Lexi Babasztár játék

Lexi & Magazine

Szellem

Egypercesek

Még testnevelésórákat is tartott, de nem ám a tornateremben – a tanteremben, a padok között! Hihetetlenül tapasztalt volt. Különösen az ökörhugyozás területén. Akárhányszor csak rápillantott a kézírásomra, mindig így minősítette. Ugyanez a nő küldött el 8 évesen az első pszichiáterhez is.

 

 

Paktum

 

Azt gondolom, valahogy mégis mi irányítjuk a földrejövetelünket. Mi szabjuk meg a céljainkat és mi választunk testet. Ebből a szempontból sem vagyunk áldozatok. Nem gondolom a Felsőbb Erőről, hogy irányítana. Azt még kevésbé, hogy egy „megbeszélés” után – hogy én ebbe vagy abba a családba fogok beszületni, és itt fogok élni –, gondolna egyet, áthúzná az egészet, amíg az anyaméhben megfogalmazódok. Akkor éppen ennyi volt az utam. Ennyit vállaltam, ennyit akartam kipróbálni. Lehet, hogy ez volt az első köröm az élők közt, és pont ilyen nagyszerű emberekhez akartam „kölcsönjönni”, hogy kipróbáljam ezt.

 

 

Frekvencia

 

A hit maga is frekvencia. Amikor hiszünk, nem csak úgy megjelenik a hit a nagy semmiből, nyersen. Úgy tartalmilag üres, léte megkérdőjelezhető maradna. Kell valami, bármi, amiben hiszünk. A legjobb a boldogság, mert amikor hiszünk a boldogságban, és ettől jól érezzük magunkat a jelenben is, akkor vagyunk a Felsőbb Erő vagy Isten hullámhosszán.

 

Gondolati revolúció

 

Az általános iskola első osztályának első félévében ránéztem a 3 + 2 = _ műveletre, még nem láttam, hogy az 5. Csak azt láttam, hogy van ott egy hármas meg egy kettes, azokat már ismertem. Második osztályban már láttam, hogy 3 + 2 = 5. Láttam a hármast, láttam a kettest, és szépen összeadtam, kijött az 5. Aztán később, a felső tagozatban már elég volt csak ránéznem a műveletre, és láttam, hogy 5. A középiskola csodás volt ilyen szempontból, már nem láttam a „3 + 2 =”-t, csak azt, hogy 5. A műveletet megszöktette az agyam. Végül jöttek az ijesztő idők. Akkor már csak azt láttam, hogy 3 + 2 = miért állnak a hátam mögött, és mi ez az elvonásszerű érzés?

 

A boldogságról tanultam

 

Egyetértek azzal a kijelentéssel, hogy a boldogság nem egy általános állapot. Inkább egy pillanat, ami jellegéből adódóan el is múlik, ha el kell. El fog... Jön-megy, néha hagy maga után valami emléket, de még ezzel is csak nagyritkán tisztel meg. Valójában sokkal többször vagyok boldog, mint ahányszor emlékszem rá, csak lusta vagyok foglalkozni vele. Mert akkor oda kéne figyelnem magamra. Mármint rám. Aki vagyok. Nem a külsőmre, a munkámra, a feladataimra, a problémáimra, a családomra, a családom problémáira, a körülöttem állókra, csak a haragomra, csak a félelmeimre... Hanem? A boldogság egy egészséges emberben fenntartható, pillanatok sorozataként. Mennyi mindennek tudok örülni egy nap? A nap 24 órájából 8-at hozzávetőleg alvással töltök, 16-ot ébren. Az 960 perc. Az nem sok egy napnak. 960 perc? Ennyi egy nap? Ennyi. ... A szerelemmel már példáloztam ismerőseimnek, amikor kifejtettem ezt az elképzelésem. A szerelem az már bizony állapot. Ha szerelmes vagyok, és – ne adja az ég – meghal a kutyám, nem szűnök meg szerelmesnek lenni. Ellenben ha „csak boldog” vagyok, és közlik velem a rossz hírt, oda a nyaralás. A tapasztalatom az, hogy ha nem kapkodva, tehát folyamatában megpróbálom elfogadni, hogy én is lehetek rosszul, és lehetek szomorú, már csökkentettem az engem érő nyomáson, és a felszabadult energiát, ami eddig deffenzívaként funkcionált, a személyes boldogságomra fordíthatom. Azt vettem észre, mindenhez, ami jó bennem, kifejleszthetek egy képességet annak befogadásához. (Az állatvédők kedvéért: a történetben a kutya életben maradt, nagyra cseperedett, és szeretetben él családjával a mai napig!)

 

Lélekháború

 

Most? Most az történik, hogy háború dúl a lelkedért. Pokoli és angyali mészárlás. Ha megfogható, a jó és a rossz erői hullatják legjobbjaikat. Angyalok áldozzák fel magukat a lelkedért, mert fontos vagy, Neki. Neki, aki benned is él, és mindenkiben. Legyünk fontosak magunknak, így fontosak lehetünk mindenkinek. Segíthetünk, megbocsáthatunk, ha kérik, ha torkunkban nem kap helyet a szó. Egy tőről fakadó gyümölcs vagyunk. Végtelen ízben, édenkerti minőség, garanciával. Ezért tartozunk felelősséggel magunknak, magunkért. Ha megteszed, a háborúban Te is az angyalok oldalára állsz.

 

 

Egércsapda

 

Bent a munkahelyen, takarítás közben véletlenül rámarkoltam egy döglött egérre. Egy másodpercre megijedtem, 3 másodpercig egyenesen féltem, az ötödikben összeszedtem minden bátorságomat, és inkább elengedtem.

 

 

Runners

 

Instant leves, gyorskölcsön, fájdalomcsillapító, tőkeinjekció, speedfitness, energiaital. Ez egy rohanó világ. Az! Esetleg megpróbálhatnám elfogadni. Változtatni nem tudok rajta, így én is rohanok. Rohan a testem, rohan a tudatom. De a lelkem lassít.

/Demi-Liard/

 

Nagymamámmal beszélgetve

 

Egyik este a nagymamámnál ücsörögve a vallásról beszélgettünk. „Megtanultunk összeadni és kivonni, szorozni, osztani. Mégsem emlékszünk egyetlen műveletre sem, hogy milyen számpárokkal tanultuk meg. Mert csak a képesség számít, mint a reinkarnációnál. Az emlékeinket nem hozzuk magunkkal az előző életeinkből csak képességeinket, mint a szeretet, kedvesség, őszinteség, nyitottság vagy a hajlandóság...”

Csaplár Balázs

 

Címkék:    

Hozzászólások