Lexi Babasztár játék

Lexi & Magazine

Szórakozás / Zene

A Dr. Rock-féle életérzés

Láttátok már a Jack Black főszereplésével készült Rocksuli című filmet? Ugye milyen jó lehet egy ott látott énekóra hangulata? Nem a megszokott módon folyik az oktatás – kissé lazábban –, ahol minden diák gyomorgörcs nélkül üli végig az órákat, sőt, ez inkább amolyan szórakozva tanulás, rengeteg zenehallgatással egybekötve. A könnyűzenéé a főszerep, jól érezheted magad, ezenfelül megmutathatod azt is, hogyan táncolsz, énekelsz, hangszereket próbálhatsz ki, és persze megismerheted azokat a zenészeket, akik kitörölhetetlenül beleírták magukat a zenetörténelembe. Nos, a sztori nem csak a filmvásznon jelenik meg, ugyanis a Dr. Rock néven ismert „professzor”, Pleskonics András a szegedi egyetemen hasonló szellemben tartja rocktörténeti – természetesen a kezdeti zenei stílusokkal felvezetve – óráit, igazi, minőségi zenei ízlésre nevelve hallgatóit. Legnagyobb örömömre azonban nem csak Szegeden élvezhetőek a rendhagyó órák, hiszen Dr. Rock rendszeresen járja az ország különböző szórakozóhelyeit zseniális hangulatú előadásaival.

Már másodjára volt alkalmam részt venni a „kurzuson” – mindkét esetben az egri Hallgatói Klubban. Ugyan már korábban végeztem tanulmányaimmal, de amint meghallottam, ismét ellátogat hozzánk a laza énektanár, nem volt kérdéses, hogy elmegyek-e az eseményre. Ezúttal sem bántam meg, hogy ott voltam, sőt! Jómagam nagyon hiányolom Egerből az efféle muzsikákat, igazán feltöltött, hogy végre olyan szerzeményekre engedhetem el magam egy szórakozóhelyen, melyek nagyon közel állnak hozzám egyébként is, hiszen ez az én ízlésem. A jazz, a blues, a funk, a rock 'n' roll – a minőségi, örökéletű, hangszeres, illetve többnyire inkább sokhangszeres zenék. Az említett és hallgatott muzsikák közül már többet ismertem – és rendszeresen hallgatom is –, azonban a tanár úr még mindig tud újat mutatni, s mivel folyamatosan bővítem zeneelméleti ismereteim, ízlésem, ismét hasznos volt számomra az előadás.

Ezúttal a zenetörténet mellett hallhattunk némi bortörténeti bemelegítést is, mely – egri leányka lévén – szintén igen közel áll hozzám. Azonban leginkább mégiscsak a zene volt az, ami leszólított abba a bizonyos klubba, hiszen tudtam, mi vár rám. Laza hangulat, kitűnő szerzemények – először elméletben, majd gyakorlatban is. Egészen a kezdetektől mutatja be a rock – vagy inkább a könnyűzene – történetét Dr. Rock – az afrikai stílusoktól kezdve, latin dallamokról, bluesról, jazzről megemlékezve, eljutván egészen a rock 'n' rollig, bemutatva ezen stílusok összefüggéseit, párhuzamait. Persze, minden egyes példa után ízelítőket is hallhatunk, hiszen András nemcsak beszél a zenéről, hanem el is hozza magával azokat, az előadás pedig minden esetben átmegy önfeledt szórakozásba, táncolásba, és tényleg csak és kizárólag száz százalékig kitűnő, megmunkált muzsikákat hallhatunk!

A hangulat, az időutazás abszolút átérezhető: először afrikai törzsek között találod magad, melyek egyszerű hangszereiken szolgáltatják még a ritmust – azonban összetéveszthetetlenül –, később viszont bejön a jazz és a blues is – a ’40-50-es évek bárjaiban támasztod már a pultot, ahol mindenki önfeledten táncol, nem létezik olyan, hogy rosszkedv! Aztán következnek a ’60-70-es évek klasszikusai és ugyanebből az időszakból olyan mesterek is, akikről még talán életedben nem hallottál, azonban mind-mind magas szinten űzték a muzsikálást. A továbbiakban már némi Woodstock-életérzésben is részed lehet, ahol a rock 'n' roll mellett néhol a funk is főszerepet kap.

Óriási volt tehát a lelkesedés, a hangulat a minap a Hallgatói Klubban. Öröm volt nézni a sok felszabadult embert, akik gátlásoktól mentesen táncoltak, élvezték a zenét, ráadásul különböző hangszereket is kezükbe vehettek, és Dr. Rock segítőitől – akik lejátszották az említett dalokat – még kérhették kedvenceiket is. De persze itt most senkinek eszébe sem jutott mai slágereket kívánni, hiszen mégiscsak időgépben ültünk, és színvonalas szerzeményeket hallhattunk. Visszautaztunk az időben, s ez olyannyira jól sikerült, azt gondolom, bár mindig ilyen hangulat uralkodna abban a klubban – vagy akárhol máshol itt, Egerben! Köszönjük, Dr. Rock, hogy kicsit felráztál minket!

Kedvcsinálóul és ízelítőként felsorolnék néhány előadót a rendhagyó énekóra zenei kínálatából: egyebek mellett felcsendültek olyan klasszikusok, mint Jerry Lee Lewis, a The Beatles, a The Rolling Stones, a Queen, Eric Clapton, Jimi Hendrix, de egyéb stílusokra is rophatta a nagyérdemű, mint például funk – több James Brown-szerzeményt is lejátszottak a keverőpultnál, az est záróakkordja pedig egy – szintén – személyes kedvencem volt, méghozzá az Osibisa zenekar Sunshine Day című nótája.

Az említett előadók csak kis szeletét teszik ki az előadásnak – Dr. Rock általában nem (csak) ugyanazokkal a programokkal készül, keményebb műfajok is hallhatóak időnként, példának okáért az AC/DC- vagy a Guns 'n' roses-féle stílusok közül. A lényeg mindig a zene iránti szenvedélyen, a forró ritmusokon, az önfeledtségen van. Minden vájt fülűnek ajánlanám Pleskonics András programját, hiszen tényleg egy olyan világba kalauzolja az embert, ahol nem létezik bánat, csakis öröm, és ahol képtelenség ülve maradni, mert egyfolytában olyan zenék szólnak, melyek táncra késztetik az embert – te pedig képtelen vagy ellenállni...

 

A képek forrása: partyponty.hu ; www.infocegled.hu

Címkék:      

Hozzászólások