Lexi & Magazine

Szórakozás / Zene

Íme, a bizonyíték: a rock 'n' roll fiatalít! – Deep Purple-koncertbeszámoló

Kezdem a legelején: hasonló zseniális zenekarok koncertje esetében sokan megfeledkeznek az előzenekarról. Most – úgy gondolom – azonban csak ki kellene emelni az Ivan & The Parazolt, hiszen igazán kitettek magukért. Bevallom, jómagam korábban nem ismertem az egyedi stílussal megáldott magyar bandát, de mostantól – ígérem – odafigyelek rájuk, engem abszolút meggyőztek – függetlenül a kérdéstől, illettek-e a Purple elé, vagy sem. Mindenesetre az mindenképp figyelemreméltó és igen nagy elismerés, hogy Roger Glover basszusgitáros az előzenekar bulija után bekopogott a srácokhoz, hogy gratuláljon nekik a fellépésért (!) – mint ahogyan az a banda Facebook-oldalán is olvasható, képpel is bizonyítván azt. Ennél jobb referenciát nem is igen kaphattak volna.

Az előétel után következett a várva várt fő fogás, végre, a Deep Purple! Nos, a koncert előtt néhány nappal „aggódtam”, hogy még mindig árulták a jegyeket – gondolván, na, nehogy már égessük itt magunkat, hogy egy Purple-re nem hozunk össze teltházat! Szerencsére azonban csak elkelt az összes jegy, így cirka 13.000 ember lelkendezte végig a korban ugyan nem, de lélekben, úgy tűnik, fiatal zenészek estjét. Apropó: aki arra számított, hogy nyugdíjas bulin vesz majd részt, az tévedett. Hiába, hogy lassan a hetvenet tapossák már a tagok, mindegyikük produkciójánál – és persze a harmonikus együttzenélés hallatán is – leeshetett az állunk, azt hiszem! Kétségtelen, a rock 'n' roll fiatalít! S hogy mi a helyzet a közönség összetételével? 18-tól egészen körülbelül a 70-ig tomboltak az emberek lent, a küzdőtéren, netán – pozitív értelemben vett – döbbent arccal ültek fent. Zenészek is akadtak jócskán a közönségben – és ahogy elnéztem őket, igencsak elismerően hallgatták és nézték végig a koncertet. De nem is csodálkozom…

Ian Gillan igen laza, közvetlen és energikus volt a színpadon, nyilvánvalóan pluszban motiválta őt – és az egész zenekart – a teltház is, és persze a kitörő lelkesedés. Tény, hogy nem kellett minket, a közönséget kérni, hogy nagy hévvel tapsoljunk, énekeljünk s kibújjunk a bőrünkből, hiszen ment mindez magunktól is.

A szinte kötelezően eljátszandó szerzemények mellett – mint Smoke On The Water, Black Night, Perfect Strangers – új Purple-nótákat is hallhattunk, valamint mindegyik tag külön-külön is brillírozott hangszerével. Persze koncert végén elcsíptem egy-két szőrszálhasogató megjegyzést, miszerint hiányzott még ez meg az a dal… Magam is meghallgattam volna élőben példának okáért a Child In Time-ot, de ne legyünk telhetetlenek: kaptunk egy 2 órás, felejthetetlen koncertélményt, hallhattuk legendás zenészek játékát, énekelni a közel 70 éves Gillant, akinek azért még mindig igen jól mennek a magas hangok is, s kraft is van jócskán az öregben! Az a helyzet, hogy túl sok olyan dala van a zenekarnak, melyet én is beszerkesztenék a programba, de nem fér fel mind, ez van! Én úgy gondolom, korrekt volt ez az összeállítás is, s részemről nemigen fogom elfelejteni ezt az estét, sőt, bízom benne, lesz még szerencsénk Purple-ékhez! Külön köszönet, „Fiúk”, egy időre most alaposan feltöltöttetek egy jó adag energiával – és nyilván nem vagyok ezzel egyedül. A korotok meg mit sem számít, ha még mindig ilyen jól toljátok a rock 'n' roll-t!

 

 

Fotó: Jim Rakete

 

Címkék:              

Hozzászólások