Lexi & Magazine

Szórakozás / Film

Ilyen az élet? Ilyen az élet! – Mielőtt éjfélt üt az óra

Fájdalmasan életszerű, ez a két jelző az első, ami először eszembe jutott, amikor a filmet néztem. Nem csak a nem túl tökéletes és éles képek miatt, és nem csak azért, mert nincs happy end (Vagy van? Nem is tudom). A rendező már az előző alkotásokban is (Mielőtt felkel a nap, Mielőtt lemegy a nap) ezt az utat követte, és most sem tért le róla. Ez itt nem Hollywood, nincs herceg fehér lovon, nincs mindig tökéletesen kisminkelt, de buta szőke, és nincs enyelgés a naplementében.

Mielőtt éjfélt üt az óra

Mielőtt éjfélt üt az óraItt a naplementében szinte néma csönd van. A film egyik jelenetében a két főszereplő, végre kettesben, nézi épp a napot, miközben Celine csak annyit mond: „Még mindig ott van… Még mindig… Eltűnt”. Ahogy az utolsó sugarak is eltűnnek, úgy tűnnek fel a problémák, amelyeket nem sorolnék most fel, ugyanis mindenki ismeri őket; köztünk élnek, velünk vannak, sőt a film egészében Celine és Jesse a mi mondatainkat mondják, a mi gesztusainkat használják. A történet szerint egyébként egy híres író meghívására érkeznek egy csodálatos szigetre, hogy itt töltsék a nyarat. Igen, ennyi a sztori, mert a lényeg, mint ahogy eddig is, a párbeszédeken van. Amikor egyszer megnézettem valakivel az első részt, körülbelül 14 perc után felháborodva kérdezte, hogy „De mi fog még történni? Mert ez unalmas”. Nem értettem, hiszen én annyira azonosulni tudtam velük: zsigerig hatoló és ismerős érzés volt; igen, ilyen az, amikor megismerkedsz valakivel, és csak beszélgettek, nevettek, együtt vagytok. Teljesen mindegy, mit csináltok, mert érzed, hogy jó, hogy ez különleges. Lehet, hogy nem életre szól (de azért reméled, hogy igen), de akkor is .

Mielőtt éjfélt üt az óra

A Mielőtt éjfélt üt az óra nem izgalmas film, és nem lesz tőle jókedve az embernek. Nem izgalmas abban az értelemben, hogy nem törnek benne tányérokat, nincs benne autós üldözés vagy bulijelenet, meztelen nők vagy jó pasik (Kivéve Ethan Hawke-ot, persze). De mégis izgalmas, mert utána napokig gondolkodik rajta az ember, és ha teheti, újranézi. És mégis jókedvre derít, mert tudjuk, hogy szinte minden egyes képkockája igaz: a nézővel maradnak a pillantások, a jelenetek, a szavak, ugyanúgy, mint az első két résznél.

Nem tudnék dönteni, melyik a legjobb: az első egy (kellemesen) pezsdítő hidegzuhany, a második egy várva várt felhőszakadás a kánikula után, az utolsó pedig a nyár utolsó napját jelző esőcsepp. Mind csodás, mind valóságos, mindet meg kell nézni, ha valaki el tud tekinteni attól, hogy nincs története… Mert van. Csak mindenkinek más.

Mielőtt éjfélt üt az óra

 

Képek forrása: filmtrailer.hu, dreamsandvisions.squarespace.com, hardinthecity.files.wordpress.com, fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net

Címkék:        

Hozzászólások