Lexi & Magazine

Világ / Társadalom

Hol maradnak a nők a porondról, avagy idén sem lesz női emancipáció a Parlamentben?

A 4 éven át tartó „emeljük a nők részvételi arányát a törvényhozásban” melletti kardoskodás ellenére – amelyben főleg az MSZP jeleskedett (20%-os női részvételt ígértek) – a listákon az első 50 helyen csak elvétve botlunk a „gyengébbik nem” képviselőibe. Az egyéni választókerületekben pedig például a Fidesz szinte csak olyan kerületekben állított női jelölteket, ahol gyakorlatilag eleve esélytelenül indulnak a riválisukkal szemben. 

Számoljunk a nőkkel!

A nyilvánosságra hozott listák alapján a Fidesz-KDNP 14 nőt indított egyéniben és országos listáján, az MSZP-Eegyütt-PM-DK 45 nőt, a Jobbik pedig 9 politikusnőnek adta meg a lehetőséget, hogy megmérettesse magát az április 6-ai választáson.

Azt dönste el mindenki maga, mennyire bántja az igazságérzetét az a nem éppen demokratikus állapot, hogy amíg Magyarország lakosságának 52,4%-át a nők alkotják, addig a Paralmentben ülő képviselőknek csupán 9%-a dicsekedhet azzal, hogy szoknyában koptatja az Országház 110 éves lépcsőit nap mint nap. A jelenleg 386 fős Országygűlés munkájában 35, a választások utáni megcsappant létszámú törvényhozásban (196), pedig talán 18-20 nő vehet majd részt. Ezzel a számmal Magyarország világviszonylatban is legrosszabbul teljesítő országok között foglal helyet. (A nemzeti parlamenteknek átlagosan 20.4%-a nő.) 

Az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának egyik 2005-ös riportjából, amely a nők és férfiak törvényhozásban való egyenlő/egyenlőtlen részvételéről és a nők erőteljesebb politikai szerepvállalásának előmozdításáról értekezik, kiderül, hogy azokban az országokban, ahol nagyobb létszámban képviseltetik magukat a nők, bizonyítottan alacsonyabb a korrupció, a közvélemény szemében nagyobb a pártok hitelessége, valamint dinamikusabb fejlődés figyelhető meg az oktatásügy és az egeszségügy területén is. 

Hatékony megoldás: a női kvóta? 

Több országban, eltérő formában létezik a kötelező választási kvóta intézménye, amely az adott országban alkotmányi szinten (pl. Burkina Faso, Uganda), törvényi szinten (pl. Belgium, Latin-Amerika) vagy a pártok önkéntes vállalása nyomán határozza meg, hány parlamenti széket kell fenntartani a nők számára. A leghatékonyabb formája a dupla kvóta, amely nemcsak maximálja a férfi képviselőjelöltek számát a pártok listáján, hanem azt is megakadályozza, hogy a női jelölteket a lista végére száműzzék, a biztos kiesésükre játszva. (Ezt a taktikát követik a magyar pártok.)

Még nőket a Parlamentbe? 

Persze mindenekelőtt azt kellene górcső alá venni, hogy valóban szeretnénk-e több női képviselőt látni a Parlamentben? Egyáltalán szükségünk van-e több női képviselőre? Ha úgy érezzük, hogy jogainkat hatékonyabban tudnák képviselni nőtársaink, vajon akadnak-e önként jelentkezők erre a szerepre? De ha még találnánk is szenvedélyes, politika iránt elkötelezett nőket, minden feltétel adott-e ahhoz, hogy a család, a gyerekek és az Országgyűlés között lavírozni tudjanak? Végül pedig vajon személyük kiérdemelné-e a szimpátiánkat? 

Magyarországon a női kvóta körül több évtizedes vita dúl. A közelmúltban (2012-ben) majdnem sikerült előrelépést elérni az ügyben, ugyanis Ertsey Katalin, az LMP egyik parlamenti képviselője és a jobbikos Gaudi Nagy Tamás az akkori választási törvénytervezethez előterjesztett egy javaslatot, amellyel a nők parlamenti létszámát kívánták volna feltornászni. A kezdeményezést eredetileg több fideszes politikus, az MSZP és a Jobbik is támogatott volna, azonban végül mindannyian kihátráltak belőle.

Ha a pártok mostani választási programját átpörgetjük, szintén az LMP az egyetlen politikai csoport, amely külön fejezetben foglalkozik a nők esélyegyenlőségének előmozdításával, pedig ideje lenne a politika maszkulin világába becsempészni a nők gyakorlatisabb, tisztább gondolkodás módját. Elgondolkodtató, hogy olyan társadalmi kérdésekben, mint az abortusz és abortusztabletta legalizálása, a családon belüli erőszak elleni fellépés, a család védelme, a nők és férfiak egyenlő bérezésének és azonos munkafeltételeinek megteremtése, születhetnek-e az érintettek, vagyis a nők nélkül hatékony megoldások? 

Talán követnünk kellene a római parlamentben tevékenykedő női képviselők kissé erőszakos példáját, akik a múlt hónapban a Ház szabályaira fittyet hányva, csoportosan fehér ruhát öltöttek, és megzavarták az új választási törvény szavazását. Mindezt azért, hogy kivívják követeléseiknek – a pártlistákon szereplő jelöltek fele a jövőben nő legyen, illetve azt a tisztséget, melyet korábban férfi töltött be, legközelebb csak nő pályázhasson meg – a törvénybe foglalását.

5 tény, amit a nők parlamenti választójogáról tudni érdemes: 

1. 1895-ben Wlassich Gyula kezdeményezésére a nők számára megnyílt a továbbtanulás lehetősége az orvosi, bölcsészeti és gyógyszerészi pályán.

2. A Károlyi-kormány által megalkotott 1918. évi I. néptörvény a nőknek választójogot kívánt adni, de a proletárdiktatúra létrejötte megakadályozta a bevezetését.

3. A Tanácsköztársaság 1919-ben új választójogot alkotott, amelyet kiterjesztett a nőkre is. (De többletkövetelményeket írt elő számukra: írni-olvasni tudást, férfiakhoz képest magasabb korhatárt.)

4. Az 1920-as nemzetgyűlési választáson került Parlementbe az első magyar képviselőnő: Slachta Margit.

5. 1945. évi VIII. törvénycikkben valósult meg az általános, egyenlő és titkos választójog, amely a korhatárt férfiaknál és nőknél egyaránt 20 évben határozta meg, eltörölte a kötelező jelleget, a korábbi cenzusokat és az egy helyben lakás kitételét.

 

 

Címkék:        

Hozzászólások