Lexi Babasztár játék

Lexi & Magazine

Szórakozás / Színház

Hétköznapi őrületek

Függő voltam, amikor odamentem, függő voltam, amikor kijöttem, függő vagyok most is, amikor ezeket a sorokat írom. Én egy csodának éltem meg. 14 nappal és 10 hónappal ezelőtt nem volt mit ennem, és nem volt holnapom. Ma pedig arról írok nemsokára, milyen volt az ország talán legkeresettebb színészeivel szemben ülni – úgy, hogy nincs köztünk egy üveglap –, vagy akár beszélgetni velük.

Mielőtt beléptem volna, az izgatottságom hevében felhívtam a szponzoromat, aki már vett részt ehhez hasonló eseményen, mindkét oldalról. Muszáj volt kibeszélnem a feszültséget. Később rájöttem, hogy épp ezt élveztem benne. Csodálatos helyszínen tartották a programot. Már az épülettől elállt a szavam. Ahogy felértem az emeletre, és regisztráltam, rögtön egy kupica Becherovkával kínáltak. Gondolom, ez valami újságírói szokás, nem tudom. Elég hirtelen jött a dolog, lányos zavaromban véletlenül kibukott belőlem, hogy köszönöm, nem kérek, szenvedélybeteg vagyok. Nem kívántam sokkolni ezzel senkit, reflexszerűen kimondtam, nem gondolkodtam. Szerintem nem hittek nekem. Utólag azzal magyarázták, hogy azért volt, mert a színdarab is cseh, mint az ital. De ne rohanjunk ennyire előre.

Pontosan érkeztem. Én voltam a 3., aki odaért. Aztán szépen elkezdtek szállingózni a „kollégák”. Profi cuccokkal, bőröndnyi fotófelszereléssel. Először Szabó Győző (Mokka) érkezett meg a művészek közül, aztán szépen sorjában a többiek: Bánovits Vivanne (Eva, próbaba), Fodor Annamária (Jana), Pindroch Csaba (Petr) , Mózes András (Főnök) és Szombathy Gyula (Apa), valamint a darab rendezője, Béres Attila. Szinte pontosan, a megbeszélt időben elfoglalhattuk a helyünket a várakozástól felcsigázva. Mennyiféle ember voltunk mi, újságírók és szerkesztők! Más viselet, más eszközök (valakinél toll és papír, valaki hangfelvevőt használt, egyesek csak a'la nature, emlékezetbe jegyzeteltek), más életkor, nem beszélve a társadalmi különbségekről. Azt hiszem, én voltam a legfiatalabb.

A beszélgetést Béres Attila nyitotta meg kiváló kérdéseivel. Miért a WC-n vagyunk igazán önmagunk? Kik vagyunk mi? Kik vagytok ti? Ki a velem szembenülő a villamoson, és hogyan szokott reggelizni? Saját bevallása szerint, az őt is magába foglaló 30-as, 40-es korosztályt érintő hétköznapi problémákat mutatja be, és ezekre kínál egy megoldást Petr Zelenka komédiája. Később kiderült, hogy a darabban Petrt játszó Pindroch Csaba már Szegeden találkozott saját szerepével, és nehéznek érzi új köntösbe bújtatni azt. Állítása szerint ezért is verekedtek össze a darab mostani rendezőjével. Az esemény végén végül bevallották, csak szájkarate volt. Petr legjobb, kissé flúgos pajtása Mokka, aki végigkíséri barátját a műben. Jana pedig egykori kedvese, akit a történet szerint Petr útnak indul visszaszerezni. Vesztére, ugyanis ha veszteg marad, Jana visszatalált volna hozzá. A régi jó közhely: a türelem... Fenébe a türelemmel!

A műben olyan további kérdésekre kaphatunk választ, hogy miért él nemi életet Mokka (Szabó Győző) különböző háztartási gépekkel, miért jön össze egy próbabával, és miért csinál Petr apjáról mellszobrot annak plátói szerelme? Normálisnak számít-e, mi számít normálisnak, vagy hogy Petr miért adja fel magát... postán!?

Örülök, hogy kijelenthetem, engem megvettek maguknak. Nagyszerű kaland volt hallgatni őket a munkájukról. Kedvet csináltak a színdarabhoz, és úgy döntöttem, meg fogom nézni.  Szimpatikus és közvetlen embereket ismertem meg a színészek és karaktereik személyében is, persze csak felületesen. Mokkáék december 6-tól, a Thália színházban várják a nagyérdeműt, azaz minket.

 

Csaplár Balázs

Címkék:    

Hozzászólások