, és örök virágzásban maradunk, ameddig figyelünk magunkra. Sokan közülünk segítők lettek, szponzorok, akik más függőknek segítenek új életet kezdeni világszerte. Nyitottabbak vagyunk, ebben változtunk, de az érzékeink nem tűntek el. Ugyanúgy látjuk az utca és a drogok vérkeringését a „gettóban” és a tehetősebb kerületekben is. 2 világ közt élünk. Köztetek élünk, és látjuk magunkat! 

 

Csaplár Balázs

Címkék:      

Hozzászólások