Lexi & Magazine

Szórakozás / Film

Szétszabdalt aktusok, meggyötört életek

A bírálatokat, kritikákat, véleményeket és a végeredményt megelőzően érdemes azért tisztázni, hogy miért is jár az ember moziba. Miért szeretünk egy filmet, mi miatt veszünk elő egy-egy alkotást újra és újra, vagy miért hajítjuk el őket a megnézése után képzeletbeli szemetesládánkba? Mitől lesz egy film emlékezetes vagy épp pillanatok alatt felejthető? Az előző kérdésekre a válaszokat különböző tényezők határozzák meg. Filmválasztásnál és véleményalkotásnál feltehetőleg nagy szerepet játszik az egyén aktuális hangulata és kedélyállapota is. Fontos, hogy ezek alapján éppen mire vagyunk nyitottak, milyen témákkal és műfajokkal szemben vagyunk befogadók. Ennek ellenére egy paraméterben biztosan megegyezhetünk: a felejthetetlen filmeknek kétségkívül a hatása alá kerülünk. Lars von Trier filmjeit ezért is érdemes itt megemlíteni, hiszen az általa rendezett produkciókról sok minden elmondható, de hogy érdektelenek maradjuk a látottak után, az elképzelhetetlen. A botrányhajhász és minden bizonnyal aberrált hajlamokkal rendelkező filmrendező ezúttal sem hagyott minket közömbössé válni.

Előítéleteim, várakozásaim és előző von Trier filmes tapasztalataim ellenére A nimfomániás teljes egészében emészthető, még a több brutalitással ellátott második rész is gond nélkül feldolgozható. Ez bizonyára azoknak a ravasz producereknek köszönhető, akik a rendező eredeti tervét – miszerint a filmből egy 5.5 órás verzió készül majd – keresztbehúzták. Nem elég, hogy A nimfomániás eleve 2 részletben került a mozikba, ezen felül az epizódok többsége is szét lett szabdalva. A rendező a vágások miatt kiakadt – annyira, hogy állítólag meg sem nézte a végleges változatot – a néző pedig vagy pozitívan, vagy negatívan csalódik a végeredményt illetően. Aki megszokta von Trier eddigi megbotránkoztatásának mutatóját és mértékét, sőt értékelte is ezeket, arra könnyen lehet, hogy kiábrándítóan fog hatni a legújabb alkotás. Aki viszont a cseppet populárisabb és szórakoztatóbb filmélményeket kedveli, annak megváltás lesz A nimfomániás, például a 2009-es Antikrisztus után.

A 8 fejezetre osztott 2 részes alkotás – annak ellenére, hogy sokkoló és megrázó jelenetek váltogatják egymást – egyértelműen alapvető emberi dolgokról szól, például életről és halálról, szerelemről és szenvedélyről, csalódásról vagy hazugságról, valamint etikai kérdéseket is bőven boncolgat. Csak épp a megszokottól teljesen eltérően tálalva: nyersen és durván. A fejezetek drámaisága lesújtó és megrendítő, ezt fűszerezte von Trier sajátos fekete humorával. A tömérdek szexjelenet, a bizarr komikum és az erőteljes kontrasztok eredménye egy tudatosan szerkesztett botrányfilm lett, a szó jó értelmében.

Akinek az első rész sok volt, úgyis kihagyja a másodikat. Aki viszont úgy tartja, a legizgalmasabb résznél jött a képszakadás, és nem riasztották el kellőképp a stáblista mellett összevágott folytatás előzetes képkockái, az már vagy látta is a befejezést, vagy legalább felvette a megnézendők listájára. Nem kertelek: a második felvonás súlyosabb, fájdalmasabb és még meghökkentőbb, de ha túléljük, még csattanó is lesz a végén – és a meglepetés sem marad el: Jimi Hendrix-feldolgozás ilyen találó még sosem volt.

U.i.: A vágatlan verziókat is nagyon várjuk.

 

A képek forrása: www.filmaffinity.com, www.reelfanatics.com, play4movie.com

Címkék:              

Hozzászólások