Lexi & Magazine

Szórakozás / Film

A filmvilág nagyjai I. – Louis de Funès

Nem hiába mondják a zsidókra, hogy élelmesek, jut eszembe már szinte a kezdő képsoroknál, amikor vagy hatan emelgetik a taxit, hogy a rabbi kikerüljön a dugóból… De a való életben is számtalan példát mondhatnánk életrevalóságukra. De elkalandoztam, elnézést, vissza a filmhez, miről is szól?

Viktor Fakopáncs egy átlagos ember, aki éppen lánya esküvőjére tart. Viktor Fakopáncs, jobban belegondolva, mégsem átlagos ember, ugyanis borzasztó módon nem szívleli a különböző nemzetiségűeket: szerinte a belgák balgák, az angolokat csak úgy szimplán nem kedveli, de a németekről és a svájciakról is megvan a lesújtó véleménye. Az út során lát egy fehér férfit, akinek néger menyasszonya van – ezt szinte felfoghatatlannak tartja, de a legjobban akkor képed el, amikor kiderül a sofőrjéről, Salamonról, hogy zsidó. Még nagyobb lesz a baj, amikor balesetet szenvednek, de a sofőr – lévén, hogy már szombat van –, ahelyett, hogy segítene neki mégis eljutni a céljához, megtagadja a munkát, és imádkozni kezd. Már csak hab a tortán, amikor főhősünk meglátja a maffiát, amint éppen egy arab vezetőt akar kivégezni, ezért végül mindkettőjüknek menekülnie kell, mindegy merre… A sors (vagyis a zseniális forgatókönyv) pedig egy zsidó ünnep kellős közepébe tereli őket, Jákob és Slimane rabbi álcájában.

Az igazi Jákob rabbi, akit Fakopáncs kénytelen így eljátszani, 30 éve nem járt Párizsban, így érkezésekor tömegek ünneplik, akik mind-mind arra várnak, hogy megáldja őket, és, természetesen, köszöntőt is mondjon. Amit meg is tesz: Kedves Rosenfeldek (olvassa le az egyik bolt feliratát), kedves Rosenbergek (olvassa a másikét), kedves kóserek (na, ez nagyon nem lesz jó) – kezdi a beszédet, amelyet az utóbbi kis fiaskó ellenére is kitörő öröm és üdvrivalgás fogad. Arab társától kapott tanácsot – miszerint a zsidók kérdésre kérdéssel felelnek, hogy addig is legyen idejük gondolkodni – azonnal hasznosítja is:

– Megismersz? – kérdezi az egyik vén.

– Hát te, te megismersz?

– Nem.

– Hát akkor mit vársz? 

A kezdetben intoleráns álrabbi rendkívül gyorsan beilleszkedik szerepébe, és hiba nélkül, nevetve ropja a zsidó táncokat, sőt, az aznapi elsőáldozáson a zsinagógában is olyan jól helyt áll, hogy senkiben fel sem merül, hogy ő esetleg nem igazi rabbi. A Tóra-olvasást mondjuk ügyesen átpasszolja másnak, de hát senki sem várhatja el a csodarabbitól, hogy mindent ő csináljon, nemdebár? A film végére természetesen minden rendbe jön, sőt, még a romantikusok is örülhetnek, hiszen Viktor lányát az időközben köztársasági elnöknek kinevezett Mohamed (nem rabbi) Slimane szökteti meg, a korhoz képest kissé meglepő módon, fehér ló helyett helikopterszánon.

Az ismétlődő helyzetkomikumra és zsidó hagyományokra épülő, még ma is végtelenül szórakoztató filmet a mindig csodálatos Funès mimikája csak megkoronázza, de emellett meg kell említeni a magyar szinkront is, mert az is bőven hozzátesz az alkotás értékéhez.  A francia-olasz koprodukcióban készült mozit Golden Globe-díjra is jelölték a Legjobb Idegennyelvű film kategóriában. Az idő pedig a kritikusokat igazolta, hiszen a film nem csak megőrizte értékét, de akár ma is aktuális lehet.

Képek forrása: the100.ru/cinemacity.arte.tv/

Címkék:            

Hozzászólások