Lexi & Magazine

Szórakozás / Zene

Kapolcsi párbeszéd – II. rész

A Művészetek Völgye minden fesztiválozónak maradandó élmény, de ne feledkezzünk meg azokról sem, akik nem csak ezt a 10 napot töltik el a festői kis falu határain belül. Interjúnkban Teri nénivel beszélgettünk, aki évek óta vendéglátója és elszállásolója a rendezvény ideje alatt ideérkezőknek.

Lexi: Mennyiben változtatja meg a fesztivál a kapolcsi lakosok, családok életét? Miben mások az itt élők napjai a Művészetek Völgye ideje alatt?

Teri néni: Mások nevében nem egyszerű nyilatkozni, de azt elmondhatom, hogy mindenkire hatással van. A mi hétköznapjaink is átalakulnak ez időre, régebben könnyebben átvészeltük ezt az időszakot, talán rugalmasabbak voltunk, ekkor szobákat is kiadtunk a fesztiválozóknak, ma már azért idősebbek vagyunk, most már csak a kertben vehetők igénybe a sátorhelyek. Az a baj, hogy ketten vagyunk a férjemmel, a gyerekek már nem tudnak jönni, hogy segítsenek, így nehezebb, a rendezvény vége felé már fáradtak vagyunk.

Lexi: A Művészetek Völgye évről évre fejlődik, bővíti helyszíneit, programjait, kínálatát. Hogyan fogadta ezeket a változásokat?

Teri néni: Amikor mi Kapolcsra költöztünk, még mondhatni „gyerekcipőben” járt a rendezvény, akkor még csak a főutcán és a malomnál volt sokadalom, a kis utcákba nemigen hozták be a programokat, vásárokat. Ahogy nőtt a látogatók száma, a forgalmat kezdte megbénítani az esemény, ekkor jöttek számításba Kapolcs kisebb utcái is. Ezeket a változásokat szeretettel fogadtuk, így a programok, a színpadok hozzánk is közelebb jöttek, nagyon jó előadások lettek szinte a szomszédban. Nagyon későre nyúló műsorok nem voltak, és most sem jellemzők, így ez nem zavarja a családok életét.

Lexi: Vannak-e visszatérő vendégeik a kertben? Mit tapasztalnak, ha valaki itt sátrazik az egyik évben, valószínű, hogy a következő évben is visszajön a fesztiválra?

Teri néni: Természetesen vannak visszatérő vendégek. Nagyon jó érzés, amikor viszontlátjuk egy-egy lakónkat, eljönnek újra következő évben, és már a kapuból integetnek, megismerjük egymást. Ebben segítségünkre van egy házilag készített „vendégkönyv” is, melybe a kertben megfordult sátrazóink emlékeit, kedves szavait és észrevételeit gyűjtjük össze. Vannak családok, akik eleinte még csak egy csemetével jöttek hozzánk, idén már 3 gyerkőccel érkeztek.

Lexi: Mennyi felelősséggel jár ez a tevékenység, a sátoroztatás?

Teri néni: Nagy felelősség, de szeretjük ezt csinálni. Régen még a mostani „Kék abrosz” kezdeményezéshez hasonlóan én is sütöttem-főztem itthon a vendégeink számára. Volt palacsinta, tükörtojás, kávé, ilyen apróbb dolgok. Mostanában erre már nincs időnk, a nap 24 órájában oda kell figyelnünk a vendégekre, a biztonságukra, igényeikre. Rendben tartjuk a portánkat, tisztán tartjuk a kertet, a mellékhelyiségeket. Sajnos ahogy több az ember, több az idegen is, volt már rá példa, hogy betolakodók szerettek volna besétálni a kertbe, így folyamatosan itt kell lennünk, figyelni a biztonságra. Sajnos számunkra ezen feladatok mellett már nem férnek bele a rendezvény programjai, így már nem tudjuk őket figyelemmel követni.

Lexi: Milyen tervekkel néznek elébe a jövő évi Művészetek Völgyének? Vannak-e új ötleteik, számításaik?

Teri néni: Jövőre is mindenkit szeretettel várunk, a kert elég nagy ahhoz, hogy visszatérő és új vendégeink is jól érezzék magukat benne ebben a 10 napban vagy egy részében. Szimpatizálok az előbb már szóba került „Kapolcsi Kék Abrosz” kezdeményezéssel, ezek tulajdonképpen a falu lakóinak vendéglátóhelyei, igazi helyi ízekkel várják az éhes szájakat. Mint említettem, sok a dolgunk a rendezvény ideje alatt, de sokan bíztatnak, hogy csatlakozzunk mi is ehhez a fajta étkeztetési formához a fesztivál idején. Ez még érlelődik, mindenesetre, ha tehetem, jövőre kék abrosszal is várjuk látogatóinkat. 

A fesztiválról képek a következő galériában találhatók:

Kapcsolódó galéria :

Címkék:        

Hozzászólások