Lexi & Magazine

Szellem

Mikor éjfélt üt az óra

Ella 19 éves, egyszerű, őszinte, lelkiismeretes, csinos lány, aki éppen a nyári gyakorlatát töltötte pincérként egy aprócska szigeten, otthonától több száz kilométerre, egy óriási hotellánc egyik tengerparti hoteljében, melynek a legcsodásabb volt a partja az egész szigeten. Ő is, mint a többi gyakornok és néhány dolgozója a hotelnak, a munkásszálláson laktak. Ellának egy helybéli szobatársa volt, aki utolsó iskolai gyakorlatát töltötte kiskuktaként.
A konyhából nem sokat látott, csak a cukrászatot, ami külön szobában volt, hátul egy-két előkészítőt és magát a nyüzsgő konyhát. Az étterem nem mondható túl nagynak, de kicsinek sem. Volt egy ázsiai rész, ami a hét bizonyos napjain volt csak nyitva, és a nagy étterem, mely a felszolgálás egyszerűsítése végett fel volt osztva – nem asztalokra, hanem stationokre – , és mindenki csak a saját munkaterületén tartózkodhatott és dolgozhatott. Kivételt ezalól csak az jelentett, ha elmentek az italrendelésekért, és amikor a trolit takarították le, de egyébként más asztalától a rendelést nem lehetett felvenni, és újrateríteni sem, csupán ha külön utasítás volt rá. Egy terülten belül több pincér dolgozott, általában 2-3, ez függött a zsúfoltságtól és az asztalok számától is. Ella mindig másik 2 görög kollégájával dolgozott a verandán. Nagyon jól összeszoktak; megértették egymást fél szavakból is pár hét után. Ott az élet sosem állt meg, az étterem nyitástól zárásig mindig zsúfolt volt, és a vendégek képesek voltak várni a bárban, csak hogy kiülhessenek oda – a legszebb kilátás mégis csak ott van.

Tom 19 éves, angol fiú, aki épp a szüleivel nyaral (csütörtöktől a következő hét utáni hétfőig, azaz kb. 10 napig), van egy nővére és egy bátyja. Helyes fiú: magas, sportos testalkatú, szőke haja a legújabb trendnek megfelelően lenyírva és beállítva, ruháit sportos-lezseren válogatja össze minden nap, hol órával, hol fullcappel kiegészítve a szettet. A szeme is vadító zöld volt, de Ellának a szája miatt tűnt fel igazán; soha nem látott még ennyire kívánatos ajkakat – és az a mosoly... Mindent felülmúlt.

Tom apukája minden nap megkérdezte Ellától: „Hogy vagy, kedvesem?” Anyukája mindig mosolygott, beszéltek pár szót a nyaralásról és arról, hogy telik a napjuk. A fiú szülei tudták, hogy tetszenek egymásnak, akárhányszor egymásra néztek, elmosolyodtak, és idétlenül boldogok lettek a fiatalok.

Péntek este Ella szíve a torkában dobogott, egyfolytában mosolygott, mint a tejbetök, és egyszerűen nem bírta gondolatait összeszedni – állandóan az járt a fejében, hogy ma elhívja este a fiút magukkal. A sokadik rendelésfelvétel után, mikor már csillapodni kezdett a nyüzsgés, odament az asztalukhoz, és megkérdezte Tomot, hogy van-e kedve eljönni bulizni a városba, egy új szórakozóhelyre.

Tom egyből rávágta, hogy igen, és megkérdezte, mi a hely neve, és mikor indulnának. Megbeszélték a részleteket. Az aggódó anyuka azt is tudni szerette volna, hogy mikor érnek vissza. Az apuka viccesen megkérdezte, jöhet-e ő is. Miután mindent lefixáltak, Ella sietett vissza dolgozni, mert észrevette, hogy a felettese kifigyelte őket; hallott és látott mindent.

A lány egy szalvétára leírta a szórakozóhely nevét, hogy mikor indulnak és jönnek vissza, meg hol is találkozzanak. Mikor a család befejezte a vacsorát, Tom megkereste a lányt, aki odaadta neki a szalvétát. Alig várta, hogy vége legyen a munkának, mert rengeteg időre volt szüksége: hajat kellett mosnia, lefürdenie, sminkelnie, és kiválasztania a megfelelő ruhát.

