Lexi Babasztár játék

Lexi & Magazine

Szórakozás / Zene

„Ha rádiót hallgatok, előjön belőlem az énektanár” – Interjú Hegyesi Hudik Margit énekművésszel

Lexi: A legutóbbi beszélgetésünkkor konkrét előadásairól nem esett szó. Akad esetleg olyan fellépése, melyet az elmúlt félévből meghatározónak tart a karrierje szempontjából?

Hegyesi Hudik Margit: Ha nem is konkrétan a karrier szempontjából nézve, de ami nehéz vagy különleges volt, az 4 est. Az első májusban volt az egri Eszterházy Károly Főiskola Növénytani Tanszéke által szervezett egyhetes program keretében. Ez a Botanika hete volt. A dékán asszonnyal kitaláltunk egy újítást, mégpedig egy sorozatot egy-egy témakör köré építve. Ez jelen esetben a növények voltak, a koncepció pedig az volt, hogy miképpen jelennek meg a virágok a zenében. Mindez egy szakmai előadással volt párosítva, úgy, hogy elhangzott egy bizonyos növény szöveges bemutatása – egy növénytanos kolléga által –, ki is vetítették a növény képét, és ezzel egy időben elhangzott az adott növényről szóló dal. Igazán különleges volt, nagyon élveztem. Kutatnom is kellett; nekünk, akik a főiskolán tanítunk, egyébként is kell kutatnunk. Szóval ez így passzolt. Ennek az estének még lesz folytatása is. Ezt kiemelkedőnek tartom. Volt még egy előadásom a sárospataki várban is, ez az államalapítás ünnepén, augusztus 20-án zajlott. A harmadik egy jótékonysági est volt az egri Bazilikában, mely során véradásra próbáltuk ösztönözni az embereket, felhívva a figyelmet annak életmentő fontosságára. Ennek nagyon örültem, hiszen például a fiatalok nem érzik annak a súlyát, hogy vért kell adni, pedig ez létfontosságú, az idősek pedig már betegek… Sajnos én sem tudok adni, mert nem vagyok rá alkalmas, de az előadásommal támogattam a rendezvényt. A negyedik rendezvény, melyet megemlítenék, augusztus 4-én volt; szintén Egerben, a Vitkovics-házban, mely önálló operettest volt Álom, álom, édes álom címmel.

Lexi: Igen, erre szerettem is volna kitérni. Mi volt az előadás apropója, illetve különlegessége?

H. H. M.: Ez is egy sorozat része volt, havonta-kéthavonta szervezte az egri Bartakovics Béla Közösségi Ház, a címe Nyáresti muzsika volt. Az egyiken például játszott Gryllus Dániel is, és ebben a sorozatban volt az én önálló operettestem. Gonda László zongorán, Báder Ernő pedig hegedűn kísért.

Lexi: Hol hallhatjuk legközelebb? Milyen műveket ad elő?

H. H. M.: Legközelebb Egerben, a kutatók éjszakáján – mely az ország főiskoláinak és egyetemeinek ugyanazon a napon zajló rendezvénye – leszek hallható. Ennek a koncertnek is a Növények a zenében lesz a címe.

Lexi: Mi a tapasztalata, a huszonéveseket mennyire mozgatja meg a komolyzene?

H. H. M.: Nem igazán, csak azokat, akik foglalkoznak vele. De az ének-zene szakosok körében sem feltétlenül népszerű ez a stílus; csak azokra a hangversenyekre mennek el, melyeket kötelezővé teszünk. Aki viszont nem foglalkozik vele, attól nem lehet számon kérni – ez természetes. Jellemző egyébként más hangszeres zenék tekintetében is, hogy a fiatalok nem figyelnek oda rájuk. Hajlamosak elengedni ezt a fajta igényt, meg egyáltalán a minőségi zenét, mindent, ami komoly és érték. Az ének szakosokra visszatérve, szoktunk szervezni tanár-diák esteket is, amikor a diákok is szerepelhetnek – na, azokat szeretik (mosolyog).

Lexi: Ha kicsit – úgymond – más műfajok vizeire eveznénk: akad olyan stílus, mely közel áll Önhöz? Szokott könnyűzenét hallgatni?

H. H. M.: Nos, én azon komolyzenészek közé tartozom, akik szeretik a könnyűzenének bizonyos műfajait: a klasszikus könnyűzenét, hogy így mondjam (mosolyog). A dzsesszt szeretem, amely már szinte hozzánőtt a klasszikus zenéhez. Illetve, ami divat mostanság, a musical – az is közel áll hozzám. De nagyon nehéz énekelni, keveseknek is megy jól. Szeretek színésznőktől is musicalt hallgatni, sőt! Operaénekesektől viszont nem, mert ők eláriázzák (mosolyog). A média által felkapott énekesektől viszont néha kikészülök (nevet), mert nem a hangi adottságaik és a technikai tudásuk miatt kerülnek rivaldafénybe a hozzájuk hasonló sztárocskák – tisztelet a kivételnek.

Lexi: Milyen konkrét műfajokat, előadókat szeret?

