Lexi & Magazine

Világ / Társadalom

Önálló lennék, ha tudnék – vagy mégsem

Mint minden témának, ennek is megvannak a pro és kontrái, de valljuk be őszintén, hogy a helyzet korántsem tűnik olyan könnyűnek. Ahány ember, annyi sors. Az ember pszichológiai és biológiai tekintetben már felnőtt, ám társadalmi szempontból még nem tart ott. Ma szerte a világban jellemző, hogy a fiatalok eltartott szerepben vannak jelen. Sokan még felsőoktatásban tanulnak, nem rendelkeznek állandó munkával. Az utóbbi pár évben figyelhető meg az is, hogy a munkaerőpiac bizonytalansága miatt döntenek sokan úgy, hogy később kezdenek önálló életet. Sokuknak elhúzódik a tanulás, rengetegen utaznak külföldre tapasztalatszerzés céljából. Átalakulóban vannak a családformák is, a házasság mellett új együttélési formák válnak elfogadottá. Ez későbbre tolhatja a komoly párkapcsolatok kialakulását, előtérbe kerül a kísérletezgetés, a próbálkozás, amely sok esetben szintén a szülői háznál való maradást eredményezhet. Ezt a jelenséget posztadoleszcenciának hívják.

Maga a fogalom a felnőtté válás elhúzódó folyamatát jelenti, amely már a '70-es évektől jelen van. Posztadoleszcenseknek nevezzük azokat a fiatalokat, akik a felnőttkor egyes kritériumainak megfelelnek, vagyis morálisan, intellektuálisan és szexuálisan már érettek, de nem tudnak felnőttként, vagyis a velük szemben támasztott általános elvárásoknak megfelelve részei lenni a társadalomnak. Számtalan oka lehet ennek a kései leválásnak, és a háttere minden egyénnél más és más. A hagyományosnak nevezet életút, teljesen átalakult. Az anyagi önállóság elérése, a szülőktől való függetlenedés pedig időben kitolódik. A pénzügyi függetlenség kései eléréséhez a szakmai identitás fellazulása is hozzájárul.

Ám nem csupán ez a probléma. A mai fiataloknak jóval nehezebb anyagilag mindazt a függetlenedést elérni, amely ahhoz kell, hogy valaki felnőtt, önálló életet éljen. Ma munkát találni, lakást venni nem könnyű, sőt ha valaki mégis efelé törekszik, számtalan akadályba ütközhet, különböző feltételeknek kell megfelelnie. Nem csoda, ha sokan úgy döntenek, hogy otthon maradnak, és spórolnak.

Ma ott tartunk, hogy nehéz felnőtté válni, nem csak magunk miatt, hanem a gazdasági, társadalmi viszontagságok miatt is. Nehéz rálépni az önálló útra segítség és támogatás nélkül. A legtöbb fiatal családja hasonló problémákkal szembesül nap mint nap, és sokuknak az a legnehezebb, hogy nem tudnak olyan életet biztosítani gyermekük számára, melyet igazán szeretnének.

Persze az éremnek mindig két oldala van. Hiszen vannak olyanok, akik a felelősségtől való félelem miatt nem akarnak felnőttek lenni. Szeretik kényeztetni magukat, és azt, ha mások kiszolgálják őket, elhessegetve a mindennapok keserű egyhangúságát.

A bulikban, a kávézókban és népszerű szórakozóhelyeken baráti, haveri társaságban eltöltött kellemes órákat nem szívesen cserélik fel a rendszeres munkával. Az önálló élet magában hordozza a jövő céljainak megfogalmazását, egy megkezdett úton történő folyamatos haladást, tettei következményének kezelését, melyeket eddig sikeresen szüleire hárított. Elhagyni a biztonságot jelentő családot annyit tesz, mint vállalni a kötelezettségeket, a magukról, esetleg párjukról történő gondoskodást, és megélni az ettől való félelmet.

Számtalan okot találhatunk arra, hogy ki miért él még otthon, miért nincs családja, miért nincs gyereke, de egy valami biztos: a felnőtté válást számos tényező befolyásolja, és mindenki másképp éli meg.

 

Kép forrása: www.fame-magazine.com

 

 

 

 

Címkék:  

Hozzászólások