Lexi & Magazine

Világ / Társadalom

„Az vagy, amit megeszel…” – mi van akkor, ha nincs mit?

Kezdjük egy kis statisztikával. Jelenleg a Földön körülbelül 7 milliárd ember él. Ebből a kövér emberek száma 527 millió, a túlsúlyosaké pedig 1,5 milliárd. Kb. 897 millióan alultápláltak, és naponta megközelítőleg 12 ezer ember hal éhen a Földön.

Az unalmas számadatok azonban nem semmitmondóak, hiszen rávilágítanak arra, hogy még a XXI. században is globális probléma az alultápláltság, ugyanúgy, mint a túlfogyasztás.

A különbségek kiéleződése az ipari forradalom idején kezdődött, ami nagy változást hozott a világban. A fejlett, termelő országok tovább gazdagodtak, míg a gazdasági fejlődésből kimaradt területek tovább szegényedtek. Még ma is vannak olyan helyek, ahol nem terem a föld, mert nincs pénz talajjavító szerre. Aki nem hal éhen, azt a malária, a TBC vagy az AIDS viszi el. Van, ahol az emberek gyökereken élnek…

Éhezés1

Sajnos az éhezés nem csak korunk problémája, a múltban is sokszor előfordult. Nézzünk néhány példát az emberiség történelmének legnagyobb éhezéseire!

  • 917-918: India (Kasmír). A Jhelum (ejtsd: dzselum) folyó vizét beborították a holttestek. „A szárazföldet minden irányban töméntelen mennyiségű csont borította el, míg végül az ország egyetlen hatalmas temetővé vált, borzalommal eltöltve a lelkeket.”
  • 1235: Londonban 20 ezer halott, az emberek füvet és fakérget ettek.
  • 1790-92: India – Dodzsi Bara, azaz „koponyaéhínség”. Annyi halott volt, hogy nem tudták eltemetni őket. Kannibalizmus.
  • 1968-74: Száhel-övezet. Az aszály miatt 500 ezer ember halt meg. Bár 30 ország küldött élelmiszercsomagokat, a korrupció és a szervezetlenség miatt a segély nagy része nem jutott el a rászorultakhoz.

Ez csak néhány iszonyú példa, mely számunkra hihetetlenül hangzik. Képtelenek vagyunk elképzelni, milyen lehet az éhezés, hiszen minden nap van mit ennünk. Az éhezés több, mint böjt. Hogy legyen valami fogalmunk arról, mit jelenthet az éhezés, megpróbálom szemléltetni:

Vízért sem tudsz kimenni, és estére kiiszod a viráglocsolásra félretett állott vizet, a gyerekek pedig beleisznak a kézmosó vízbe. Majd ennek megfelelően „koncentrációs tábor szintű” táplálkozás folyik egyik napról a másikra. Amikor az ember az agyát, bőrét, izmait építi le, állandó bélfertőzéssel, puffadással és férgekkel küszködve. Amikor a gyerekek nem nőnek és fejlődnek, csak egyre fogynak, és a földről kapirgálnak ehetőnek tűnő dolgokat. Borzalmasan hangzik, de sajnos még ma is van olyan hely a Földön, ahol ez a valóság…

szegény

Sajnos az ilyen helyeken még tiszta vízre sem jut elegendő pénz, aminek következtében nagy a fertőzésveszély és a szomjhalál. A Földön élő lakosságnak kb. 13%-a nem jut elegendő mennyiségű táplálékhoz. A világ erkölcsi felelősségére talán még ennél is jobban utal az a tény, hogy naponta (!) 37 ezer kisgyermek hal éhen, kb. 270 millióan nem részesülnek megfelelő egészségügyi ellátásban, 140 millióan még egy napot sem jártak iskolába, 90 millióan rendszeresen éheznek, és a UNICEF adatai szerint legalább 700 millió kisgyermekre az előbb felsorolt tényezők közül kettő vagy több is igaz.

Most pedig jöjjön a másik oldal! Ahol a túlfogyasztás miatt már népbetegségnek számít az elhízás, és ahol a fogyasztószereknek és a súlycsökkentő programoknak van az egyik legnagyobb piaca. Fogyasztásunk identitásunk részét képezi, az általunk birtokolt tárgyak jelzik társadalmi státuszunkat. A ruhánk, a parfümünk, az autónk és minden egyéb mutatja a külvilágnak, kik is vagyunk mi. Önmagában nem a fogyasztással, hanem annak mértékével vannak problémák. Érdekességként jegyzem meg, hogy fagylaltra csak Európában tízszer annyit költünk, mint amennyi elég lenne minden kisgyerek általános járványok elleni beoltására. Évi 7 milliárd dollár 2,6 milliárd ember tiszta vízhez jutását oldaná meg. Ez kevesebb, mint amennyit Európában parfümre vagy Amerikában plasztikai beavatkozásokra költenek az emberek.

jóllakott

Bár ezek csupán adatok, mégis elgondolkodtatóak. Míg a világ egyik felén valaki azon aggódik, hogy honnan kellene még zsírt leszívatni, máshol egy kisgyerek hal éhen. Ha azt hiszi a kedves olvasó, hogy ezen egymaga képtelen változtatni, nagyon téved. A „sok kicsi sokra megy” elve itt is érvényes. Elég, ha mindenki egy kicsivel jobban odafigyel a fogyasztásra, a környezetre és persze másokra. Mielőtt megvennénk valamit, gondoljuk át, valóban szükségünk van-e az adott termékre! Figyeljünk oda az ökológiai lábnyomunkra, és ahol tudunk, segítsünk másokon! Erre akarja felhívni a figyelmet az ENSZ is 1979 óta minden október 16-án.

Forrás: unicef, ENSZ

Képek forrása: filipspagnolisilencednomorelivescience 

 

Címkék:        

Hozzászólások