Lexi Babasztár játék

Lexi & Magazine

Szellem

Kaláris- első gondolatok

Csak bámulom az esőt. A sietve sötétedő udvaron egymás után gyúlnak ki a kerti lámpák és a karácsonyi fények. Szeretem megadni a tiszteletet az ünnepeknek, próbálom őseink hagyományát, ceremóniáit követni a mai technológia segítségével.

   A felhők csak öntik,öntik az esőcseppeket fáradhatatlanul.A színes lámpák fénysávjain átzuhanva csillámló drágakő-özönre hasonlítanak.Pedig csak vízcseppek.Megannyi apró csoda:a tegnap kilélegzett pára mára átalakult,életet adó,tápláló,megtisztult vízzé és újjászületve elölről kezdi a ciklust.Semmi sem vész el,folyton körbejár és visszatér ugyanoda,ahonnan elindult.

   Nézem az apró cseppeket,ahogy a faágakon összegyűlnek.Egyenlő távolságra egymástól,mint jól nevelt katonák,mindegyik egyforma lassan gördül addig  a pontig,ahol a gravitációs erő magával ragadja és sziporkázva alázuhan,majd utat tör magának a kavicsok között a földbe.

   Mióta járhatják útjukat a kis vízmolekulák? Mit tárolhat az emlékezetük?

   Az emberemlékezetnél öregebbek, az biztos! Vajon van közöttük olyan, akivel már találkoztam régebben is? És van közöttük olyan is, aki múlt héten valahol a bolygó másik pontján volt, látott, majd szelek szárnyán odébbállt egy felhő részeként?

   De jó lenne megtalálni azokat a cseppeket, akik őrzik szeretteim arcát, hangját, pillantását!

   Vajon hol vannak most azok a cseppek, akik ott voltak, amikor Nagytatámmal falevélből készült csónakot eregettünk Marosfőről az otthoniaknak? Csókokat és vidámságot küldünk Mamának benne. Én (ötévesen) egy makkot is belecsomagoltam, a mókusok ajándékát. A falevél mára már biztosan elporladt, a makk is, de a víz nem vész el sehová.

   Csak tudnám,hol vagytok,cseppek!

   

Csak tudnám, melyik közülük egy, aki ott volt Marosfőn, vagy melyik volt a hógolyóban, amit nagyszüleimmel görgettünk óriásira!

   Szépen, óvatosan leszedegetném a faágról, a kavicsok alóla levelek tölcsérjéből és kalárisba fűzném. Mindegyik más színűedé még az illata és hangja is más lenne. Egy fél emberöltő emlékeit őrző, többsoros, tarka gyöngysor. Talán viselném néha, talán féltve őrizném a fiók mélyén. Néha a ruhám alá rejteném árgus, avatatlan tekintetek elől. Mert e kaláris minden egyes gyöngyszeme ragyogó, egyedi, megismételhetetlen és felbecsülhetetlenül értékes. Gondolatban már fűzöm is, görgetem, nézegetem egyenként a szemecskéket. Némelyik huncutul elgurul és csak a későbbiekben kerül elő, a többiek lavinájával zúdulva, vagy kihívóan  tündököl és pillanatra sem tűnik el. Ezért az időrendet nem követem a kaláris fűzése közben. Minek is? Minden akkori perc elmúlt már, fölösleges azon rágódni, hogy egész pontosan mikor. Csak az számít, hogy a kaláris minden egyes gyöngyszeme kerek, tökéletes és valódi.

   Olyan igazgyöngyök ezek, amiket mindig viselek, mégsem látod, ha nem magam mutatom be, egyenként. Rabló, tolvaj semmire sem menne vele, nekem mégis a világot jelentik. Semmiféle bankban nem vállalták a letétbe helyezését, ezért mai napig a szívemben őrzöm őket. A lehető leggyakrabban osztom meg, mégsem vész el egyetlen szem sem belőle. Mindig itt lapulnak, bárhová megyek, beragyogják az utat körülöttem. Viselem, hiszen az enyém, viselnem kell.

Nagy Tímea Noémi

Címkék:      

Hozzászólások