H. H. M.: Általában nálam a zenehallgatásnak 3 apropója van: az egyik, ha egy tanítványomnak keresek valamilyen zenét, a másik, ha magam miatt kutatok, illetve a harmadik kedvtelésből történik. Házimunka mellett nálam könnyűzene szól. Komolyzenét nem tudok hallgatni csak úgy. Például előfordult, hogy portörlés közben Mozart szólt, és késztetést éreztem rá, hogy elővegyem a kottát (mosolyog), akkor viszont nem halad a takarítás. A könnyűzenében szeretem a musicalt, a keményebb zenekarokat is, akár rockot is – kedvelem a Queent, a U2-t, az Eddát, Charlie-t és az LGT-t is. A legnagyobb kedvenceim a komolyzenészek közül pedig Ránki Dezső, Kocsis Zoltán, Tokody Ilona, Polgár László, Melis György. Külföldiek közül Joan Sutherlandet és Leontyne Price-t, Bocellit, Domingót, Carrerast és Pavarottit szeretem. Ja, és ki ne felejtsem Maria Callast – ő a példaképem. Nagyon sokat tudnék még mondani: Ella Fitzgerald is zseniálisan énekel, sőt, jut eszembe, Ray Charles is! A rádiót pedig nem kapcsolom ki, ha felkapott, fiatal énekesekről van szó; olyankor előjön belőlem az énektanár.

Lexi: CD-n hallgat zenét, vagy inkább bakeliten?

H. H. M.: Fiatalkoromban gyűjtöttem a bakeliteket. Rengeteg van otthon. De már körülbelül 10 éve leszoktam a hallgatásukról: manapság CD-t hallgatok, és persze YouTube-ot.

Lexi: Mi a véleménye a tehetségkutató műsorokról és az azok által híressé vált énekesek munkásságáról?

H. H. M.: Nem szeretem ezeket a műsorokat, de szoktam őket nézni, hiszen szerepelnek bennük tehetséges énekesek is, valamint már csak azért is megnézem, meghallgatom ezeket, mert mindig elgondolkodom egy-egy énekes kapcsán, hogy mit tanácsolnék neki, mit csinálnék a helyében másképp (mosolyog). Vásáry Andrét kiemelném – nemrégiben személyesen is megismertem. Nagyon különleges, ritka hangfaj. Azért egyedi, mert szoprán, amely ugyebár egy női hangfaj, férfiaknál kivételes. Szakmailag André nagyon tehetséges. Sokan azt mondták, hogy „hogy lehet egy férfinak ilyen hangja?! Pfuj!”, de én mint énektanár azt mondom, hogy nagyon jó, pont azért, mert ritka. Ha valaki nem tudná, mi ez az egész, elmagyarázom, hogy hogyan működik anatómiailag; hogy marad egy férfi női hangú? Mutálás közben vastagodnia kellene a hangszálaknak, de ha megmarad a hang szopránnak, akkor nem vastagszik meg, és nem porcosodik be a gégefő. André így járt. Nekem is van egy ilyen férfi tanítványom – neki sem mélyült el a hangja. Visszatérve Andréra, nyomon követtem a munkásságát, és azt mondom, ő egy tehetséges fiatal. De azt nem tudom, mennyiben született tehetség és mennyiben tanulta a szakmát, mennyit járt már énektanárhoz. Lenne számára még egy-két javaslatom, de egyébként őt nagyon jónak tartom. Emberileg kíváncsi lennék rá, leülnék vele beszélgetni. Amikor személyesen találkoztunk, nem volt erre lehetőségem. Gáspár Lacit, Tóth Verát és Tóth Gabit is jónak tartom. Ők mind tehetséges énekesek, egyéniségek. Pély Barna is élmény! Nemrégiben hallottam élőben, és kellemes csalódás volt, tévében nekem másképp jött le. Nagyon tehetséges, jól megdolgozott az egy óra alatt. Miközben előadott, sokat improvizált, nagyon jól énekelt. A hozzá hasonló fiatal előadókat nagyra értékelem.

Magát a tehetségkutató gépezetet viszont nem tartom jónak. 2 bajom van vele: a zsűri elmondja a véleményét, de a közönség szavaz telefonon. Ez így nem a szakmáról szól, hiszen a nézők küldik az SMS-t – és még az is lehet, hogy így is bunda. A másik problémám az, hogy akik kikerülnek ezekből a műsorokból, futtatják őket egy darabig, kihasználják, aztán eldobják őket. De lehet, hogy tényleg tehetségesek, és a média nélkül is meg tudnának maradni a pályán. Az ember viszont gyarló: szereti a pénzt és a sikert. A mai világban, a fiatalok körében szinte csak ez számít. Szomorú.

Lexi: Nyomon követi a popzene aktuális „termékeit”? Hallgat rádiót, néz zenei csatornákat? Amennyiben igen, mik a meglátásai?

H. H. M.: Szándékosan nem szoktam, inkább úgy mondanám, óhatatlanul is hallom a rádiót. Kocsiban néha bekapcsolom, mert nem tudok mást hallgatni. Azokat az előadókat nem tudom amúgy megkülönböztetni (mosolyog), egyformának tűnnek. Próbálom figyelni mindig, hogy miről szól az adott dal, hogyan énekel az előadó. Én nem nagyon ismerem őket, de Máté (a kisfia – a szerk.) bezzeg keni-vágja! Amikor már megőrülök ezektől a zenéktől, mert annyira ugyanolyannak tartom, akkor legalább azzal elszórakoztatom magam, hogy elemzem őket (mosolyog). Ilyenkor ismét előtör belőlem az énektanár.

Címkék:        


Kapcsolódó cikkek:

Hozzászólások