Lexi & Magazine

Te&Én / Kapcsolat

Illemszabályok szakításra 2.

Már előző cikkünkben elkezdtük az illendőség irányából boncolgatni a szakítást, most a kérdés végére járunk.  

A szakítás időpontját nem mindig tudjuk előre megválasztani, van, amikor az utolsó csepp után, hirtelen felindulásból tesszük meg a lépést, amit már egy ideje fontolgatunk. Mégis, ha a szerelem lassanként múlik el, és így válik számunkra világossá, hogy a helyzet tarthatatlan, célszerű nem kulcsfontosságú pillanatban bedobni a törölközőt. Tehát ne karácsonykor költözzünk vissza a szüleinkhez, ne az állásinterjú előtti reggeli croissant-t majszolgatva szakítsunk.

Ugyanakkor az „ezt a családi nyaralást befizettük, oda még elmegyünk, hogy a szülők ne csalódjanak” megfontoláshoz hasonló indokok mögött sem érdemes bújkálni. Főleg nem úgy, ha közben végigszenvedünk egy kellemetlen helyzetekkel terhelt nyaralást, amiért lepengettünk sok-sok pénzt. A szakítás terhe nyomasztó, jobb minél hamarabb ledobni a vállunkról, mert a másik fél úgyis érzi, hogy valami nincs rendben, hogy másképp fogjuk meg a kezét, hogy éjszaka nem úgy bújunk oda. A testünk nem tud hazudni, akkor sem, amikor igaztalan szavaink prímán működnek.

SzakítósNe hazudjunk, ne vetítsünk. Ne mondjuk, hogy a mi hibánk, ez közhelyes, akkor is, ha valóban haragszunk magunkra. Miért is? Egyszerre mindenért: hogy nem korábban, hogy nem jobbkor, hogy nem tudtuk megkímélni, hogy megbántjuk, mert talán már tovább is léptünk. Ez utóbbit soha ne tegyük meg, vagy tán szeretnénk cseberből vederbe kerülni? Ilyenkor ugyanis pontosan olyan kapcsolatban fogunk kikötni, mint amilyenből menekülünk. Vajon hogyan lehet ezt kezelni a másik oldalról elszenvedve? Ha már párunk eldobta méltóságát egy buta döntéssel, mi a miénket próbáljuk megőrizni, és amennyiben a szakítást választjuk, távozzunk emelt fővel. Ez a mi, önmagunkkal szembeni kötelességünk.

Végül: a lehetőségekhez mérten tisztességgel engedjük el azt, akibe valaha szerelmesek voltunk, hogy azután ne kelljen átmenni az utca másik oldalára, ha szembejön. Ha tíz év múlva összefutunk vele a színházban, ne feszengjen ki-ki a majdani párja oldalán, hanem régi, jó ismerősként válthassunk pár szót. A kamaszkori, lángoló szerelmek és a könnyes, de gyorsan lepergő szakítások ideje lassan elmúlik, legkésőbb a húszas éveink végére, és a fiatalkori sebeinkből okulva addigra már megtanulhatunk szépen, mindkét ember méltóságára figyelve szakítani.

A kép forrása: http://theoryofthephil.wordpress.com 

Címkék:      


Kapcsolódó cikkek:

Hozzászólások