Lexi & Magazine

Világ / Társadalom

„Szemétország”

„Talán a legfontosabb munkáim a „cukros gyerekek” voltak a karrierem során. Szerintem ez volt az első alkalom, amikor olyan anyagokat szólaltattam meg, amelyek önmagukban hordozzák  fontosságukat. Ezek a gyerekek St. Kitts-ből egy Karib-tengeri szigetállamból származnak, ültetvényesek fiai és lányai. Úgy képzeltem, hogy ezekből a gyönyörű gyerekekből boldog felnőttek lesznek majd, mert ez itt maga a paradicsom. De a szüleik nagyon szomorú, kimerült, fáradt emberek, akik 16 órás váltásban dolgoznak a cukorültetvényeken. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi az, ami eltűnik, amikor a boldog gyerekek szomorú felnőttekké válnak. A cukor az. Az édesség tűnik el ezekből a gyerekekből. Amikor visszatértem New York-ba cukorral kezdtem megrajzolni az arcukat, és rájöttem, hogy hangulatot tudok teremteni vele.”

Vik nem csak képeket akart készíteni, hanem egyben dokumentumfilmet is forgatott, mely bemutatja Brazília legnagyobb szeméttelepén élők és dolgozók mindennapjait. A film teljes elkészítése több mint két évbe telt. Ez is azt bizonyítja, hogy célja volt az ott élők lehető legteljesebb bemutatása. Ezen a szeméttelepen körülbelül 3000 gyűjtögető dolgozik naponta, akiknek  fő feladata a különböző hulladékok szelektálása. Ezek az emberek számunkra elképzelhetetlen és leírhatatlan koszban, mocsokban dolgoznak nap mint nap, sőt itt is főznek a szemétben talált élelmiszerekből, és közel a szeméttelephez élnek kis tákolmányokban, szintén borzasztó körülmények között.

 

Vik ezekből az emberekből választja ki azt a párat, akiknek a portréját elkészíti.

 Igyekszik ezeknek az embereknek az életét egyenként bemutatni. Van, aki egy egész könyvtárat hoz létre a kidobott könyvekből, és ezekből a könyvekből szerzi műveltségét. Muniz úgy fogalmaz, ők nem is egyszerű gyűjtögetők, hanem szelektív újrahasznosító termékgyűjtők. Az itt élők, mind más és más okból kerültek ide: van, aki azt mondta, gyermekes anya és nem prostitúcióból akar élni, hanem becsületes munkával akar pénzt keresni. Ezek az emberek büszkék arra, hogy van munkájuk, amivel pénzt keresnek, amiből eltarthatják magukat és családjukat. És nem sajnáltatják magukat, nem keseregnek, hanem keményen dolgoznak mindennap irdatlan körülmények között.

A dokumentumfilm bemutatja, hogyan készítette el a művész a portrékat hulladékokból, és láthatjuk, hogy ezek elkészítésében a portrék alanyai is részt vettek.  Az elkészült képeket a művész értékesítette, és igen komoly összegekért vásárolták meg tőle. A befolyt pénz nagy részét a portrékon szereplő embereknek jutatta vissza - megadva ezzel a lehetőséget számukra, hogy olyan álmaikat valósíthassák meg, melyre egyébként sosem lett volna lehetőségük: egy kicsit jobb, szebb életet élhessenek, jobb körülmények között.

„Meg akarom változtatni egy bizonyos csoport életét, azokkal az anyagokkal, melyekkel mindennap élnek.”

 A képek forrása:

http://boxofficebuz.com

http://www.guardian.co.uk

http://mistersaisho.com

 

Címkék:      

Hozzászólások