Lexi Babasztár játék

Lexi & Magazine

Te&Én / Kapcsolat

Párkeresés, avagy mi történik, ha nem jön a herceg?

A szingliknek könnyű. Addig jó, amíg nincs pasid, mert addig nincs gond. Majd biztos jönni fog az igazi.” Akik valaha is voltak már egy kicsit is egyedül, modern szóval élve – a Szex és New York óta – szinglik, biztos hallották már ezeket a barátnői kedves tanácsokat. Pszichológusok szerint az embernek szüksége van arra, hogy egyedül legyen, mert igazán ilyenkor tudja megismerni önmagát, azt, hogy valójában mit is szeretne az élettől. De az sem egészséges, ha valaki túl sokáig, évekig van egyedül. Szomorú tény, de társadalmunk egyre inkább elmagányosodik, ennek pedig az az oka, hogy nem találják meg az emberek egymást. Tegyük fel magunknak a kérdést, attól függetlenül, hogy párkapcsolatban élünk vagy sem: hol lehet ma ismerkedni egy komoly kapcsolat reményében?

Első körben talán eszünkbe juthatnak a szórakozóhelyek, koktélbárok, ahol a táncparkettre zsúfolódva talán tudunk némi kapcsolatot teremteni a másik nemmel. Vagy mégsem? A szórakozóhelyekre általában lazítani megy az ember, legördül egy-két pohár alkohol, elengedjük magunkat, és nem feltétlenül a nagy Ő keresésével foglalkozunk, illetve nem biztos, hogy szerencsés, ha ilyen helyen várjuk, hogy ránk találjon a szerelem.

Következő lehetőség lehet, ha magányosan üldögélünk kávéházakban vagy könyvtárakban, és várjuk, hogy meghívjon minket egy jóképű és intelligens férfi, aki már percek óta bátortalanul nézett bennünket. Illetve ennek így kellene lennie, ha az élet egy Nicholas Parks-regényben leírtak szerint alakulna. A valóságban azonban, az okostelefonok világában, ahol szinte már a mobil, tablet, laptop és egyéb kütyük töltik be a társ szerepét, csekély az esély arra, hogy bárki is észrevegyen bennünket. A legtöbb egyedül lévő ember, belemélyedve a közösségi oldalakba és az internet világába, villámgyorsan elfogyasztja a teáját vagy kávéját, és már sietve távozik is.

Ha a természetes módon nem megy, akkor vannak a mesterségesen generált ismerkedések, a társkereső oldalak, hálózatok és rapid randik. A pszichológusok azért figyelmeztetnek, hogy ezeken a helyeken nagyon óvatosnak kell lenni. Semmilyen privát adatot, intim fotót ne adjunk ki önmagunkról, mert nem tudhatjuk, ki ül a monitor, illetve rapid randi esetében az asztal, másik végén. A kérdés, amely felvetődött bennem, hogy az ilyen óvatosság és egészséges félelem vajon nem öli-e meg a „meglátni, megtetszeni és megszerezni” folyamat szépségét? Külön érdekesség, hogy az első társkereső oldalakat, az 50-es és 60-as korosztály számára hozták létre, ám rövid időn belül már a 20-as éveikben járók is beregisztráltak, a számuk pedig rohamosan nő. Az orvosok szerint sajnos társadalmi problémáról van szó, a komoly kapcsolat kialakítása, házasság, gyermekvállalás, a felelősségvállalás, elsősorban a férfiaknál, de a nőknél is nagy számban, kitolódott a 30-as éveink elejére, illetve közepére.

A társkeresésnek nem kedvez az sem, hogy a nemi szerepek is kezdenek felcserélődni. Mostanra már sok esetben a nőknek kell udvarolni. Egyes fejlett nyugati országokban a férfiak nagy részénél az a szokás, hogy a nő hívja el és fizeti az első randevú költségeit. Nem illetlenség vagy udvariatlanság, egyszerűen náluk már megfordult a helyzet. De vajon hazánkban hogy állunk a kérdéshez? Lassan már itt is a nőknek kell állni a számlát? Nekik kell elkérni a férfi telefonszámát? Illetve ha nem, akkor milyen esély van arra, hogy rátaláljunk arra, akit keresünk?

A pszichológusok szerint mindig nyitott szemmel kell járni, sokat mosolyogni, jókedvűnek lenni, élvezni az életünknek azt a szakaszát, amelyet éppen élünk, és a pozitív kisugárzás, a vidámság szemet szúr majd másnak is, talán pont annak, akire vágyunk…

 

A kép forrása: www.thehindu.com

Címkék:      

Hozzászólások