22.30-kor végzett a munkával, majd rohant le, és egyik barátnőjét, Judy-t kérte meg, hogy segítsen neki ruhát választani, de mindezek előtt lementek a parta; fél óra chill volt. 11-kor Ella elkezdett készülődni; a fürdés, a smink és a hajmosás része gyorsan megvolt, viszont ruhát nem talált. Már szinte az összeset felpróbálta, amikor a legutolsó pillanatban megtalálta a tökéleteset: fekete szoknya, ugyanolyan színű telitalpúval, retiküllel, fülbevalóval és karkötővel, krémszínű felső és türkiz nyaklánc. Cicás szem és leheletnyi vörös rúzs.

Éjfél után 7 perccel ért oda a teniszpályához, a fiú ott várta. Tom ugyanazt a ruhát viselte, mint vacsorakor: sötétkék vászon rövidnadrág, fehér póló, amin fagyik voltak. A korlátnak nekitámaszkodva kezdtek el beszélgetni. Egy órakor nem úgy nézett ki az egész, mintha mennének valamerre is, mert senki nem volt még kész rajtuk kívül. Míg vártak a többiekre, megállás nélkül beszélgettek mindenféléről. Egyszercsak Tom dúdolni kezdett – tetszett a hangja Ellának, teljesen odáig volt a fiúért.

Lassan hajnali kettőre járt az idő. A lány nem győzött bocsánatot kérni, hogy ez az este így alakult, és nem mentek bulizni, de Tom kedvesen azt mondta, nem bánja, és ne aggódjon, viszont neki mennie kell aludni, és majd beszélnek holnap. Még pár szót váltottak egymással, majd elköszöntek. Tom széttárta a karját, és egy lépést tett Ella felé széles mosollyal, a lány zavarba jött , mert erre vágyott, ezt szerette volna, de nem gondolta, hogy a fiú is. Közelebb lépett, és hosszan átölelték egymást. Majd ismét elköszöntek, és Tom egy jóéjtpuszit adott Ella szájának jobb sarkára... A szíve majd kiugrott a helyéről a finom, puha ajkak érintésétől, a vágytól és meglepődöttségtől. Ezután elváltak egymástól, és elindult mindenki a saját szobája felé. Ella másnap reggelre tért csak észhez, de már türelmetlenül várta, mikor találkozik újra a fiúval.

Úgy alakult, hogy csak látta őket, hogy hol esznek, és nem vette észre őt Tom, túl messze voltak egymástól. Ebédnél találkozott a szüleivel. Másnap reggel megint ugyanaz volt, mint előző nap; túl messze voltak. Azonban vacsorakor a lányhoz ültek ki. Ella kihasználva az alkalmat, mikor a fiú szülei nem voltak ott, megkérdezte hogy aznap este – vasárnap – , van-e kedve vele lemenni a partra beszélgetni. Tom pedig egyől rávágta, hogy igen. A lánnyal madarat lehetett volna fogatni.

Azonban mikor befejezték a vacsorát, a fiú odajött, és azt mondta, hogy nem mehet ma este ki, talán holnap valamikor. A lány megmondta, hogy mikor lesz szünete. Tom megkérdezte, hogy mégis hol találkozzanak, másnapra lebeszélték az egészet, majd mind elmentek. Tom apukája kicsivel később visszajött, és azt mondta a lánynak, hogy nagyon sajnálja, de ezt nem lehet, és értse meg, fáj a szíve, hogy ezt kell mondania.

Ella el volt kenődve, nem értette, hogy ha kedvelik egymást a fiúval, és másnap este úgyis mennek el, miért nem lehet, hiszen úgyse találkoznak többet. Miért voltak vele kedvesek?! Hétfőn bízott abban, hogy Tom mégis ott lesz délután 1-kor, ezért tett egy lassú sétát a parton, de nem volt ott... Este a család hozzá szeretett volna kiülni, de nem tudtak, így nem messze a lánytól foglaltak helyet. Amikor Tom észrevette a lányt, mosolygott, hangosan köszönt. Pár rendeléssel később, Tom apukájával a desszertek előtt találkoztak, megkérdezte a lánytól, hogy van, a kezét a hátára tette, megsimította, persze a lány csak azt mondta, hogy jól – mégis mit mondhatott volna még? A férfi nem hitte el, és újra megkérdezte őt, de ugyanazt a választ kapta. Később Tom mamája is észrevette a lányt, rámosolygott és kacsintott. A vacsora után elmentek, nem ment oda hozzá a fiú elköszönni, és azóta se kereste. 

 

Orbán Eszter

Címkék:        

Hozzászólások