Lexi & Magazine

Szórakozás / Film

Filmajánló – Fekete hattyú

A Darren Aronofsky által rendezett film a balett varázslatos világán keresztül mutatja be az emberi személyiség belső és külső harcát. A történet egy balerina lányról (Nina) szól, aki próbál megfelelni a világ és az édesanyja által felállított követelményeknek. A tökéletességet hajszolja, addig küzd, amíg meg nem kapja hőn áhított főszerepét; eltáncolhatja a hattyúkirálynőt. A társulat vezetője azonban aggódik, hiszen ez a szerep egy bizonyos kettősséget hordoz magában. Ahhoz viszont, hogy Nina ezt képes legyen teljes mértékben visszaadni a közönségnek, elő kell hoznia egy olyan énjét, amiről az évek során azt hitte, talán örökre el is veszett.

Az egész film alapját Csajkovszkij A hattyúk tava című balettműve adja. A rendező nagy figyelmet fordított arra, hogy a karakterek sorsának alakulása végig párhuzamban maradjon az alapmű történetével. Főszereplőnk, Nina végig magában hordozza a fehér hattyú jellegzetességeit: törékeny, naiv és tiszta. Azonban épp a szerep hatására előtör a sötét énje, a fekete hattyú is. A kettősség okozta feszültség pedig végzetes következménnyekkel jár majd.

Elég sokat vártam a film megtekintésével, ugyanis kapott hideget és meleget egyaránt a kritikákat illetően. Mégis most, hogy túl vagyok rajta, én is azoknak a táborát erősíteném, akik azt mondják, hogy zseniális alkotás lett. Több olyan problémát is felvet a történet, melyek a való világban is aktuálisak.

A fekete és fehér hattyú metaforái tökéletesen bemutatják az emberi személyiség mindennapi vívódásait. Hiszen mindannyiunkkal előfordult már, hogy megingott a hitünk saját magunkban. Felmerültek már ezek a kérdések: biztosan eleget teljesítek a munkahelyemen, a karrieremben? Nem tudnék még inkább tökéletes lenni?Helyt tudok állni a családom és a barátaim körében is? Ez a belső harc ugyan egy picit szélsőségesen, de megmutatkozik Nina karakterében. Bár tény az is, hogy főszereplőnknél ez a jelenség nem egészséges szinten lép fel, hanem már pszichés zavarok is kísérik.

A másik fontos téma, amit felhoz, az a szülő-gyerek kapcsolat. Rengeteg esetben hallottunk már arról, hogy a szülő meghiúsult karriertervét gyermekében próbálja újra megvalósítani, sok esetben anélkül, hogy megkérdezné őt, egyáltalán akarja-e. A nagy hajszolásban elveszik az igazi gyerekkor, a mindennapokat már a tánc, az ének vagy a szereplés teszi ki. A megmaradt hiányosságok pedig egy egész életen át kísérik, pontosabban kísértik az adott személyt. A reflektorfények világában történt már hasonló; legjobb példa erre Michael Jackson, a pop királya. Édesapja már egész kicsi gyermekként belekergette a showbiznisz világába, melynek az lett a következménye, hogy egészséges gyermekkor hiányában, a felnőtt élete és kapcsolatai mentek rá a problémára.

A harmadik és egyben (szerintem) legösszetettebb dolog a művészi lélek feltárása. Nina annyira tökéletesen akarta hozni a hattyú szerepét, hogy saját személyisége teljesen elveszett a karakter megformálása közben, szinte már eggyé is vált azzal.

Korunk művészei is sokszor esnek abba a hibába – bár nézőpont kérdése, hiszen alkotás szempontjából nem hiba, hanem csúcspont –, hogy a tökéletesség hajszolása miatt bármilyen áron beleolvadnak karakterükbe, megkockáztatva ezzel azt, hogy akár saját identitásukat is elveszíthetik. Gondoljunk csak arra, hány színész festette már be a haját, fogyott le vagy hízott éppen meg egy szerep kedvéért. Egyébként, a filmben játszó Natalie Portman és Mila Kunis is hónapokon keresztül készültek, hogy hitelesen megformálhassák a táncosokat. A színészet ugyebár ezzel jár, természetesen egészséges kereteken belül. Nina mintája épp azt a művészi vonalat mutatja be, ahol a szerep már túlnő az őt megformáló színészen, táncoson és elhatalmasodik rajta, akár pszichés gondokat is okozva. Itt is felhozható egy elég sajnálatos példa, ugyanis Heath Ledger utolsó szerepe, a Batman Jokere, annyira megviselte a színészt, hogy nem sokkal halála előtt álmatlanságban szenvedett a karakter megformálása okozta stressz miatt.

Összességében azt mondanám tehát, hogy nagyon is érdemes megnézni ezt a filmet, mert egy igazi, tanulságos műremek. Aki megérti a benne elrejtett apró üzeneteket, annak teljes katarzist fog okozni. Azt az „ülök és bámulok magam elé, hogy most mit is láttam”-félét.

 

Nagy Alexandra

Címkék:      

Hozzászólások