Lexi Babasztár játék

Lexi & Magazine

Szórakozás / Színház

A karácsonyi balett idén is mesés

E.T.A. Hoffmann A diótörő és az egérkirály című meséje alapján készült mesebalett Csajkovszkij talán legismertebb művei közé tartozik. A  Magyar Állami Operaház színpadán immár hatvan esztendeje elevenedik meg a történet, minden évben megújulva, mégis a klasszikus értékeket megtartva. A Diótörő világát kislányként évről-évre átélhettem, anyukám minden év karácsonyán felöltöztetett, majd kézen fogott minket, és „elcipelt” az Operába. Minden egyes alkalommal csodálva ültük végig a három felvonást, volt, hogy a harmadik emeleti erkély lépcsőjéről, mert máshol már nem volt hely. Olyan tizennégy lehettem, mikor a hagyományokhoz híven ismét ellátogattunk a darabra, de ezt utoljára tettük, az idő múlásával családi tradíciónk ekkor véget ért. Idén, karácsony első reggelén úgy határoztunk, újra megnézzük az előadást. Elővételi jegy hiányában ismét csak a harmadik emeleti erkély jutott, de nem bántam, hiszen már ez is „emlékszagúvá” tette a helyfoglalás perceit. Nem tudtam előre felidézni a nyitó képet, de amint a függönyök felgördültek és megpillantottam a Stahlbaum család házát, rögtön beugrott, és magával ragadott egy különleges nosztalgikus érzés, amit nehéz lenne szavakba önteni. A sor folytatódott a csodásan feldíszített, óriási karácsonyfával, az ajándékokkal: a bohóccal, a spicc és néger babával, és az ormótlan, ám mégis kedves diótörő bábuval. Marika álombeli kalandjainak sorát követve olyan élményekben lehet részünk, mint Mária hercegnő és Diótörő herceg pazar szólótáncai, az egerek jelenete, a huszonhat kecses balerina által előadott híres Hópelyhek tánca, a Csipkepalota dísztermében bemutatott spanyol, keleti, kínai, orosz táncok, a Pas de trois betéte és a lélegzetelállító Rózsák tánca.

Minden egyes dallam ismerősként csengett fülemben, jó volt ismét hallani Csajkovszkij remekeit. Örömmel tapasztaltam, hogy most is sok kisgyermekes család élvezte ezt a vizuális és hangi csodát, pont, mint akkor, évekkel ezelőtt.

Az idei huszonegy előadást másodszorra kíséri utcai fesztivál, mely harmonizálva az Andrássy út fényeivel magas szintre emeli a kulturális élményt. Az Operaház mellett található stílusos mézeskalács házikókban  jótékonysági akció keretein belül forró italokat vásárolhatnak a járókelők és operába látogatók. Az összegyűlt pénzösszegből az Ökumenikus Segélyszervezet rászoruló gyermekeket és családokat támogat. A fesztivál figyelemfelkeltő szimbóluma két, az Operaház előtt elhelyezett átlátszó hirdetőoszlopba zárt szobor: Spicc baba és Diótörő figurája köszönti az érkezőket, érdeklődőket.

 

A Diótörő mesebalett örök érték - ezt mutatják régi és legfrissebb tapasztalataim is. Az igényt, az érzéseket, a reakciókat a hosszú évek, évtizedek sem tudják megmásítani, ezt bizonyítja többek között az a kép, amikor az éppen totyogó kislány előreszalad a zenekari árokhoz és rámosolyog a karmesterre. Az a pillanat, amikor meglepetés és csodálat moraja kúszik végig a nézők soraiban a Csipkepalota káprázatos látványától, s az is, amikor minden egyes felvonást hosszú vastaps kísér.

Az idei Diótörő kínálatából már csak két előadás maradt a késlekedők számára. November végétől tizennyolc nyilvános produkciót láthattunk az Operaház színpadán, s január 6-ig még két alkalommal van lehetőség megcsodálni Csajkovszkij klasszikusát az Operaház táncművészei és balettnövendékei előadásában.

 

A december 25-i előadáson a főszerepeket Kozmér Alexandra és Oláh Zoltán táncolták.

 

                       

Hozzászólások